Lemez

Hozzá illő módon

David Byrne: Who Is the Sky?

Kritika

A Z generáció egyik legnagyobb pop­sztárja, Olivia Rodrigo a nyár elején New Yorkban koncertezett, a fellépésé­nek egy pontján pedig felhívott egy ősz hajú bácsit a színpadra, majd egy láthatóan jól bepróbált koreográfiával előadtak egy dalt. Ez a szám a Talking Heads legnagyobb slágere, a Burning Down the House volt, a hetvenhárom éves bácsi pedig a dalszerző David Byrne, akit egy új generáció ismerhetett meg az interneten terjedő videókon keresztül.

Byrne-nek jókor jött a hírverés, most hét év szünet után jelentkezett új albummal, amely jól illeszkedik a sorból örökké kilógó zenész diszkográfiájába.

A skóciai születésű, de Kanadában és az Egyesült Államokban felnőtt David Byrne kezdetben képzőművésznek készült, de New Yorkba költözése után a zene felé fordult. Élete első dalát 1973-ban írta: a Psycho Killer végül csak négy évvel később került rá a Talking Heads debütáló lemezére, de ezzel sikerült azonnal felrakniuk magukat a térképre. A hetvenes évek közepén alakult együttes a Ramones, a Television és a Blondie mellett a legendás CBGB-körhöz tartozott, de a Brian Enóval készített a Fear of Musictól (1979) kezdve messzebbre sodródtak a gyökereiktől. A funkot és az afrobeatet a keblére ölelő együttes a ’80-as években egyre nagyobb sikereket ért el, klasszikussá érett lemezeik mellett (Remain in Light, 1980; Speaking in Tongues, 1983) ebben komoly szerepe volt a zenekar Stop Making Sense (1984) című performance-os elemekkel tarkított koncertfilmjének. Az estet a frontember egyedül kezdte egy magnó társaságában egy csupasz színpadon, majd számról számra csatlakoztak hozzá zenésztársai és a díszlet elemei. A Stop Making Sense ikonikus jelenetében az amúgy sem túlságosan rocksztárosan öltöző Byrne egy groteszk, hatalmas öltönyben adja elő a Girlfriend Is Better című dalt. Ez az úttörő show mintaként szolgált Byrne későbbi szólóturnéihoz is, aki azóta is többnyire táncosok és mindenféle furcsaságokat csináló zenészek sokaságával lép fel.

 
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.