Színház

Akkor és most

Tony Kushner: Angyalok Amerikában – Első rész: Küszöbön az ezredforduló

Kritika

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Szó se róla, így visszaolvasva azért voltak átfedések, de akkor még a többség jószerint azt sem tudta, mi a különbség a demokraták és a republikánusok között, lévén ezek is, azok is a demokráciára teszik a zsetonjukat. Vagy ha tudtuk is, nem nagyon érdekelt minket. Mára – Trump második elnöki nekiveselkedése és sajátos barátkozási szokásai miatt – kénytelen-kelletlen kitágult az érdeklődési körünk.

A világ vége várása és félése kisebb-nagyobb megszakításokkal voltaképpen egyidős a nyugati civilizáció születésével, s a 80-as, 90-es években néhány kézzelfogható vészhelyzet mellett a millenniumi világ vége miatti ezoterikus és számítástechnikai alapú (ezredfordulós bug) riadtság tette aktuálissá. Napjainkra az ózonlyuk miatti borzongást felváltotta a klímakatasztrófától való masszív félelem, az egykor halálos AIDS emlékét pedig a pandémia frissen fel nem dolgozott tapasztalata írta felül. Noha az ezredfordulós szorongásunk mára nosztalgikussá szelídült, az egyik pillanatról a másikra történő megsemmisülés nyomasztó – bizonyos értelemben mégis felszabadító – forgatókönyvének helyére a világrend végzetes felborulásától való félelem idegőrlően lassú terhe lépett. Fejünket kapkodva most itt állunk az egésznek a kellős (keleti) közepén – utolértük Amerikát.

Nagy Péter István Küszöbön az ezredforduló címmel a két részből álló ikerdráma első darabját állította most színpadra. A látomásokkal és delíriumokkal gazdagított történetben a melegek a magukra és egymásra hagyottak kilátástalan közegét alkotják egy olyan társadalomban, amely a hatékonyságot és a növekedést tűzte ki célként. Ez nem a homofóbia, hanem az „annyit is ér” világa. Egy meleg férfi pár és egy mormon házaspár története gabalyodik egymásba: az egyik férfi megbetegedik AIDS-ben, a másik képtelen feldolgozni párja hosszan elnyúló, fájdalmas és szagos haldoklását. A mormon férfi közben ráébred saját homoszexualitására, ezt a felesége a beteg férfitől tudja meg annak egy lázálma közben. A kapcsolatokból való kilépés és a partnereik kisebb-nagyobb mértékű tönkremenetele után a két önmagával folyamatosan küzdő és általában alulmaradó férfi végül egymásra talál. Fontos „mellékszereplő” egy, a legeslegmagasabb körökben is befolyással bíró, a homoszexualitását megélő, ám azt hatalompolitikai és mentálhigiénés okokból tagadó ügyvéd, de van itt még transzvesztita szak­ápoló, mormon anya, ősök akár hatvanad íziglen, egy eszkimó, egy rabbi és egy angyali hang is. Súlyos emberi történetek a tudattalan és/vagy az égi jelzőtüzek villámfényei között – apokalipszis.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.