Színház

Akkor és most

Tony Kushner: Angyalok Amerikában – Első rész: Küszöbön az ezredforduló

Kritika

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Szó se róla, így visszaolvasva azért voltak átfedések, de akkor még a többség jószerint azt sem tudta, mi a különbség a demokraták és a republikánusok között, lévén ezek is, azok is a demokráciára teszik a zsetonjukat. Vagy ha tudtuk is, nem nagyon érdekelt minket. Mára – Trump második elnöki nekiveselkedése és sajátos barátkozási szokásai miatt – kénytelen-kelletlen kitágult az érdeklődési körünk.

A világ vége várása és félése kisebb-nagyobb megszakításokkal voltaképpen egyidős a nyugati civilizáció születésével, s a 80-as, 90-es években néhány kézzelfogható vészhelyzet mellett a millenniumi világ vége miatti ezoterikus és számítástechnikai alapú (ezredfordulós bug) riadtság tette aktuálissá. Napjainkra az ózonlyuk miatti borzongást felváltotta a klímakatasztrófától való masszív félelem, az egykor halálos AIDS emlékét pedig a pandémia frissen fel nem dolgozott tapasztalata írta felül. Noha az ezredfordulós szorongásunk mára nosztalgikussá szelídült, az egyik pillanatról a másikra történő megsemmisülés nyomasztó – bizonyos értelemben mégis felszabadító – forgatókönyvének helyére a világrend végzetes felborulásától való félelem idegőrlően lassú terhe lépett. Fejünket kapkodva most itt állunk az egésznek a kellős (keleti) közepén – utolértük Amerikát.

Nagy Péter István Küszöbön az ezredforduló címmel a két részből álló ikerdráma első darabját állította most színpadra. A látomásokkal és delíriumokkal gazdagított történetben a melegek a magukra és egymásra hagyottak kilátástalan közegét alkotják egy olyan társadalomban, amely a hatékonyságot és a növekedést tűzte ki célként. Ez nem a homofóbia, hanem az „annyit is ér” világa. Egy meleg férfi pár és egy mormon házaspár története gabalyodik egymásba: az egyik férfi megbetegedik AIDS-ben, a másik képtelen feldolgozni párja hosszan elnyúló, fájdalmas és szagos haldoklását. A mormon férfi közben ráébred saját homoszexualitására, ezt a felesége a beteg férfitől tudja meg annak egy lázálma közben. A kapcsolatokból való kilépés és a partnereik kisebb-nagyobb mértékű tönkremenetele után a két önmagával folyamatosan küzdő és általában alulmaradó férfi végül egymásra talál. Fontos „mellékszereplő” egy, a legeslegmagasabb körökben is befolyással bíró, a homoszexualitását megélő, ám azt hatalompolitikai és mentálhigiénés okokból tagadó ügyvéd, de van itt még transzvesztita szak­ápoló, mormon anya, ősök akár hatvanad íziglen, egy eszkimó, egy rabbi és egy angyali hang is. Súlyos emberi történetek a tudattalan és/vagy az égi jelzőtüzek villámfényei között – apokalipszis.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.