Könyv

Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége

  • bánza
  • 2014. november 30.

Könyv

Az 1924-ben teljesen ismeretlen emberként (hogy az íróról most ne is szóljunk) meghalt Franz Kafka nevével ma minden irodalmi-művészeti agyszüleményt el lehet adni. Van már Kafka macskája, Kafka a tengerparton, lesz Kafka sóletje és nyilván még ezer más Kafka-termék. Kafka ikonikus figura, ahogy mondani szokták. Minek is az ikonja vagy jelképe? Tudja az ördög. Nyilván annak, amire használják.

A német Kumpfmüller is erre bazíroz regényében. Kafka utolsó szerelme, ugyan mi is lehet ennél vonzóbb? Pláne egy olyan alak esetében, akit nehezen tudunk elkép­zel­ni az amorózó szerepkörében. Noha, amióta előkerültek a Felice Bauer­­hez, kétszeresen eljegyzett berlini menyasszonyához írt levelei, erősen módosult a világtól elvonult, életidegen emberről alkotott kép. Ez az egyik oldal, a „házasuló re­gény­hős”, a másik a lidérces, álomszerű és abszurd „kafkai” világ.
A kettőt nehezünkre esik összeegyeztetni, vagy egyszerűbben szólva: alig hihetjük, hogy tényleg ez a furcsa hivatalnok írta e regényeket; ritkán válik el ennyire egymástól a fikció és az élet világa.

Kumpfmüller becsületére legyen mondva, hogy meg se próbálja a kettőt összehozni. Regénye tényleg az élet szépségét akarja megjeleníteni még egy lehangoló helyzetben is: „a doktor úr” vagy Franz (a Kafka név nem hangzik el a regényben) éppen haldoklását halogatja az Északi-tengernél, amikor megismerkedik Dorával, a zsidó szakácslánnyal; egy­másba szeretnek, elmennek Berlinbe; de a közös élet kudarcba fullad, Franz gégéje végzetesen roncsolódik; végül egy Bécs melletti szanatóriumban hal meg. A történet szép, egyszerű, szépen és túlzásoktól majdnem teljesen mentesen, egyszerű nyelven van megírva. Hitelesek a mellékalakok, Robert Klopstock, Max Brod és a többiek is. Mint az életben. De minek ehhez Franz Kafka? Talán mert nélküle kézbe se vennénk ezt az őszinte giccset?

Fordította Nádori Lídia. Libri, 2013, 264 oldal, 2990 Ft

Neked ajánljuk