Egy könyv, címében a szélfútta lovag nevével - legyen akármi is benne, személyes ismerősünk. A híres nemes annak is megvan, aki Cervantesnek egy sorát sem olvasta. Azt mindenki tudja, hogy a szélmalom csak játszik veled. Oh, igen, ránézésre ez is egy Don Quijote. Felütve a kötetet annyit mindenesetre megtudunk, hogy "a könyv szövege a Cserépfalvi Kiadónál megjelent első, 1943-as kiadás alapján készült". És még azt is, hogy Radnóti egy francia kiadásból (é. n.), illetve Győry Vilmos Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha című művéből dolgozta át, ami a Révainál jelent meg, ki hinné: é. n. Aztán se előszó, se fülszöveg, belecsapunk a lecsóba, csak semmi cicó. A lenyűgöző puritanizmust nyilván könyvkiadásunk gazdasági helyzete diktálja - jobb az istennek nem jut az eszembe: drága a papír. Ez mondjuk nem újság, a maestro (ti. Cervantes) valamivel több mint nyolc realt (konkrétan kétszázkilencven maravedit, ebbe most nem mennék bele) kaszált az első kiadásért, amiért akkoriban majdnem ötezer írólapot lehetett vásárolni, amire ráfért volna épp az életműve. Vehetett volna majd' öt tucat tojást is ezen a pénzen... (A Holmi tavaly márciusi számában jelent meg Csuday Csaba lebilincselően izgalmas tanulmánya: Öt pont a magyar "Quijote" történetéhez - ezt is abból tudom.) Az előszót azonban a forrásom sajnos elmulasztotta beárazni - nyilván mert még nem vehette kézbe ezt a kiadványt. Annyit talán illett volna közölni, hogy Radnóti átirata az ifjúságnak készült - persze minek is, ha olvasod, úgyis rájössz (miért igazodjak én ki kiadói stratégiákon).
Mindegy, a Don Quijoténak számos magyar ifjúsági kiadása jelent meg máig, az 1943-as Cserépfalvi-félét tíz év múlva az Ifjúsági Kiadó vezette elő (nota bene: Kormos István előszavával [és Kass János rajzaival] - ezeknek a büdös komcsiknak persze semmi se volt drága). Mellesleg negyvenhárom nagy éve volt a lovagias dolgokra fogékony ifjúságnak, hiszen a Vigília is előhozakodott Mándy Iván ugyancsak nekik szánt hangszerelésével (l. idézett mű). Úgy vélem, az is megérne egy misét.
Radnóti szövege természetesen nagyvonalú, lendületes, gördülékeny, a jelentős rövidítés dacára jól követhető, kereknek ható, de legfőképpen szórakoztató - most akkor, gondolom, akkora újdonságot nem árultam el, ki várná, hogy jól beolvasunk neki. Ami mégis nóvum, s amiért kétségkívül érdemes leszúrnunk a szolidnak csak megengedően nevezhető összeget, az az illusztráció. Don Quijote nem Svejk, akinek kőbe vésték a pofázmányát. Inkább se szeri, se száma a grafikai megközelítéseinek. Ebből a tolongásból máma kihozni valami izgalmasat, korszerűt, vicceset, szeretettelit - nos, az nagy szó: Gyulai Líviusznak sikerült.
Osiris, 2006, 152 oldal, 2900 Ft
