KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Kispoklok

Szaniszló Judit: A másik ember

Könyv

A tárcanovella-gyűjtemény címe többféle asszociációt felkínál. Rímel rögtön Sartre híres mondatára, amely szerint „A pokol a többi ember”, de arra is utalhat, hogy a beszélő önmagának valamiféle változásáról, fejlődéséről akar hírt adni.

És az is benne van, hogy figyelnünk kell egymásra, sosem vagyunk egyedül. A kötet írásait és a szerző fotóit megismerve mind a három értelmezés igazsága megmutatkozik.

Nem derűs ez a világ. De vicces. Szomorú, de nem tragikus. Az írások nem grandiózusak, nem bravúroskodók. A szociodrámák nem jóemberkedők, de nem is kegyetlenül őszinték. Ha egy pillanatra élesebbé válik a szöveg, a megfigyelést rögtön magára is vonatkoztatja. Saját magát is szurkálja hegyes tűivel.

Szaniszló Judit jól megformált szövegeket ír, amelyek nem válnak irodalmiaskodóvá. Például Mándyt talán csak az veszi észre, aki Mándy-rajongó. De anélkül is bőven érthető az adott novella, hogy detektálnánk a mester amúgy evidens jelenlétét.

A szerző (és vele együtt alteregója, J.) nem szereti a hurráoptimizmust. Mindig rosszat vár. Apróságokról ír. Pontosabban: apróságoknak tűnő témákról. Ahogy ő mondja: „Csak mondhassam el végül.” (J. vérzik) Merthogy üzenni kell, nem lehet üzenetek nélkül élni. „Üzenetek nélkül felvágatlan füzet, olvasatlan könyv, tanúk nélküli lehajtatlan ágytakaró az élet.”

Ismerős ez a világ, a mindennapjaink rekvizitumai, díszletei sorra megjelennek. Aldi, Tesco, Jófogás.hu, Városliget, Baross utcai lottózó, lakógyűlések, Zoom-meetingek, csetszobák, különféle számú járatok. És a szokásos köreink: túlélni egy válást, összejönni egy házas emberrel, pszichológusnak SMS-t írni, MRI-vizsgálatokra és vonatcsatlakozásra várni, hajléktalanokat elkerülni, pénzt adni a hamisan hegedülő koldus zenésznek. Aztán ott vannak az olyan pillanatok is, amikor a moziban nem értjük, min is nevet a mellettünk ülő. Jó magunkra ismerni, rémisztő és röhejes egyszerre.

A kötetben szereplő fotók alapján az is egyértelművé válik, hogy Szaniszló Judit a legprofibb amatőr fotós. Mindegyik felvételén van valami titok. Minek élünk, ha így élünk, kérdezi néha.

A tárcák, bármennyire is a másik emberről szólnak, végül önvallomássá állnak össze. Sőt: szelfivé. De egy olyanná, mint amikor tükröződő kirakatban észrevesszük a fotós alakját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.