Lemez

Hozzá illő módon

David Byrne: Who Is the Sky?

Kritika

A Z generáció egyik legnagyobb pop­sztárja, Olivia Rodrigo a nyár elején New Yorkban koncertezett, a fellépésé­nek egy pontján pedig felhívott egy ősz hajú bácsit a színpadra, majd egy láthatóan jól bepróbált koreográfiával előadtak egy dalt. Ez a szám a Talking Heads legnagyobb slágere, a Burning Down the House volt, a hetvenhárom éves bácsi pedig a dalszerző David Byrne, akit egy új generáció ismerhetett meg az interneten terjedő videókon keresztül.

Byrne-nek jókor jött a hírverés, most hét év szünet után jelentkezett új albummal, amely jól illeszkedik a sorból örökké kilógó zenész diszkográfiájába.

A skóciai születésű, de Kanadában és az Egyesült Államokban felnőtt David Byrne kezdetben képzőművésznek készült, de New Yorkba költözése után a zene felé fordult. Élete első dalát 1973-ban írta: a Psycho Killer végül csak négy évvel később került rá a Talking Heads debütáló lemezére, de ezzel sikerült azonnal felrakniuk magukat a térképre. A hetvenes évek közepén alakult együttes a Ramones, a Television és a Blondie mellett a legendás CBGB-körhöz tartozott, de a Brian Enóval készített a Fear of Musictól (1979) kezdve messzebbre sodródtak a gyökereiktől. A funkot és az afrobeatet a keblére ölelő együttes a ’80-as években egyre nagyobb sikereket ért el, klasszikussá érett lemezeik mellett (Remain in Light, 1980; Speaking in Tongues, 1983) ebben komoly szerepe volt a zenekar Stop Making Sense (1984) című performance-os elemekkel tarkított koncertfilmjének. Az estet a frontember egyedül kezdte egy magnó társaságában egy csupasz színpadon, majd számról számra csatlakoztak hozzá zenésztársai és a díszlet elemei. A Stop Making Sense ikonikus jelenetében az amúgy sem túlságosan rocksztárosan öltöző Byrne egy groteszk, hatalmas öltönyben adja elő a Girlfriend Is Better című dalt. Ez az úttörő show mintaként szolgált Byrne későbbi szólóturnéihoz is, aki azóta is többnyire táncosok és mindenféle furcsaságokat csináló zenészek sokaságával lép fel.

 
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.