Hogy mi és hogyan lesz, ha lesz, a Várbazárral, az természetesen nem csak a fővároson múlik. Sokszereplős, nagy játszma ez, nagy tétekkel, nagy tételekkel. Ha minden jól megy, akár tanulságos, politikán felülemelkedő történet is kerekedhet belőle, szép, mint a szocialista miniszter, a szabad demokrata főpolgármester és a demokrata fórumosból néppártivá lett kerületi polgármester nem véletlen találkozása az Ifjúsági Park romjainál. Baja Ferenc, Demszky Gábor és Katona Tamás tavaly márciusi randevúja a közös akaratot volt hivatott demonstrálni ország és világ előtt - és ez kivételesen nem üres duma. Ekkor jelentették be, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM), Budapest Főváros Önkormányzata, illetve az I. kerület Önkormányzata nevében együttműködési megállapodást írtak alá az Ybl Miklós tervei alapján 1875-1882 között épült Várbazár helyreállítása és hasznosítása érdekében. A sajtótájékoztatón az épületegyütteshez tartozó, de évek óta helyrepofozott Várkert kioszkból lett Casinóban a három politikus csillagos ötöst kapott pártpolitikán való felülemelkedés mutatásából Kraft Pétertől, az American Express magyarországi igazgatójától, aki egy személyben képviselt ott országot, világot: a Várbazár ugyanis - az UNESCO Világörökség-listáján lévő Budai Vár részeként - napokkal korábban felkerült a New York-i székhelyű World Monuments Watch (WMW) által leginkább veszélyeztetettnek ítélt műemlékek első ízben összeállított százas listájára. E helyek megmentését a WMW abból a New York-i pénzalapból támogatja, melynek alapító szponzora az American Express.
Pompeji, Cusco, Buda
A százas listán olyan csodák mellé sorolódott a Várbazár, mint Pompeji, az indiai Taj Mahal, a kambodzsai Angkor, a perui Cusco, a szentpétervári Carszkoje Szelo, Granada mór házai, az isztambuli Hagia Sophia vagy a... nem folytatom, benn van a keretben. Egyszerre szívmelengető és szívszorító érzés ilyen társaságban látni magunkat, és mivel a lista a legnyomorultabbaktól a leggazdagabb országokig, Albániától és Benintől Németországig és az Egyesült Államokig terjed, nem kell feltétlenül pirulnunk amiatt, hogy szegénységünket és tehetetlenségünket még nagydobra is verjük. Felfoghatjuk úgy is, hogy nem vagyunk felelősek múltbéli hibákért, másrészt, ha a világ segít nekünk söpörni saját portánk előtt, az a világnak is érdeke: jöhetnek majd, bámulhatnak és költhetnek el sok pénzt. Hitelkártyát elfogadunk.
Kikezdhetetlenül logikus és hasznos PR-akció az utazással kapcsolatos szolgáltatásokat kínáló American Expresstől, hogy az 1996-tal kezdődő öt év során összesen ötmillió dollárt adományoz veszélyeztetett helyek megmentésére. Tavaly, a program első évében az AmEx egymilliót osztott szét tizenhat ország húsz műemléke között - ezek egyike a Várbazár. A cég itteni embere, Kraft Péter szerint az elnök Harvey Golub szíve az építészetért, a kultúráért dobog, hisz a minőségi (= napi 300 dollárnál többet költő) turizmusban, érdekelt a fejlesztésében. Egyébként meg a neje anyai ágon félig magyar. Amúgy más szponzorok is támogatják a programot, a nálunk is ismert Ronald S. Lauder Alapítvány például 25 ezer dollárt adott a varsói Prózna utca, az egykori gettó egyetlen megmaradt részének megőrzésére szolgáló tervek kidolgozására.
A World Monuments Watch zsűrije tavaly februárban 50 ezer dollárra kerekítette fel az I. kerület által a Várbazárra kért 35 ezres támogatást. A jelentkezések elbírálásánál aligha Golubné asszonyság származása miatt licitáltak rá a szerény kérésre - nyilván színvonalas pályázat kellett hozzá, másrészt a feltételek telibe találása. Vagyishogy a helynek igen jelentősnek kell lennie, a rá leselkedő veszélynek sürgetőnek, a vele szemben javasolt fellépésnek pedig hatékonynak.
Az első adag
A Várbazár tehát fontos, a rá leselkedő veszély akut, a beavatkozás révén viszont új életre kelhet - hogy ezt már nemcsak Amerikában, de Magyarországon is elhiszik, abban elég sokak munkája fekszik. Nem annyira az említett három közszereplőé, akik nyilvános arcot adtak az ügynek, mint inkább az egy-két szinttel lejjebb dolgozó politikusoké, függő vagy független szakembereké, akik hajtják a dolgot: a fővárost Kiss Katalin, az értékvédelmi ügyosztály vezetője, az I. kerületet Nagy Gábor Tamás fideszes alpolgármester, a KTM-hez tartozó Országos Műemlékvédelmi Hivatalt (OMVH) - tavaly október 30-án bekövetkezett haláláig - Gyurkó János, az MDF-kormány volt környezetvédelmi minisztere képviselte programkoordinátorként az eddigi tárgyalásokon, Mányi István Építészeti Stúdiója készítette el az elvi építési engedélyt kapott tervet, a Várbazár felújítási programját pedig Erő Zoltán és Varga István cége, a Palatium Bt. dolgozta ki.
Akár velük, akár más érintettel beszél az ember, minimum egyvalamiben egyetértenek: abban, hogy a Várbazár ügye egy komoly akadályon túljutott. Az idei költségvetés ugyanis kiemelt beruházásokra elkülönít 684 millió forintot, amiből 350 millió jut a Várbazár amúgy milliárd fölötti beruházásának elindítására - hogy végül hány milliárdról lenne szó, az attól függ, pontosan milyen funkciót szánnak neki, és milyen konstrukcióban, mekkora állami, illetve magántőkét mozgósítva lehet megvalósítani. Medgyessy Péter pénzügyminiszter saját szeműleg látta a helyszínt, saját fülűleg hallotta a rendezési elképzeléseket, és rábólintott a 350 millióra - fix tehát, hogy a pénz erre szolgál, erre kell elkölteni, ha pedig egyszer egy ilyen verkli beindul, nemigen lehet leállítani, kénytelenek lesznek legalább ennyit adni jövőre és azután is. Ami meg a terveket illeti, a három érdekelt félnek, tehát az I. kerületnek, a fővárosnak és a KTM-nek viszonylag értelmes időn belül meg kell egyezniük a legalapvetőbb kérdésekben, hogy ennek alapján a kormány további döntéseket hozhasson. Csom József főosztályvezető, aki a KTM részéről a törvény-előkészítésért felelős, óvatosan úgy saccol, legkésőbb február végére elkészülhet egy olyan papír, amit tárcaközi egyeztetésre lehet vinni, s ami még az első negyedévben kormány elé kerülhet. És ha ezzel párhuzamosan a parlament is elfogadja a már benyújtott műemlékvédelmi törvényt, akkor a Baja Feri tényleg elégedetten túrhat a hajába, egy nagy falat legyűrve, jöhet Bős.
A föld alá
Tehát az alapvető kérdések. Hosszú évek bizonytalansága után 1995-ben tisztázódtak a terület tulajdoni viszonyai: a tulajdonos magyar állam nevében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság járhat el, a Vagyonátadó Bizottság pedig az egész ingatlant a hozzá tartozó lakóépületekkel az állam tulajdonából ki nem adható, fokozottan védett műemlékként az I. kerületi önkormányzat ingyenes használati jogába adta, fölötte szakhatóságként az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, illetve annak felügyeleti szerve, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium lebeg. Mindezek tisztázása után adhatta be pályázatát az I. kerület a World Monuments Watchnak - a Palatium, illetve a Mányi Stúdió akkor már évek óta foglalkozott a témával, előbbi még Gyurkó minisztersége idején egy interpellációra adandó válasz elkészítésénél működött közre, Mányi pedig még Katona polgármester elődjének, Ligetinek ajánlotta fel szolgálatait.
Egyetértés mutatkozik abban, hogy az egész beruházás menedzselésére és majdani működtetésére létre kell hozni egy önálló tárgyalási és döntési jogkörrel bíró szervezetet, ami valami ilyen nevet kap majd: Várbazár Vagyonkezelő Rt. A minisztérium felkérésére készített felújítási programban a Palatium tavaly november-decemberre javasolta e szervezet megalapítását - ehhez képest már van némi késés, az érintettek még nem döntötték el, melyikük milyen arányban legyen benne. A KTM legalább 50 százalékos, meghatározó részt szeretne, s az első tervezet szerint 30 százalék lenne az I. kerületé, 20 a fővárosé. Noha e részvénytársaság a mai elképzelés szerint nonprofit alapon működne, mégis alapvető a részesedés kérdése, mert ha a megújuló Várbazár, saját fenntartási költségein túlmenően, valóban folyamatosan hasznot hozó idegenforgalmi-kulturális-üzleti hely lesz, akkor azért nem mindegy, kinek mekkora szava van a dologban.
Pillanatnyilag úgy fest, mintha a főváros visszavenne kezdeti aktivitásából. Azok után, hogy a Budapesti Egyesítési Emlékbizottságban Ráday Mihály vetette fel, az évfordulóra meg kéne lepni magunkat a Várbazárral, némileg meglepően hangzik, hogy a leendő vagyonkezelőből a főváros esetleg teljesen kimaradna, s a minisztérium mellett 50 százalék lenne benne az I. kerületé. Nagy Gábor Tamás I. kerületi alpolgármester szerint azonban nem visszavonul a főváros, merthogy éppen eddig vállalt több anyagi áldozatot, fordított fokozottabb figyelmet az ügyre ahhoz képest, hogy tulajdonjogilag semmi köze a Várbazárhoz. Most, hogy a főváros segítségével is az ügy "kimozdulni látszik a holtpontról", Budapest átengedi a terepet az államnak és a kerületnek, s inkább csak a főbb (infrastrukturális, közlekedési stb.) összefüggésekkel foglalkozik majd, nagyberuházásnak elég neki a Városháza vagy a metró.
Az említett felújítási program egyébként több variációt, nulla, A, B és A/B változatokat tartalmaz. A nullaváltozat afféle minimálprogram: korrekt műszaki és műemléki felújítás kizárólag költségvetési forrásból, minden marad a régiben, csak szebben néz ki és oda-vissza-felfelé-lefelé bejárható - rövid távon ez a legolcsóbb, közel kétmilliárd forintra kalkulálnak, de a beruházásnak nincs mitől megtérülnie (ami előrevetíti a mostanihoz hasonló leromlást). A másik három verzióban közös, hogy a teljes körű műemléki helyreállítást az itteni bérlemények (lakások, műtermek) funkcióváltásával, valamint felszíni, illetve föld alá telepített létesítményekkel képzelik el, a kivitelezésbe pedig bevonnák a magántőkét is, a költségeket 3-4,5 milliárdra teszik, a majdani bevételek révén a megtérülési időt 12-14 évre.
Egyébként az is kiderül az anyagból, hogy miként annak idején a Közmunkatanács elhárította a terület házakkal való beépítését, a műemlékvédelmi hatóság is óvja a történelmileg kialakult látványt: felszíni épületek megjelenését ellenzi (főleg a vendéglátás építene szívesen az egykori Ifjúsági Parkban: kaja + kilátás) - terjeszkedésre maradna tehát a föld mélye, a beruházók fantáziájától, pénztárcájától függően. "Folyamatos harc lesz - jósolja Kalmár Péter, az OMVH elnöke -, a befektetői érdekben sokszor más dominál, mint amit mi képviselünk. Meg kell találni az idegenforgalmi terhelésnek egy olyan optimumát, amely még nem károsítja a műemléket." Íródnak még majd megvalósíthatósági tanulmányok, lesznek még piackutatások, az biztos. A Mányi Stúdió által, a főváros felkérésére készített elvi építési engedéllyel bíró terv mindenesetre a lehető legnagyobb, négy-ötezer négyzetméteres föld alatti térkihasználással számolt.
Hogy mi lenne a föld alatt, azt ma még nem tudni pontosan. Parkoló nyilván, meg idegenforgalomhoz kapcsolódó üzletek, éttermek, ez is evidens. De igazán komoly bevételt az hozhatna, ha a turistaszezon hónapjain túl, egész évben lenne élet a Várbazárban. Fölmerült, itt lehetne a budapesti műkereskedelem központja, sőt idecsábulhatnának a világ legnagyobb aukciós házai, mint a Sotheby´s vagy a Christie´s, hadd lüktessen itt egész Kelet-Közép-Európa műkereskedelmi szíve - Kraft Péter szerint annak ellenére életrevaló ötlet ez, hogy az elegánsabb fővárosi antikkereskedők már letelepedtek a Belvárosban: helyiségbérleti feltételek kérdése az egész. Aztán a másik verzió: a budai termálforrásokra épülő gyógyfürdőt a mélybe, szállodát a jelenlegi lakóházakba. "Kurhaus! Kurhaus!" - jöttek tűzbe Mányi István elmondása szerint a németek, akik ingatlanfejlesztési lehetőséget sejtve érdeklődtek nála. A gyógyfürdő-verzió viszont nem túl szimpatikus az I. kerületnek: Nagy Gábor Tamás szerint inkább a közvetlen közelben lévő Rudas és Rác fürdőt kéne rendbe hozni, esetleg szállóvendégek fogadására is alkalmassá tenni.
Ilyen viták vannak már most, lesznek is még. Addig kell lefolytatni őket - a leendő vagyonkezelőnek pedig a varázsigeként emlegetett Public Private Partnership (PPP) keretében összehoznia állami szerepvállalást és magánbefektetést -, amíg költségvetési pénzből zajlanak az egyébként elkerülhetetlen munkálatok (veszélyelhárítás, állagmegőrzés, terep-előkészítés, szoborrestauráció stb.), mert a pesti Duna-korzóról nézve ugyan még jól mutat, közelről azonban rémes a Várbazár, Mányi István kifejezésével "infarktusos" állapotba került: az 1960-ban végzett helyreállítás és területrendezés megszüntette "keringési lehetőségeit", azaz a minden irányú átjárhatóságot, és tönkretette az épületek talajvíz elleni védelmét.
Nyertesek, vesztesek
A legszerényebb nullaváltozathoz mai számítás szerint szükséges 1,8 milliárd forint mellett szinte zsebpénznek tűnik a World Monuments Watch 50 ezer dollárja (mintegy nyolcmillió forint) - még nyaralóépítkezéshez sem túl sok. De nem is építkezésre szolgál: célja a figyelem felkeltése, a cselekvés beindítása volt. A Várbazár 50 ezer dollárjából 15 ezret félretettek egy fundraising (pénzalapokat növelő), tehát nem befektetőket, hanem adományozókat körüludvarlandó, hazai és nemzetközi jótékonysági akciósorozatra - ennek szervezésével Zwack Péter ingatlanfejlesztéssel foglalkozó, Amerikában élő lányát, Juliát bízta meg a WMW. Létre fogják hozni a WMW Hungary Alapítványt, ahova befizethetnek majd a segíteni akarók - talán épp azok, akik számára, a Várbazár-ügyet felvezetendő, Donald Blinken budapesti amerikai nagykövet adott vacsorát. A fennmaradó 35 ezer dollárból készült a felújítási program színes, többnyelvű nyomtatványa, s ebből rendeztek tavaly októberben Budapesten nemzetközi konferenciát hazai és külföldi szakértőknek, akik közös állásfoglalásban szögezték le a felújítás fontosságát, támogatták a program stratégiáját. És még maradt tartaléknak egy kevés dollár, el tudnak vele számolni.
A Várbazár újjászületésével majdnem mindenki nyerhet: a világ, az ország, a főváros, a kerület, a vállalkozók, tervezők, kivitelezők, bérbe vevők - de lesznek vesztesek is. Nehezen elképzelhető, hogy maradhassanak a szobrászok, ha tőkeerős beruházók a Ferenc József császár óta itt lévő műtermek helyére üzleteket, éttermeket képzelnek el, és az egész területrendezést sikerül úgy megcsinálni, hogy erre az utcaszakaszra is terelődik gyalogosforgalom. Akkor bizony, Kossuth-díj ide, hírnév oda, valószínűleg távozniuk kell - kérdés ki és milyen csereműtermet tud majd felajánlani vagy húsz szobrásznak. Hasonló a helyzet az Ybl tér három házának lakóival: az egykori testőrgárdisták épületeiben lévő több mint ötven önkormányzati bérlakás elvileg akár maradhat önkormányzati bérlakás is, de ennek azért alighanem kisebb az esélye, mint hogy szálloda, külföldi kultúrintézet vagy luxusapartman legyen belőlük. Akkor pedig gondoskodni kell megfelelő cseréről. Nagy Gábor Tamás alpolgármester szerint van, aki "már holnap" elköltözne dohos, udvari lakásából. Persze "ha ez tényleg nagy nemzeti program, akkor bizonyos egyéni érdeksérülésekkel járhat, de az önkormányzat azon lesz, hogy senki ne járjon rosszul".
Fogja ezt még mondani lakógyűlésen is.
Szőnyei Tamás
Az első száz
A World Monuments Watch első alkalommal 1996-ban összeállított listájára 70 országból 253 pályázat érkezett - Magyarországról a száz közé került Várbazáron kívül a tuzséri Lónyay-kastélyt és a füzéri várat jelölték, sikertelenül. Íme az első száz:
Albánia: Butrint régészeti lelőhely (Saranda)
Amerikai Egyesült Államok: Adobe Missions (Új-Mexikó)
Chaco Culture Nemzeti Park (McKinley megye, Új-Mexikó)
Eastern State fegyintézet (Philadelphia)
Ellis Island nemzeti emlékmű (South End, New York)
Golden Gate Park konzervatórium (San Francisco)
Szent Mennybemenetel orosz ortodox templom (Unalaska)
Lafayette temető No. 1 (New Orleans)
Argentína: San Ignacio Miní (San Ignacio)
Ausztria: Belvedere-kert (Bécs)
Ferences templom (Bécs)
Barbados: Morgan-Lewis cukormalom (St. Andrew)
Belgium: Tour et Taxis (Brüsszel)
Belize: El Pilar védett terület (Belize folyó vidéke)
Benin: Királyi palota (Abomey és Porto-Novo)
Bosznia-Hercegovina: Pocitelj falu
Brazília: Serra da Capivara nemzeti park (Sao Raimundo Nonato)
Bulgária: Sziklakápolna (Ivanovo)
Madara-lovas (Kaspichan)
Chile: Templomok (Chiloé-szigetek)
Felvonók (Valparaiso)
Orongo (Húsvét-sziget)
Cseh Köztársaság: Kert (Cesky Krumlov)
Bencés kolostor (Kladruby)
Ecuador: Iglesia de la Compania templom (Quito)
Egyiptom: Qa´itbay Sebil szökőkút (Kairó)
Franciaország: Aqueduct kastély (Castelnau-Pégayrolles)
Monolitikus templom (Saint-Emilion)
Fülöp-szigetek: Angeno sziklaírások (Rizal)
Görögország: Etz Hayim zsinagóga (Hania, Kréta)
Grúzia: Pitareti kolostorkomplexum (Tetritskaro)
Guyana: Moruka-Waini (Warao)
Horvátország: Ferencesrendi kolostor (Lopud, Dubrovnik - Neretva megye)
Óvárosi kikötő (Dubrovnik)
Történelmi városközpont (Split)
Tvrda falva (Eszék)
India: Erőd (Jaisalmer, Rajastan)
Taj Mahal (Agra)
Indonézia: Borobodur (Jáva)
Írország: Clonmacnoise új temető (Shannonbridge, Offaly)
Izrael: Német közösségi ház (Haifa)
A Fehér Város (Tel-Aviv)
Jordánia: Déli templom (Wadi Mousa, Petra)
Jugoszlávia: Zsinagóga (Szabadka)
Kambodzsa: Angkor (Siem Reap)
Kína: A Liao-dinasztia lelőhelye (Chi Feng város, Belső-Mongólia)
Namseling-vidék (Drachi, Tibet)
San Xing Dui (Guang Han város, Szecsuán)
Kuba: Assissi Szent Klára-kolostor (Havanna)
Laosz: Val Sisaket (Vientiane)
Lengyelország: Debno parókiája (Nowy Targ)
Miasszonyunk Mennybemenetele-bazilika (Krakkó)
Prózna utca (Varsó)
Lettország: Abava-völgyi kulturális tájkép (Pedvale, Kurzeme kerület)
Libanon: Tyr ősi városa
Magyarország: Királyi Várbazár (Budapest)
Mali: Djenné-Djenno ásatási hely (Djenné)
Marokkó: Sijilmassa (Rissani)
Shlomo Ibn Danan és Mansano zsinagógák (Fez)
Mexikó: 20. sz.-i murálok (különböző épületeken)
Jézus Nazarénus temploma (Atotonilco, Guanajuato)
San Juan de Ulúa erőd (Veracruz)
Mongólia: Bogd kán palotamúzeum (Ulánbátor)
Mozambik: Mozambik-sziget (Nampula tartomány)
Németország: Festspielhaus Hellerau (Drezda)
Nepál: Gombas of Upper Mustang (Lo Manthang, Mustang)
Teku Thapatali emlékműzóna (Bagmati folyó, Katmandu)
Norvégia: Vaga régi temploma (Vagamo, Oppland megye)
Olaszország: Pompeji (Nápoly)
Bartalomeo Colleoni emlékmű (Velence)
Medici-villakert (Firenze)
San Michele barlangok (Salerno)
Porta Maggiore Neopitagoricája (Róma)
Néró palotája, Domus Aurea (Róma)
Romok a Centa folyónál (Albenga, Savona)
San Giacomo Maggiore (Bologna)
Santa Maria Stelle (Verona)
Ambrogio és Carlo al Corso emlékmű (Róma)
Hercules temploma, Forum Boarium (Róma)
Oroszország: Sándor-palota, Cárszkoje Szelo (Szentpétervár)
Kizsi Pogoszt (Kizsi-sziget, Onyega-tó)
Paanajarvi falu (Kemi tartomány)
Pakisztán: Tamba Wari (Indus folyó deltája, Sindh)
Peru: Cusco történelmi centruma (Cusco)
Alluaca templom muráljai (Rapaz)
Portugália: Coa-völgyi sziklarajzok (Vila Nova de Foz Coa, Pinhel)
Románia: Brancusi Végtelen oszlopa (Targu-Jiu)
Római katolikus templom (Ghelinta)
Spanyolország: Granada mór házai (Granada)
Suriname: Jodensavanne falu (Jodensavanne)
Tanzánia: Kilwa Kisiwani portugál erődje (Lindi régió)
Thaiföld: Árvíz által elárasztott helyek, mint Ayuttaya a Chao Praya folyónál
Törökország: Ani (régészeti hely, Ocarli Köyü, Kars)
Catal Hüyük (Kücükköy)
Hagia Sophia (Isztambul)
Ukrajna: Cserszoneszosz (Szevasztopol, Krím-félsziget)
Vietnam: Minh Mang-síremlék (Hué városa, Huong Tho falu)
Fiam Temloma kerület (Duy Xuyen kerület)
Zimbabwe: Khami nemzeti emlékmű (Bulawayo)
A 97-es lista
Decemberben zárult le az 1997-es World Monuments Watch-listára jelentkezés határideje, a százba kerülésről szóló döntés februárban várható. Magyarországról - megismételve a tavalyi sikertelen pályázatot, de bírva a WMW biztatását - ismét jelölték a 18. században barokk stílusban épült tuzséri Lónyay-kastélyt és az először 1270-ben épített füzéri várat és a hozzá tartozó, 15. században emelt várkápolnát. Tuzsér 72 260 dollárt, Füzér 33 ezer dollárt igényelt. Rajtuk kívül pályázatot nyújtottak be a 19. század közepén emelt Komárom-monostori erőd 50 ezer dollárra, Balatonfüred városa pedig, az 1790-1880 között kialakult gyógyfürdő-épületegyüttesre 35 ezer dollárra.
UNESCO,
Világörökség
Az UNESCO, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete Világörökség-bizottságának tavaly decemberi mexikói ülésén a Budai Vár, Hollókő, valamint az Aggteleki-cseppkőbarlang után negyedikként a magyar értékek közül az ezeréves pannonhalmi bencés főapátságot is a Világörökség részévé nyilvánította (Aggteleken egyébként Szlovákiával osztozunk). Az emberiség egyetemes kultúrkincsének e dicsőséglistája a legújabb, decemberi felfrissítés szerint 107 ország 506 értékét tartalmazza, köztük 380 kulturális, 107 természeti és 19 "vegyes" értéket. Rajta van példának okáért a Kreml és a Vörös tér, a Yellowstone Park, az Altamira-barlang, a Santa Maria delle Grazie kolostor Leonardo Utolsó vacsorájával, a Taj Mahal, a weimari és dessaui Bauhaus, a párizsi Szajna-part, a Kilimandzsáró Nemzeti Park, Stonehenge, az auschwitzi koncentrációs tábor, az ősi Kyoto maradványai, Vatikánváros, az Akropolisz, a gizehi piramisok, a Galapagos Nemzeti Park, a kínai Nagy Fal, stb., stb.
A Világörökség-lista létrehozásáról az UNESCO 1972-ben határozott, a névsor azóta évről évre bővül - hazánk legközelebb a Hortobágyi Nemzeti Parkot, Pécs városmagját és a budai termálkarsztot szeretné fölvétetni. A listán megjelenni több, mint puszta hírnév: a Világörökség Alap terhére, szükség esetén, nemzetközi segítséget kérhetnek az országok (szakértők küldése, műszaki berendezések, súlyosabb helyzetekben hosszú távú kölcsönök, netán vissza nem térítendő támogatások).
Bővebb információ: World Heritage Centre, UNESCO, 7 Place de Fontenoy, Paris, 75700 France; e-mail: wh-info [at] unesco [dot] org; illetve: http://www.unesco.org/whc/heritage.htm.
