Az Adriana katasztrófája

A hajófenékbe zárva

  • Parászka Boróka
  • 2023. július 5.

Külpol

Az Európába tartó migráció kampánytéma az egész kontinensen. A riogatással választást lehet nyerni, kormányzati ciklusokat lehet végigvinni. A tengeri útvonalakon fekvő Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban is súlyos politikai viták dúlnak arról, milyen feladatokat vállalhatnak ezek az államok a tengeri mentésből, az érkezők ellátásából. De a katasztrófák rendre fölülírják a vitákat.

A júniusban elsüllyedt Adriana fedélzetén 750 ember utazott, s mintegy 600-an vesztek közülük a Földközi-tengerbe. Pontos adatok nincsenek arról, hányan haltak meg az utóbbi másfél évtizedben hasonló körülmények között, mert sok hajókatasztrófát nem is rögzítenek, sok száz holttest sosem kerül elő, ahogy sok sikeres partraszállás is rejtve marad – a menekülők inkább radar alatt maradnának. A becslések szerint ez alatt a tizenöt év alatt (az arab tavasz forradalmai, a szíriai polgárháború és a felgyorsuló afrikai klímamigráció időszakában) az eltűntek száma elérte a 26 ezer főt. A legsúlyosabb tömegkatasztrófáknak Lampedusa lakói voltak a tanúi: 2015-ben szinte hetente követték egymást a balesetek, amelyben több száz ember élete került veszélybe; abban az évben egy 600 és egy 800 áldozatot követelő hajószerencsétlenség is történt ott.

Minden időben

Miközben az Európai Unióban reménytelen egyeztetés folyik migránskvótákról és szolidaritási együttműködésről, a közös határvédelmet azért megerősítették: a tagállamok rendfenntartó erőket, szakértőket küldtek és küldenek a legkitettebb országokba, felgöngyölítettek sok-sok embercsempész-hálózatot. Megpróbáltak megegyezni azokkal az országokkal, ahonnan tengerre viszik a menekülőket. Ám miután a mediterrán országok azt tapasztalták, hogy nincs uniós szolidaritás, s az érkezők a „nyakukon maradnak”, megpróbálták megakadályozni őket abban, hogy a nemzetközi vizekről görög vagy olasz felség­vizekre jussanak. A nyílt tengeri vízágyúzást és egyéb elterelő hadműveleteket dokumentáló felvételekből több tucat járta be a világsajtót. Menekültek rögzítették, hogy mentésük helyett hogyan veszélyeztetik az életüket épp azok, akiknek válsághelyzetben a segítségnyújtás lenne a kötelességük.

A török elnök néhány héttel a világjárvány bejelentése előtt azzal fenyegette az EU-t, hogy a 2015-ös menekülthullámhoz hasonló tömeget indít útnak. Már terjedt a Covid, de még Edirne környékén, a görög–török határfolyó, az Evrosz mentén táboroztak a menekülők – akkor még nem dőlt el, hogy a vírus vagy a menekültválság diktálja-e a politikát. 2020-ban végül csillapodott a menekültválság, 2022-re a világjárvány is lecsengett – ám még ebben az időszakban is másfél-kétezer ember veszett oda a mediterrán térségben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.