Snoblesse
„A hallgatás irányába fordul” – Natalia Iwaniec táncos
A Tiszta föld című előadást november 13-án és 14-én játsszák a Trafóban.
(2014-11-06)
A Tiszta föld című előadást november 13-án és 14-én játsszák a Trafóban.
György Péter és Köves Slomó vitája, a magyar zsidók asszimilációjának menetéről, következményeiről és tanulságairól szólva valójában arról folyik, hogy ma, Magyarországon milyen legyen a „zsidó politika”, azaz mit mondjanak, kinek az oldalán álljanak azok, akik zsidóként szólalnak meg a magyar politikában.
A Déli Áramlat politikai érdeke Moszkvának: Ukrajna leértékelése mellé új eszközt kapna Délkelet-Európa államainak egymás elleni kijátszására, oroszbarát koalíciók felépítésére.
Elzúgtak tüntetéseink. Volt egy erős hete a magyar közlétnek; inkább vicces, mint szomorú, hogy éppen akkorra esett 2014-ben is, mint 1956-ban: kábé október 23-tól 31-ig. Az esetre, jó, akkor esetegyüttesre már most, tényleg egy-két nap múltával úgy emlékezünk, mint „az internetadó elleni tüntetésekre”.
Bár Németországot és Magyarországot sokszor egy kalap alá vesszük a szélsőségesek jelentette veszély szempontjából, a különbségek jelentősek. De eltérő a szélsőségességre adott társadalmi és állami reakció is. Németországban egyre fontosabbak a szélsőjobboldaliak kiugrását és társadalmi reintegrációját célzó kezdeményezések.
Tízezer keletnémet köszönhette a szabadságát azoknak a nyugat-berlinieknek, akiknek nemcsak az NDK diktatúrájával, hanem saját elkényelmesedett társadalmuk ellenszenvével is meg kellett küzdeniük. Ők voltak a szöktetők.
Lipcse 1990 után gyors hanyatlásnak indult. Aki tehette, menekülőre fogta innét, s a legkézenfekvőbb megoldásnak az elértéktelenedett városrészek eldózerolása tűnt. Az ezredfordulótól viszont a szász tartomány legnagyobb városa ismét vonzó hely lett. Mi kell a kitöréshez a pusztuló város szindrómából – a befektetéseken kívül?
Interjú
A szovjet megszállási övezet hivatalosan 1949. október 7-én alakult önálló állammá. Milyen volt az élet a DDR-ben, hogyan alakult a viszonya az NSZK-val, és hogyan távolította el magától a náci múltat? Mik voltak az ellenállás lehetőségei a szocialista blokk egyik legpedánsabb diktatúrájában, és miért nem hitte el még Gorbacsov idején sem senki, hogy közel a vég? Két, az 1990-ben kimúlt államalakulat mindennapjait kutató történész mesél a Narancsnak.
Amikor a német egységről írunk, kezdhetnénk Fichtével is, aki a német nemzetet metafizikailag akarta megalapozni és megindokolni. Kezdjük azonban inkább a német egység eredményével, a mai berlini köztársasággal. Például az igen-igen unalmas, profán, egységes német adórendszerrel.
Civil szervezetek és aktivisták szerveztek rendhagyó demonstrációt október 23-ra. Kormányellenes megmozdulás volt? A civil szféra megerősítése, vagy egy új mozgalom alapítása a cél? A Stúdió K Színház ügyvezető igazgatójával és az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány aktivistájával beszélgettünk.
Orbán ritkán áll bele a konfliktushelyzetekbe: inkább sunnyog, hárít, másokat küld a frontvonalba, ő maga több ezer kilométerre elutazik.
Múlt pénteki rádióinterjújában elnapolta az internetadó bevezetését Orbán Viktor. A tüntetők saját sikerükként értékelik a meghátrálást, de a hátterben más okok is vannak.
Ha magas korrupcióval valósul meg a paksi bővítés, annak akár az állampolgárokat is veszélyeztető biztonsági kockázatai is lehetnek – állítja a Corruption Research Center Budapest frissen publikált tanulmánya. A szervezet alapítója elmagyarázta, hogy miért.
A napokban tudtuk meg: 2014. október 2-án, életének 90. évében elhunyt Lázár György, aki 1975 és 1987 között Magyarország – akkori elnevezéssel a Magyar Népköztársaság – miniszterelnöke volt. Évtizedek óta visszavonultan élt; majdnem annyira láthatatlanul, mint amennyire láthatatlan kormányfő volt a kádári konszolidáció végén és a rendszer válságba kerülésének időszakában.
Ha létezne egy olyan lista, ami a magyar popzene nagy túlélőit foglalná össze, akkor azt Pajor Tamás mellett egészen biztosan Bérczesi Róbert vezetné.
Nagy karmester és mosolygó zenekara koncertezett múlt csütörtökön a Müpában, s a derű legalább annyira fontos jellemzője volt Gardinerék fellépésének, mint a nagyszerűség.
Lassú, értő szex vagy egy gyors numera? Lehúzó kritikák vagy lehúzó népirtások? Terítéken a 80 évesen is virgonc dalnok új lemeze.
Patricia Petibon, a kiváló koloratúrszoprán huszonkilenc dalt vett lemezre zongorista partnere, Susan Manoff társaságában. A CD különlegessége, hogy az énekesnő – mint a kísérőfüzet játékosan fogalmaz – Gabriel Faurétól Leo Ferréig egy kalap alá veszi a francia komoly- és könnyűzenét.
A szokásos őszi Electronic Beats idén a debütálásokról és a hamisítatlan élő produkciókról szólt, ráadásul az este folyamán – egymástól részben függetlenül – három Blake is főszerephez jutott. A fellépők szinte kivétel nélkül először játszottak hazánkban: ez ugyanúgy elmondható a programot futólag nyitó – amúgy kedves, néha kifejezetten izgalmas – belga fiú-lány duóról, a Joy Wellboyról, mint a brit Zoot Womanről.
Jó dolog-e a Spotify a művészeknek, hol terjednek az új számok, hogyan érdemes ma zenét pénzzé tenni, maradnak-e CD-k a világon, mit csinál másként Lady Gaga vagy a Coldplay? Rebecca Lammers Londonban többek között a Pink Floyddal is dolgozik. A budapesti Zeneipari Hivatalban tartott vendégkurzusa alatt kérdeztük.
Lawrence Block főfoglalkozású krimiíró és hobbiszintű távgyalogló minden fórumon elmondta már az elmúlt 28 év során, hogy mennyire rühelli szegény Hal Ashby utolsó mozifilmjét.
Nem csupán a mi fékezhetetlen agyvelejű kormányzatunk figyelt fel arra, milyen kulcsfontosságú a világháló napjainkban: két fontos és a maga nemében szórakoztató doksi is ezt a témát járja körül.
Hogyan lehetséges, lehetséges-e egyáltalán megbékélés egy olyan társadalomban, ahol húsz évvel ezelőtt a hutu többség szó szerint megtizedelte a tuszi kisebbséget, azóta pedig – egy olyan kormányzat alatt, amelyben a kisebbségé a domináns szerep – változatlan lakossági arányok mellett, hatósági felügyelettel igyekeznek egységes, élhető országot teremteni?
Noha az atomfizika rém absztrakt és bonyolult dolog, a nukleáris ipar tragikus balesetei mégis a világ pofonegyszerű dolgai közé tartoznak. Hiszen mit kell azon magyarázni, ha valaki örökre elveszíti otthonát, mindazt, ami számára az életet jelentette? Hogy hátralévő éveit a hazatérés beteljesületlen sóvárgása határozza meg, vagy, ami még rosszabb, a rák elleni, eleve kudarcra ítélt harc. Eltérő eszközökkel, de az idei Verzió két nukleáris „utóélet-filmje” is az evidencia meggyőző súlyával foglalkozik ugyanazzal: mi marad a helyén és mi lesz azzal az emberrel, amit/akit atomkatasztrófa sújtott?
A Veszedelmes játékok című nyitófilm alkotójával a fehérorosz cenzúráról, a helyszíni forgatás nehézségeiről és a diktatúrában élők lehetőségeiről beszélgettünk.
Alain Ughetto szó szerint veszi az animációt: gyurmafigurái valóban lelket kapnak, élettel telítődnek, ahogy felidéznek és újrajátszanak egy régi szerelmet. A Provence-ban élő rajzfilmes és dokumentarista levelekből, archív híradórészletekből, Iránban készült szuper 8-as felvételekből és személyes emlékekből építi fel a több műfaj elemeit kreatívan ötvöző filmet.
Nemcsak a tizenegyedik fesztivál, hanem a tizenegyedik vonatkozó melléklet a Magyar Narancsban.
A másolat másolata talán még nem az a verzió, amelyet csak a menthetetlen sorozatfüggők képesek őszintén élvezni, de máris bonyolódik a helyzet, ha hozzátesszük, hogy ezt a szériát – a történetet szabályosan félbevágva – mindjárt az első évadja után elkaszálták.
Egy világsztári vendégfellépés és egy bemutató – eseményekben gazdag volt a múlt hét az Erkel Színházban, ahová előbb Edita Gruberová érkezett meg, majd aztán Oberfrank Pál rendezésében az új Carmen-produkció.
Amikor a Katonában bemutatták a darabot, éppen ismét felröppent valami szenzációs hír Észak-Koreáról, ezúttal a nagy diktatúra azon szándékáról, hogy egyesülni kívánna másik felével, a Déllel. A hír éppolyan hihetetlen és hiteltelen volt, ahogy majd a darabban jellemzi valaki az igazi nagy szerelmet: mert a szerelem – a hajdan volt, a tökéletes, a holtomiglan – olyan, mint amikor egyesül a két Korea.
A hosszú című (Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában), többnyire csak Marat/Sade-ként emlegetett darabot kiválasztani már önmagában is szimbolikus rendezői állítás; ez akkor is így volna, ha Magyarországon nem jutna róla annak is eszébe Kaposvár, aki nem látta ’82-ben a legendás előadást.
Minden színpadi műfajban szabadon mozog, legyen az prózai revü, kortárs tánc, opera, performansz vagy szórakoztató színházi darab. Minden alkotása a társadalom aktuális történéseire reflektál. Az idáig vezető útról és új darabjairól beszélgettünk vele.
A Barátok közt című szappanoperából ismert színész két éve 3 millióért vásárolta meg a Játékszínt, amely tavaly már 30 milliót fialt, igaz, mindet visszaforgatták. Virágzik a színház, amiben szerinte rámenősségének, és nem politikai kapcsolatainak van szerepe.
A művész indulása egybeesett az ezredforduló környékén egyre divatosabbá váló figuratív festészettel, illetve a korszak vizuális „forradalmával”, azaz az interneten felbukkanó, tömeges fogyasztásra felkínált digitális képek elterjedésével.
„Drótozni, fódozni, fenekelni” – kiáltozta utcahosszat a drótostót, és amikor keresztanyám behívta az udvarra, aggódtam kicsit, hogy akkor ki is lesz most itt elfenekelve.
Ha van takarékos költészet, Rácz Péteré minden bizonnyal az. És nem is elsősorban azért, mert az elmúlt harminc évben mindössze öt verseskötetet publikált, sokkal inkább azért, amilyen óvatosan használja a szavait (mintha valóban el lehetne használni őket), amilyen türelemmel megközelíti tárgyát, és amilyen visszafogottan nyilatkozik a legmegrendítőbb tapasztalatokról is – tehát nem annyira mennyiségi, mint minőségi értelemben érdemes itt takarékosságról beszélni.
„Az életről szól” – szokás kijelenteni művekről, ha valami nagyot szeretnénk mondani, de épp nem jut eszünkbe semmi.
Az Európa raktárkészletének árverezése nem a kiadó, inkább az Alexandra-birodalom bajait mutatja. A hitelezők a bennragadt könyvek dobra verésével azonban nem lesznek beljebb, mert senkinek sem kellenek. Kérdés, mikor tapintanak érzékenyebb pontot.
Nem egyszerű Budapest peremkerületében városnéző sétát szervezni, de talán könnyebb, ha az apropót az első magyar sorozatgyilkos munkássága szolgáltatja. Kiss Béla rémtettei leszorították a címlapokról az I. világháború híreit, bár ezenkívül is történt egy és más Cinkotán az elmúlt ezer évben.
Meglehet, hamarosan máshogy hívjuk a jelen földtörténeti korát. Habár a névváltoztatás nem könnyű, és nem is biztos, hogy logikus.
A politikai thriller bátor alkotói darázsfészekbe nyúltak. A darázsfészek a mindig forrongó Közel-Kelet, annak is az egyik legneuralgikusabb pontja, az izraeli–palesztin viszony.