Sorozat

Dermedt kapcsolatok

A négy évszak

Kritika

Huszonöt év – ez lehet elképesztően sok, de nem annyira hosszú idő is. Attól függ, honnan nézzük.

A négy évszak egyik főhőse, Nick mindenesetre úgy érzi: negyed évszázad épp elég volt neki a langyos állóvízben, itt az idő, hogy változtasson – arra azonban nem számít, hogy döntésével egész baráti társaságának dinamikáját összekuszálja. Nick ugyanis úgy dönt, 25 év után elhagyja feleségét, Anne-t, akinek művész létére szinte semmilyen művészeti és egyéb ambíciója sincs; Nickkel ellentétben szeretné csendben és békességben leélni azt a néhány évtizedet, mely szerencsés esetben még hátravan nekik. Nick a döntését épp a szokásos tavaszi kiruccanáson mondja el a baráti házaspároknak. Kate és Jack hozzájuk hasonló középkorú pár halványodó romantikus érzelmekkel, míg Danny és Claude egy picikét frissebb meleg házaspár egymástól gyökeresen eltérő személyiséggel és szeretetnyelvvel. A minisorozat azt mutatja be, hogyan alakul a párok dinamikája úgy, hogy Nick egy fiatalabb nőt választ, és ezentúl őt cipeli magával az összeröffenésekre. Mindegyik évszakra egy kirándulás és két félórás epizód jut, míg el nem jutunk a télig, amikor a környezethez hasonlóan a kapcsolatok is megdermednek.

A sorozat mögött álló Tina Fey, Lang Fisher és Tracey Wigfield elismert komédiaíróknak számítanak, olyan műsorokkal a hátuk mögött, mint A stúdió vagy a The Mindy Project. Az egyik főszerepet is alakító Fey-t a Bajos csajok vagy A megtörhetetlen Kimmy Schmidt után egyenesen napjaink egyik legjobb forgatókönyvírójának szokás tartani vígjátékfronton – ezért is olyan meglepő, hogy A négy évszak szinte végig fájóan száraz és humortalan marad. Pedig Fey és a filmbeli párját alakító Will Forte is a komikuskeltető Saturday Night Live című szkeccs-show-ból indult; a Nicket alakító Steve Carell pedig Amerika egyik fő nevettetőjének számított, amíg ősz üstökével el nem kezdett a komolyabb szerepek felé fordulni. Arról nem is beszélve, hogy a szívproblémákkal küzdő, de öregedését tudomásul venni képtelen Dannyt játszó Colman Domingo napjaink egyik legjobb színésze, aki a drámaibb szerepeibe (Rustin; Sing Sing) is mindig becsempészett némi humort – most viszont, amikor pedig brillírozhatna, be kell érnie egy hangos, de sótlan alakkal, akit egyedül ő ment meg attól, hogy sztereotip meleg figurának bélyegezhessük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.