Amennyiben ifjú és virgonc macska az ember, kétségkívül jól jár, ha Pettson házába veti a sorsa. Egykantáros, csíkos zöld nadrágban jár majd, hideg időben pedig a sapkájához passzoló farokvégvédőt is húzhat. Kutakodhat a szekrényekben, különleges alkalmakkor belefekhet a nagy vaslábasba, ajándékokat kap, sőt készíthet, és még a háztartásvezetés kérdéseiben is meghallgatják a szavát - merthogy Pettson ért macskául, a macska meg pettsonul. Igaz, hogy a saját nevét nem választhatja meg, így aztán hívhatnák mondjuk Glóbusznak vagy akár Koroncói Konzervnek, Pettson viszont Svédországban él, így az ottani macskásdobozra Findus van írva, tehát Findusznak keresztelik az embert - amennyiben macska.
Nem is ház az ott, a messzi Északon, hanem egy egész udvar, tanácstalanul kotkodácsoló tyúkokkal, kúttal, ezermesterműhellyel, ezer limlommal, közeli erdővel és mindenféle különös lénnyel, akikkel egy kíváncsi kandúr szintén szót tud érteni. Kedves, egyszerű emberek laknak arra, akiknek még azt is el lehet nézni, ha lekandúrkázzák a macskát, békés parasztok, akik olykor felbukkannak, de jobb, ha nem, mert nélkülük is elég mozgalmas az élet. Van köztük pályatévesztett erdőkerülő, aki alpesi házra, vidám, kövér feleségre vágyik, ládaboltosné, aki inkább oroszlánokra vadászna. Rejtélyesebb alakok is: aprócska postás, akivel versenyezni lehet teli szájjal beszélésben, és tud is varázsolni meg nem is; különösen viselkedő házaló, panaszdalra fakadó morcos patkány, öntudatos egerek. Pettson türelmes ember, fejlett macska iránti empátiával, és ha fel is mordul néha, utána megbánja, tépelődik, türelemre inti magát, főleg, ha bosszúból elbújik az ember (ha macska), ő meg a maga együgyű módján ott keresi, ahol nincs, nem pedig ahol van.
A Findusz-könyvek szerzője, a hatvanéves Sven Nordqvist építésznek tanult, aztán reklámgrafikus lett, és már több mint húsz éve írja és rajzolja Findusz és Pettson történeteit, amelyeket azóta már filmre is vettek. Igazi mesekönyvekről van szó az újabban divatozó, értő felnőtteknek szánt, túlhangsúlyos kikacsintások nélkül - Csépányi Zsuzsanna jó stílusú, gügyögésmentes fordításában. A történetek hétköznapi, de innen újra meg újra a mesevalóságba csúszó élethelyzetekben, árnyalt viselkedési minták szövedékében zajlanak. Eközben beleláthatunk a gyermeki mentalitás csapongó, önérvényesítő és ragaszkodó, öntörvényű és érzékeny világába, amelyben Findusz él, és a magának való, öregedő, jólelkű Pettson lelkébe is: az elnéző legyintésekbe, a fel-fellángoló, majd engedékenységbe hátráló szigorúságba, egyfajta szeretetpedagógiába, amelynek azért megvannak a határai. És ott van egy harmadik világ is, azoké az apró lényeké, amelyek Findusz, vagyis a gyerekek képzeletében szaladgálnak. Õk a hol létező állatokra, hol semmire sem hasonló, ijedős, de víg kedélyű "muglák", akik a szövegben szinte föl sem bukkannak, a képeken viszont ott jönnek-mennek, komiszkodnak, élik senkitől sem zavart, napsugaras kis ösztönéletüket. Van közöttük icipici, zsörtölődő takarítónő, apró rénszarvas, de időnként velük cimborálnak az egerek is, akiknek semmi okuk tartani Findusztól.
A képek nem egyszerű illusztrációk, önálló humoruk van, kiegészítik a jellemrajzokat, telerakva metakommunikációs üzenetekkel, részletgazdagságuk önmagában is szórakoztató. Nélkülük fogalmunk sem lenne arról, hogyan szörföl Findusz a felmosókefén, hogy fest a Luca-napi népszokás macskaváltozatban, mit barkácsol-nak titokban, hogyan szurkolnak egy lendületes macskakrikett-mérkőzésen a padló alatt és egyéb titkos zugokban világukat élő muglák.
Az újabban - részben másodjára - megjelent három kötet közül kettő karácsonyi történet, a harmadik egész évre szóló megfigyelő és barkácskönyv: növények és állatok, kísérletek, főzőcske, szélmérők, madáretetők, almaaszalás, gilisztatanulmányozás, egyéb mulatságok. Tiszta turmúszutrujzi úbúcú - ahogy Findusz mondaná.
Pettson karácsonya (32 oldal, 1800 Ft), Lesz nemulass, Findusz! (129 oldal, 2500 Ft), Egész évben Findusszal (60 oldal, 2300 Ft), General Press Kiadó, év nélkül
