Kiállítás

Kaptunk vonalat

Halló? Halló! – a telefonálás technika- és kultúrtörténete

Kritika

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

A Kiscelli Múzeum pinceszintjén megtekinthető tanulságos, élvezetes és látványos telefontörténeti kiállítás hamar meggyőz arról, hogy a telefonálás önmagában is izgalmas technikai evolúciója alapvetően és mélyrehatóan alakította át az emberi érintkezés lehetőségeit és szabályait. A távolban levőkkel valós időben zajló verbális kommunikáció lehetősége szinte mindent átformált körülöttünk – már el sem tudjuk képzelni, milyen volt a telefon megjelenése előtti őskor. Annak szemléltetésére, hogy a telefonálás milyen mélyen épült be a civilizációnkba, kevés jobb módszer akad, mint előszedni temérdek geget a 20. század filmjeiből és televízióműsoraiból; a kiállítás gyakorta él ezzel az eszközzel – és meg kell hagyni, egyáltalán nem hatnak öncélúnak, amikor, mondjuk, Gálvölgyi János vagy Kern András újra és újra felbukkan valamilyen telefonos témával. Belépve rögvest a hetvenes évek egyik híres/hírhedt kabaré­szkeccse fogad: Kern legendás one man show-ja, középpontjában a leszedhető ajtajú NDK-s turmixgéppel, amely a Kádár-korszak egyik mizériájáról, az ikresített telefonvonalak és más minőségi problémák által garantált folytonos áthallásról szólt. A tárlat berendezői, mint ebből is kitűnik, nem egyszerűen a telefon lankadatlan diadalmenetét foglalták keretbe, hanem azzal a lehetetlen helyzettel is foglalkozniuk kellett, hogy a korábban telefon-nagyhatalomnak számító országban hogyan vált az elégtelen „lefedettség” a hiánygazdaság egyik legfontosabb szimptómájává. Ennek részben az volt az oka, hogy a saját, zárt körű telefonvonalakkal rendelkező Kádár-kori elit mit sem törődött azzal a helyzettel, hogy a telefon a lakosság többsége számára szinte elérhetetlen luxuscikknek számított, pedig azzal még a propaganda-híradók készítői is tisztában voltak, hogy a magyar népgazdaság is milliárdokat bukik a telefonellátottság hiányán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.