Film

Erőltetett párhuzamok

Laetitia Colombani: A hajfonat

  • 2025. május 14.

Kritika

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Ebbe a hármas kontextusba ágyazódik ez a három különböző kontinensen játszódó történetet egybefonó, kissé tolakodóan feminista film.

Indiában egy kaszton kívüli – tehát pária, a hindu felfogás szerint érinthetetlen – anya jobb sorsot szán a lányának, mint ami neki jutott (árnyékszékpucolás, középkori higiénés körülmények között, porba vetett fizetségért). Iskolába íratja saját gyógykezelésére megtakarított pénzéből, ám a tanító, a brahmin az első nap megveri a gyereket a származása miatt. Az asszony a visszalopott pénzből, számkivetettségébe beletörődő, gyáva férjét hátrahagyva, délre menekíti a kislányát, ahol a kasztrendszer nem írja felül az ország megkülönböztetést nem ismerő alkotmányát. Amikor a napokig tartó veszélyes utazástól kimerülten, kifosztva, egy szál ruhában megérkeznek remélt új életük helyszínére, hálából felajánlják a hajukat is Visnu istennek. Kilépvén a templomból már csak a kislány babájának van haja.

Szicíliában egy családi parókakészítő manufaktúra készül tönkremenni, magával a családdal egyetemben, amikor a családfő balesetben meghal, és a féltve őrzött szakmai titkokon kívül csak egy gigantikus jelzáloghitelt hagy maga után. Volna megoldás, ha az apja nyomdokaiba lépő legkisebb lány hajlandó lenne férjhez menni a kisváros erős emberének érte epekedő fiához. Itt is a gúzsba kötő tradíciók, ugye. Ráadásul egy szikh bevándorlót szeret, akinek turbánja messziről hirdeti, hogy ő egy gyanús idegen. Mégis ő menti meg a vállalkozást – Indiából importált olcsó hajjal.

Kanadában rákos lesz egy komoly ügyvédi iroda vezetését éppen átvenni készülő munkamániás nő. Nem lehet titokban tartani a betegséget, és nemcsak azért, mert az ambiciózus asszisztens kifecsegi (így tud átigazolni az ügyvédnő riválisához), hanem inkább azért, mert látható jelei is lesznek a kezelésnek. Így kerül egy nincstelen indiai kislány Olaszországban kiszőkített haja a kanadai felső-középosztálybeli nő fejére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.