Snoblesse
Nézői figyelemért ágáló múzeumi tevékenység - Kukla Krisztián igazgató (Modem)
Erwin Olaf-kiállítás február 1-ig a Modemben.
(2014-10-30)
Erwin Olaf-kiállítás február 1-ig a Modemben.
Közel tíz éven át folytatott kartellezésen kapta és 2,2 milliárdos bírsággal sújtotta a Gazdasági Versenyhivatal a vidéki napilap-piacot szinte teljesen lefedő négy médiavállalatot.
A bűnöst jó előre, már áprilisban kijelölte Lázár János az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei személyében. Azzal vádolta őket a kormány, hogy az LMP kampányát támogatták a Norvég Civil Alap forrásaiból. Később arról beszéltek a Miniszterelnökségen, hogy a pénzek nagy részét egy jól körülhatárolható „balliberális” körnek ítéli az Ökotárs, jóllehet ezt a hálózatot csak egy Heti Válasz-cikkből kivágott listával tudták körülhatárolni.
Amerika még egy kicsit az után is a barátunk volt, hogy beütött a kitiltási ügy, Lázár János három napra rá, október 20-án a külügyi bizottság ülésén úgy ölelte-csókolta Amerikát, hogy belepirult, aki nézte. Az lehetett talán a terv, hogy megnézik, hátha valami félreértésről van szó, hátha el lehet sikálni ezt a csúnya ügyet. A szépvillájú Szijjártó ki is sietett nyomban Washingtonba, és átadta a magyar kormány ultimátumát Obamának és bandájának.
Ma is lesz tüntetés, amikor ez az írás születik, majd este, de még csak a rendőrök gyülekeznek tömegesen. A tüntetők talán nem is lesznek annyian, mint vasárnap, a kedd mégiscsak munkanap, a rendőrök meg biztosan többen lesznek, mint vasárnap (hogy a rettenetes „vandálok”, a „gennyládák” és „büdösbogarak” ellen megvédjék a pártházat és a párttévét). De nem ez az érdekes.
Az oktatási kormányzat újra előállt egy felsőoktatás-fejlesztési koncepcióval, melynek címe: „Fokozatváltás a felsőoktatásban. A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai”.
A felülről megosztott felelősség c. írásomban (Magyar Narancs, 2014. október 9.) elemeztem azokat a furcsaságokat, amelyek a Sorsok Háza ügyében a kormány és a Mazsihisz viszonyát jellemzik, egyben kitértem arra is, hogy mi az én személyes hozzáállásom és tapasztalatom a Sorsok Háza esetében. Válaszcikket Karsai László írt (A történész felelőssége, 2014. október 23.), jóllehet ő írásomnak nem volt címzettje; neve elő sem fordult a cikkben. Gondolom, azért reflektált, mert ő – 2014 januárjától a nyilvánosság számára is tudottan – a Mazsihisz tanácsadójaként tevékenykedik.
Van néhány olyan tudományos téma, amely időről idpre a világlapok címoldalaira kerül, mint nagy felfedezés, majd elül, hogy aztán úgy tíz-tizenöt év múlva, amikor a közönség már elfelejtette a legutóbbi felbukkanását, ismét feléledjen. Tipikusan ilyen az intelligencia öröklődése (mennyiben múlik a genetikán és mennyire a környezeten), vagy mostani témánk, miszerint sikerült matematikailag bebizonyítani Isten létezését.
A Médiahatóság döntéseinek eredményeként feje tetejére állhat a budapesti rádiós piac. Miközben bizonytalan a Gazdasági Rádió és a Tilos Rádió jövője, helyzetbe került egy egyszemélyes Fidesz-közeli vállalkozás.
A tiltakozás minden várakozást felülmúlt, ám a kormány nem csak ezért követett el hibát az új közteher tervével. Az internetadó sokkal kényesebb téma annál, mint ahogy azt Orbán Viktor elképzelte. Nála sokkal nagyobbaknak és erősebbeknek is beletört már a bicskájuk.
Máig sem cáfolt híresztelések szerint a hazai növényolajgyártás legnagyobb, amerikai tulajdonban álló cégétől érkezhettek azok az információk, amelyek alapján a washingtoni kormányzat magyar főtisztviselőket, „kormányhoz közeli üzletembereket” tiltott ki az Egyesült Államokból. A háttérben az élelmiszer-kereskedelem pestise, az áfacsalás ijesztő kontúrjai rajzolódnak ki. Rekonstrukciós kísérletünket olvashatják.
1981 óta dolgozik a lapnál, jelen tisztségében, főszerkesztő-helyettesként a hírekért felel. A lap Manhattan közepén álló felhőkarcolójának harmadik emeletén találkoztunk vele.
Dilma Rousseff, az eddigi államfő nyerte meg Brazíliában az elnökválasztást a vasárnapi második fordulóban. Ezzel tizenkét év után további bizalmat kapott a szavazóktól a Munkáspárt (PT), amely az életszínvonal terén szélsőségesen megosztott ország szociális problémáinak a megoldását tekinti fő feladatának.
A melodikus és kissé szentimentális bergeni varázsló rég messzire került néhai elektropopos kísérleteitől: az utóbbi szűk évtizedben sokkal inkább a nosztalgikus gitárrealizmus mestereként mutatkozott a valóban kivételes komponáló- és előadói képességgel megáldott langaléta, szemüveges norvég.
Nina Hagen, a Kelet-Berlinből indult punkdíva, aki most már az univerzális gospel-punk tarka madara is, másodjára járt Budapesten. Négy éve – nem sokkal megkeresztelkedése és dobozgitáros korszakának kezdete után – a Szigeten koncertezett, október közepén pedig a Café Budapest fesztivál cirkuszi sátrába hívták, ahol változatlanul a világbékét és a krisztusi szeretetet hirdette brechti hangulatú kabaréjával. A fellépése után beszéltünk vele.
„Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / csak titkon érző lelke ohajtva sejt” – Berzsenyi ír így a Fohászkodásban. Valóban: a hit „ohajtva sejt” – nem tudhatja, de vágyja, reméli egy Gondviselő Szellem létét.
„Szeretném befejezni az operámat, de nem akarok túlságosan belebonyolódni” – fogalmazott pár évvel oly korai halála előtt Alekszandr Borogyin, ám ez a szerény vágya nem teljesülhetett.
Nosztalgiázni és múltat idézni nem ugyanaz. Az előbbi inkább zenegépes krimókba, az utóbbi akár nívós koncerttermekbe is való. Például a Művészetek Palotájába, ahol úgy szólalhat meg egy 30 éves lemezanyag, az akkor progresszív, ma már inkább csak okosan dallamos Marsbéli krónikák, hogy az egy pillanatra se hasson avíttasnak.
Könyve, a Ha nem is egy bomba nő „szerelmesregény Oroszországhoz”. Nemcsak Ulickajáról és Pelevinről beszélgettünk vele, hanem a várpalotai gyermekkorról, a rendszerváltásról és a magyar provincializmusról is.
A magyar származású Alex Bandy szinte megszállottként kutatja évtizedek óta Lakatos Imre életét. Jól teszi, hiszen a Londonban híres tudós paradigmatikus esete az 1945 és 1956 közötti magyar világ szellemi történetének; nélküle aligha értelmezhető sem a Horthy-korszak, sem a Kádár-rendszer. És persze a jelenlegi miniszterelnök állama sem.
A száz éve született Jan Karskira emlékeztek a Holokauszt Emlékközpontban kerekasztal-beszélgetéssel és faültetéssel. A közelmúltban magyarul megjelent, róla szóló könyv – A hírnök. Karski, a Világ Igaza – lengyel szerzőjével beszélgettünk.
Mostanság sok szó esik az olyan sorozatokról, melyek nyomán újabb és újabb helyi változatok születnek (Forbrydelsen, A híd, Broadchurch), ám ha volt széria, amely tényleg minden nációt megihletett, az Hagai Levi BeTipul című produkciója.
Kérem, hagyják abba, cukorbeteg vagyok! – szólna legszívesebben a néző, amikor a komolyzenei tehetségkutató show második adásában a „picurkák” kiválogatása zajlik. Mert az önmagában is embert próbáló, hogy helyesebbnél helyesebb kisgyerekek lépnek, sőt olykor totyognak vagy sétikálnak hangszerükkel a zsűri elé, de megjelenésüket még ráadásul a zsűri meg a műsorvezető páros is zajosan körülrajongja, ami olykor az elviselhetetlenségig megemeli az adás cukorszintjét.
A bevett és jól lerágott horrorklisék olyanok, mint a démonok vagy maga az ördög: borzasztó nehéz kiirtani őket, és egy idő után már inkább fárasztók, mint rémisztők.
Nagyot akarás, valódi nagy szándék ez a darab. Ahogy a cigányokról írt Csak egy szög, az 56/06 vagy a sokrétű Egyszer élünk volt e szerzőktől.
Mivel Indián kívül Nagy-Britanniában él a legnagyobb szikh közösség, a 2012-es londoni olimpián a biztonsági szolgálat vállalta a kockázatot, és karddal az oldalukon is beengedték azokat, akiknél ez vallásilag előírt viselet.
Szép, keserédes kiállítást hozott össze Oltai Kata kurátor az Ernst Múzeumra megszólalásig hasonlító Capa Központban.
New Yorkban népszokás a sorban állás, a sorhoz való jog talán az alkotmányban is szerepel valahol. De hajnali 5-kor beállni egy pékség elé, hogy a 8 órás nyitás után biztosan jusson a világ legfelkapottabb és/vagy legtúlértékeltebb süteményéből – nos, ez azért még helyi szinten is kirívó esetnek számít. Márpedig nincs olyan nap, hogy Dominique Ansel sohobeli péksége előtt ne kígyózna a cronut-fanatikusok végtelen, hajnali sora.
Sokak kedvencei az erőteljesebb odőrrel megáldott sajtok: szaguk eredete leleplezi készítésük titkait is.