Könyv

Grigorij Salvovics Cshartisvili grúz születésű orosz japanológus, irodalomtörténész, lapszerkesztő élete derekán úgy dönt, hogy új foglalkozást keres magának. A moszkvai metrón utaztában arra lesz figyelmes, hogy egy hölgy újságpapírba kötött könyvbe temetkezik. Közelebb hajol, s lám, olcsó krimit rejt a borító. Ráadásul a hölgy nem más, mint a saját felesége. "Írj jobbat, ha tudsz!" - mordul rá az asszony.

A kiváló történész ezúttal olyan témához nyúlt, amelyről vagy négy évtizeden át semmit vagy csak ordas hazugságokat lehetett leírni. Ráadásul könyve konkrét évfordulóhoz is kapcsolódik: most múlt hatvan éve, hogy 1947. február 10-én aláírták a második világháborút magyar részről lezáró párizsi békeszerződést, amit még az év nyarán - némi vita után, de azért a beletörődés jegyében - a magyar parlament is ratifikált.

Mit is ünneplünk augusztus 20-án? Államalapítónkat, az új kenyeret, az alkotmányt, a nemzeti megmaradást? Korszakonként mást és mást, azt, amit az adott kurzus - a dualizmustól, a Horthy- és Kádár-koron keresztül a millecentenáriumig - megkövetelt, amit a hatalmon lévő rendszer a maga legitimációja szempontjából fontosnak tartott.

Az angol irodalom nagyon erős. Árnyalni kell persze a kijelentést: az angol nyelvű irodalom hihetetlenül erős, hiszen a jó nevű és jól író szerzők többsége vagy nem Angliában látta meg a napvilágot, vagy bevándorló, vagy volt gyarmatokon születettek gyermeke.

Van Shelleynek egy verse: Az érzékeny plánta, amely egy reménytelenül szerelmes mimózáról szól. E mimosa pudica a kert többi növényétől eltérően nem a saját fajtabeliek közül keres magának társat, hanem magába a Szépségbe szerelmes.

Nagy Koppány Zsolt regényét olvasva nehéz elsőre pontosan megmondani, hogy mivel (vagy kivel) is állunk szemben.

A lábjegyzet irodalmi-kulturális megítélése megosztja az embereket, egyesek (valamiért) szeretik, mások (valamiért) utálják. Az okok sokfélék lehetnek.

"Szerencséje van - szólalt meg -, ha előbb jön, még itt találja azt a részeges Chinaskit. Itt járt megint, és vagy egy órát kérkedett az új postai mérlegével."

A Mozart-év végén jelent meg Maynard Solomon angolul 1995-ben kiadott kötete. Tiszteletet parancsoló, nagy munka, fizikai paraméterei imponálóak: 32 számozott fejezet, a törzsszöveg az 573. oldalnál ér véget, ehhez majd' 80 oldalnyi jegyzet kapcsolódik, valamint hatalmas, résztémák szerint csoportosított bibliográfia, kiegészítve a magyar nyelven olvasható irodalommal.

"Sokáig korán feküdtem le." Eddig a (műveltségi vetélkedőkben is elő-előkerülő) mondatig valószínűleg mindenki eljutott, de - valljuk be - még a nyelvtudásában legmagabiztosabb romanista sem biztos, hogy abszolválta Proust grandiózus regényének mind a hét kötetét eredetiben, annak ellenére, hogy ha kinyitotta, nehezen szabadult a szöveg többszörösen összetett mondatai mögött megbújó könnyedségtől.

Karinthy Ferenc első könyvének megjelenése (1943) és halálának dátuma (1992) itt is, ott is pár évnyi margót hagyva szinte kísérteties pontossággal metszi ki a II. világháború és a rendszerváltás közé eső történelmi időszak nagy tömbjét, a szocializmus időszakát. A kérdés csak az, puszta véletlen-e vagy jelentőségteli ez az időbeli átfedés?

A karácsonyi könyvvásár egyik legszebb könyve volt Németh György, Ritoók Zsigmond, Sarkady János és Szilágyi János György munkája, az Osirisnál megjelent Görög művelődéstörténet, amelynek előzménye az először 1969-ben, majd átdolgozva 1984-ben kiadott A görög kultúra aranykora. Az új kiadás szerkesztőjével beszélgettünk.

Nem akarom elkerülni a vitát, de képzeletben megpróbálok tónust váltani, és a bírálóimnak, mintha beszélgetnénk, elmesélni, miért is berzenkedem annyira attól a beszédmódtól és modortól, ahogy Kornis Mihály a Kádár-korszakot színpadiasan felöltött "országébresztő" szerepben a nemzet asztalára feltálalja.

Kozma Lajos és a modern építészet ma megint aktuális. Nyilván, mert tombol Budán a (neo)modernizmus egy sajátosan elfajzott lakóparkos változata, s a szakma finoman helyreigazítást kér. És mert mindig előkerül valami új Kozma-lelet a gyűjtemények mélyéről, Kozma-ismerősök nappalijából, ami kicsit átrajzolja a kánont.