Könyv

A száz éve született Jan Karskira emlékeztek a Holokauszt Emlékközpontban kerekasztal-beszélgetéssel és faültetéssel. A közelmúltban magyarul megjelent, róla szóló könyv – A hírnök. Karski, a Világ Igaza – lengyel szerzőjével beszélgettünk.

Ha van takarékos költészet, Rácz Péteré minden bizonnyal az. És nem is elsősorban azért, mert az elmúlt harminc évben mindössze öt verseskötetet publikált, sokkal inkább azért, amilyen óvatosan használja a szavait (mintha valóban el lehetne használni őket), amilyen türelemmel megközelíti tárgyát, és amilyen visszafogottan nyilatkozik a legmegrendítőbb tapasztalatokról is – tehát nem annyira mennyiségi, mint minőségi értelemben érdemes itt takarékosságról beszélni.

„Az életről szól” – szokás kijelenteni művekről, ha valami nagyot szeretnénk mondani, de épp nem jut eszünkbe semmi.

A magyar származású Alex Bandy szinte megszállottként kutatja évtizedek óta Lakatos Imre életét. Jól teszi, hiszen a Londonban híres tudós paradigmatikus esete az 1945 és 1956 közötti magyar világ szellemi történetének; nélküle aligha értelmezhető sem a Horthy-korszak, sem a Kádár-rendszer. És persze a jelenlegi miniszterelnök állama sem.

Könyve, a Ha nem is egy bomba nő „szerelmesregény Oroszországhoz”. Nemcsak Ulickajáról és Pelevinről beszélgettünk vele, hanem a várpalotai gyermekkorról, a rendszerváltásról és a magyar provincializmusról is.

Ezekben a percekben zajlik az irodalmi folyóirat búcsúztatása a Radnóti Színházban. „Elfogulatlan volt a lap, és ­ebben egyedülálló” – állítja a főszerkesztő.

Az Európa raktárkészletének árverezése nem a kiadó, inkább az Alexandra-birodalom bajait mutatja. A hitelezők a bennragadt könyvek dobra verésével azonban nem lesznek beljebb, mert senkinek sem kellenek. Kérdés, mikor tapintanak érzékenyebb pontot.

Iaşi, azaz Jászvásár új fesztiválja önmagában sem érdektelen, mégis nehéz szabadulni az összehasonlítás kényszerétől: nálunk miért nincs ilyen?

A pénisz beszél, Sztálin szexel, Pelevin a farkába harap – A jég-trilógia szerzőjét új regénye, a Tellúria megjelenése hozta Budapestre.

Ezt onnan tudjuk, hogy – kapaszkodjanak meg – Juhász Ferenc posztolt róla egy képet a Facebookon.

Régi fixa ideám, hogy ha a közoktatási program szerves része lenne a pszichológia tanítása, mégpedig lelkes tanárokkal, nívós órákkal, az nagy valószínűséggel egy érettebb, érzékenyebb, tudatosabb emberekből álló társadalmat eredményezne hosszabb távon.

Múlt csütörtökön tanulta meg a nevét a világ, de Franciaországban eddig is élő klasszikusként tartották számon. Magyarul négy regénye is megjelent, mégis alig ismerte valaki. Egy korábbi, rendhagyó interjú fordításával ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Radnótit könnyű szeretni. Szép, szelíd arc, gyöngéd szerelmes versek, igazi lírikus, a lányok álma, aki nemcsak udvarláskor ír a kedveshez, hanem a házasságban is, tehát nyilván mintaférj. A magunk idealizált képére formáljuk őt, mert így kényelmes. Tetszik nekünk, ellágyulunk tőle. Olyan, mint mi, nyilván. Hétköznapi és közeli. A komor Berzsenyi, a keserű Arany után végre egy emberi költő.