A kiváló történész ezúttal olyan témához nyúlt, amelyről vagy négy évtizeden át semmit vagy csak ordas hazugságokat lehetett leírni. Ráadásul könyve konkrét évfordulóhoz is kapcsolódik: most múlt hatvan éve, hogy 1947. február 10-én aláírták a második világháborút magyar részről lezáró párizsi békeszerződést, amit még az év nyarán - némi vita után, de azért a beletörődés jegyében - a magyar parlament is ratifikált.
A közvélemény akkor egyértelműen második Trianonként értékelte a történteket: a súlyos jóvátételi terhek mellett nem csupán helyreállították az 1938 előtti határokat, de a pozsonyi hídfőben fekvő három magyar község Csehszlovákiához csatolásával még kisebbre szabták az ország területét. (Ennek később más következményei is lettek: a három elcsatolt falu egyike Dunacsún, azaz indirekt módon a párizsi béke tette lehetővé utóbb, már Szlovákia számára a Duna egyoldalú elterelését.) Romsics számos forráskiadványra, levéltári anyagra, memoárra, illetve a béke-előkészítés részproblémáival foglalkozó történészek szaktanulmányaira támaszkodott (ebből a szempontból ajánljuk figyelmükbe a Rubicon idei 1-2. számát, ahol ezek részletei is olvashatók), s legfőképpen arra volt kíváncsi, ahogy mindannyian, volt-e némi esély arra, hogy a győztes nagyhatalmak legalább kismértékben figyelembe vegyék a többnyire gondos munkával kidolgozott magyar igényeket és javaslatokat.
Nos, ha volt is ilyen esély, igen csekély mértékű lehetett, s mire a végső verdikt megszületett, már az is teljesen hamvába holt. Romsics megvizsgálja a négy nagyhatalom, mindenekelőtt az angolszászok és a szovjetek magyarokkal kapcsolatos politikáját. Az előbbi olykor határozatlannak, máskor módfelett alkalmazkodónak tűnik, utóbbi annál megátalkodottabbnak, de leginkább ármányosnak. A szovjetek a diplomáciai tárgyalások során rendre biztatták a magyarokat (például az 1946 elején ott tárgyaló Nagy Ferenc miniszterelnököt), miközben azt is éreztették velük, hogy egy határozottan baloldalibb belpolitikai vonalvezetés mindenképpen elnyerné a jutalmát. Ezzel egyrészt érveket adtak Rákosiék szájába, másrészt alkalmanként őket is megvezették, hiszen az oroszok mindvégig a románok és a csehszlovákok pártját fogták a magyarokkal szemben. Az előbbiek esetében kizártak mindenféle etnikai alapú határmódosítást a javunkra, s ráadásul buzgón támogatták
a csehszlovákiai magyarok üldözését,
belső deportálását és tízezrek erőszakos kitelepítését. Erről mit sem sejtve (vagy ha igen, mélyen elhallgatva) a hazai kommunista propaganda képes volt a szovjeteket a magyar ügy támogatóiként a nyugati "imperialista" törekvések és mértéktelen anyagi kárpótlási igények mérséklőjeként feltüntetni - miközben az oroszok az általuk leszerelt és elszállított üzemek értékével nem voltak hajlandók elszámolni. (Jó részük hasznosítatlanul ment tönkre odakinn.) Persze azt is figyelembe kellett venni, hogy nem csupán a szovjetek, de a többi nagyhatalom is egész másként tekintett Magyarországra, mint szomszédaira. Jugoszláviát és Csehszlovákiát eleve kárpótolandó áldozatnak tekintették; nagy súllyal esett a latba például a Tito-féle partizánhadsereg teljesítménye, s a szlovák nácibarát bábállam működését is felülírta a súlyos áldozatokkal járó 1944-es szlovák felkelés. Román viszonylatban is nyilvánvaló a különbség: míg ők 1944 augusztusában sikeresen átálltak, és négyszázezres hadseregüket a szovjet hadicélok szolgálatába állították, addig a magyar kiugrási kísérlet kudarcba fulladt, s Magyarország bízvást válhatott a szovjet, utódállami és hazai kommunista propaganda utolsó csatlósává.
E remek könyv azt is világossá teszi, hogy ez még csak nem is a legrosszabb opció volt. A környező utódállamok némely vezetőinek legvérmesebb vágyaiban jelentős mai magyar területek szerepeltek egy-egy elképzelt nagyszerb, nagyromán és szupercsehszlovák állam részeiként. S nem árt azt is tudnunk, hogy csupán Kelet-Európa felgyorsult szovjetizációja és a helyi kommunista hatalomátvétel állította le a magyarüldözést és kitelepítést Csehszlovákiában (igaz, Romániában meg éppen ez után kezdődött); Jugoszlávia esetében pedig éppen a szovjet blokkal való kölcsönös szakítás tette tárgytalanná a lakosságcserére irányuló elképzeléseket.
Osiris Kiadó, 2006, 279 oldal, 3200 Ft
