Sorozat

Dermedt kapcsolatok

A négy évszak

Kritika

Huszonöt év – ez lehet elképesztően sok, de nem annyira hosszú idő is. Attól függ, honnan nézzük.

A négy évszak egyik főhőse, Nick mindenesetre úgy érzi: negyed évszázad épp elég volt neki a langyos állóvízben, itt az idő, hogy változtasson – arra azonban nem számít, hogy döntésével egész baráti társaságának dinamikáját összekuszálja. Nick ugyanis úgy dönt, 25 év után elhagyja feleségét, Anne-t, akinek művész létére szinte semmilyen művészeti és egyéb ambíciója sincs; Nickkel ellentétben szeretné csendben és békességben leélni azt a néhány évtizedet, mely szerencsés esetben még hátravan nekik. Nick a döntését épp a szokásos tavaszi kiruccanáson mondja el a baráti házaspároknak. Kate és Jack hozzájuk hasonló középkorú pár halványodó romantikus érzelmekkel, míg Danny és Claude egy picikét frissebb meleg házaspár egymástól gyökeresen eltérő személyiséggel és szeretetnyelvvel. A minisorozat azt mutatja be, hogyan alakul a párok dinamikája úgy, hogy Nick egy fiatalabb nőt választ, és ezentúl őt cipeli magával az összeröffenésekre. Mindegyik évszakra egy kirándulás és két félórás epizód jut, míg el nem jutunk a télig, amikor a környezethez hasonlóan a kapcsolatok is megdermednek.

A sorozat mögött álló Tina Fey, Lang Fisher és Tracey Wigfield elismert komédiaíróknak számítanak, olyan műsorokkal a hátuk mögött, mint A stúdió vagy a The Mindy Project. Az egyik főszerepet is alakító Fey-t a Bajos csajok vagy A megtörhetetlen Kimmy Schmidt után egyenesen napjaink egyik legjobb forgatókönyvírójának szokás tartani vígjátékfronton – ezért is olyan meglepő, hogy A négy évszak szinte végig fájóan száraz és humortalan marad. Pedig Fey és a filmbeli párját alakító Will Forte is a komikuskeltető Saturday Night Live című szkeccs-show-ból indult; a Nicket alakító Steve Carell pedig Amerika egyik fő nevettetőjének számított, amíg ősz üstökével el nem kezdett a komolyabb szerepek felé fordulni. Arról nem is beszélve, hogy a szívproblémákkal küzdő, de öregedését tudomásul venni képtelen Dannyt játszó Colman Domingo napjaink egyik legjobb színésze, aki a drámaibb szerepeibe (Rustin; Sing Sing) is mindig becsempészett némi humort – most viszont, amikor pedig brillírozhatna, be kell érnie egy hangos, de sótlan alakkal, akit egyedül ő ment meg attól, hogy sztereotip meleg figurának bélyegezhessük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.