Józsefváros saját forrásból ajánl bérlakásokat azoknak, akiktől elvesz az állam

Belpol

Régóta húzódik a Diószegi utcában és környékén lakók ügye. A kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítését tervezi, és einstandolta az önkormányzat bérházait. Pikó András polgármester saját kézbe veszi az ügyet: hamarosan 160 családot kell elszállásolniuk.

A Diószegi Sámuel utcáról mindenki tudja, hogy nem tartozik a főváros legkellemesebb környékei közé. Ám nem a bűnözés vagy a kábítószerhasználat jelenti itt a legnagyobb problémát, hanem a szegénység. Ezért is volt annyira tapintatlan a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közleménye, amely „elhanyagolt, bántó tájsebként” írt ezekről az utcákról, miután 2024 tavaszán kiderült, hogy a Ludovika bővülő kampuszához a Diószegi, a Sárkány, a Dugonics és a Korányi Sándor utcában több telket és ingatlant is kisajátít a kormány. Pedig a józsefvárosi önkormányzatnak még saját rehabilitációs terve is volt Dió2030 néven, amelyet így le kellett venni a napirendről. Az egyetem bővülése nem kárhozatos terv, csakhogy amikor a kisajátítás ötlete megszületett, az építkezésnek még hatástanulmánya sem készült el. Ahogy egy korábbi riportunkból kiderült, az önkormányzati bérlakásban élők számára csak bizonytalanságot szült a helyzet: bármikor utcára kerülhetnek anélkül, hogy a kormány – a kisajátító – gondoskodna az elhelyezésükről, vagy ebben segítséget nyújtana a kerületi önkormányzatnak. (Az állami kisajátítás részleteiről pedig először ebben a cikkünkben írtunk.)

„Másfél éven keresztül különböző határidőmódosításokkal, a feltételek átszabásával akadályozták az önkormányzatot abban, hogy az érintett lakóknak segítsünk – mondta Pikó András polgármester szerdán sajtótájékoztatón. – Júliusban még két évvel kitolták ezt a bizonytalan időszakot.”

„Nem tűrjük tovább azt, hogy az állam kénye-kedve szerint játszik emberek életével, csak azért, hogy az [ellenzéki vezetésű] önkormányzatnak betartson. Lépnünk kell” – mondta a polgármester, aki Jámbor András országgyűlési képviselő társaságában a Diószegi utcában jelentette be, hogy terveik szerint minden érintett és jogosult családnak kettő, felújított, azonnal beköltözhető önkormányzati lakást ajánlanak fel, amelyből lehet választani. Ha nem tetszik egyik sem, akkor egyetlen lehetőség marad, kivárni, hogy az állam alternatívát kínáljon.

 
Pikó András polgármester és Jámbor András országgyűlési képviselő a Diószegi utcában
Fotó: A szerző felvétele
 

„Mindenki menekülni szeretne, és mindenkinek igaza van” – mondta Pikó András, hozzátéve, hogy elsőként a leginkább sérülékeny családok – betegek, fogyatékossággal élők, gyerekes családok – fognak ajánlatot kapni, de azt is figyelembe kell venniük, hogy a Dugonics utcai tömböt érdemes hamarabb kiüríteniük.

A VIII. kerületi önkormányzat már meglévő és a következő időszakban felújítandó bérlakásait használja arra, hogy – „minden állami támogatás és segítség nélkül” – elhelyezze a Diószegi és környékénen lakóit. Az erről szóló javaslat még ebben a hónapban képviselő-testület elé kerül.

Jámbor András elmondta, küzdeni fog azért, hogy az önkormányzat ne csak a kisajátított ingatlanok ellenértékét kapja meg az államtól, hanem a költöztetéssel járó költségeket is. „Olyan törvényjavaslatot nyújtok be a parlamentben, amely automatikusan rendezné ezt a helyzetet. A Fidesz magától is megtehetné, de nem teszi, hiszen érzéketlenek 160 család problémája iránt.” A képviselő szerint „alig egy évvel a választások előtt a kormánynak döntenie kell: a rombolás oldalán marad, vagy valódi együttműködést keres az itt élőkkel, az önkormányzattal. Ha nem ők, majd a következő kormány fogja rendezni ezt a helyzetet.”

 
Bérház a Diószegi utcában
Fotó: A szerző felvétele
 

Pikó András elmondta, jelenleg huszonöt lakás áll készen, az első lakók költözésére még az idén sor kerülhet. 2026 első felében újabb negyvenöt, majd még száz lakás felújítására lesz szükség. A Sárkány utcai hulladékudvarért és a Dugonics utcai iskoláért már kapott kártalanítást, mintegy 2,65 milliárdot az önkormányzat, ezt a bérlakások felújítására fordítják. „Ami a teljes összeget illeti: reálisan körülbelül 15 milliárd forint járna az önkormányzatnak, ha a házak értékét és a lakók elhelyezését is beleszámítjuk.” Mivel a kisajátítás határidejét jócskán kitolta a kormány, ez is legfeljebb a választások után érkezhet meg.

Az állami költségvetésben csupán 5,25 milliárd különítettek el a célra, miközben ezek az egyetemi fejlesztések – akárcsak az Orczy park sarkában épülő kampusz – több tízmilliárdos összeget jelenthetnek. Ám Pikó András arra gyanakszik, hogy ezek a tervek nem is léteznek: „Az önkormányzat megunta a folyamatos támadásokat, közérdekű adatigényléssel ki fogjuk kérni, milyen tervek, iratok alapján költöztetik ki a lakókat. Hátha kiderül, hogy nem csak politikai bosszúról van szó, hanem van halvány elképzelés arról, mi épül itt.” Pikó András arra is emlékeztetett, hogy a Dugonics utcai iskolaépületet elsőként sajátította ki az állam, de azóta sem csinált vele semmit: „Életveszélyes az épület, kábítószeresek használják, magára van hagyva. Senki sem őrzi. Elvették az önkormányzattól: ilyen, amikor az állam kézbe veszi a dolgokat.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.