Az Adriana katasztrófája

A hajófenékbe zárva

  • Parászka Boróka
  • 2023. július 5.

Külpol

Az Európába tartó migráció kampánytéma az egész kontinensen. A riogatással választást lehet nyerni, kormányzati ciklusokat lehet végigvinni. A tengeri útvonalakon fekvő Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban is súlyos politikai viták dúlnak arról, milyen feladatokat vállalhatnak ezek az államok a tengeri mentésből, az érkezők ellátásából. De a katasztrófák rendre fölülírják a vitákat.

A júniusban elsüllyedt Adriana fedélzetén 750 ember utazott, s mintegy 600-an vesztek közülük a Földközi-tengerbe. Pontos adatok nincsenek arról, hányan haltak meg az utóbbi másfél évtizedben hasonló körülmények között, mert sok hajókatasztrófát nem is rögzítenek, sok száz holttest sosem kerül elő, ahogy sok sikeres partraszállás is rejtve marad – a menekülők inkább radar alatt maradnának. A becslések szerint ez alatt a tizenöt év alatt (az arab tavasz forradalmai, a szíriai polgárháború és a felgyorsuló afrikai klímamigráció időszakában) az eltűntek száma elérte a 26 ezer főt. A legsúlyosabb tömegkatasztrófáknak Lampedusa lakói voltak a tanúi: 2015-ben szinte hetente követték egymást a balesetek, amelyben több száz ember élete került veszélybe; abban az évben egy 600 és egy 800 áldozatot követelő hajószerencsétlenség is történt ott.

Minden időben

Miközben az Európai Unióban reménytelen egyeztetés folyik migránskvótákról és szolidaritási együttműködésről, a közös határvédelmet azért megerősítették: a tagállamok rendfenntartó erőket, szakértőket küldtek és küldenek a legkitettebb országokba, felgöngyölítettek sok-sok embercsempész-hálózatot. Megpróbáltak megegyezni azokkal az országokkal, ahonnan tengerre viszik a menekülőket. Ám miután a mediterrán országok azt tapasztalták, hogy nincs uniós szolidaritás, s az érkezők a „nyakukon maradnak”, megpróbálták megakadályozni őket abban, hogy a nemzetközi vizekről görög vagy olasz felség­vizekre jussanak. A nyílt tengeri vízágyúzást és egyéb elterelő hadműveleteket dokumentáló felvételekből több tucat járta be a világsajtót. Menekültek rögzítették, hogy mentésük helyett hogyan veszélyeztetik az életüket épp azok, akiknek válsághelyzetben a segítségnyújtás lenne a kötelességük.

A török elnök néhány héttel a világjárvány bejelentése előtt azzal fenyegette az EU-t, hogy a 2015-ös menekülthullámhoz hasonló tömeget indít útnak. Már terjedt a Covid, de még Edirne környékén, a görög–török határfolyó, az Evrosz mentén táboroztak a menekülők – akkor még nem dőlt el, hogy a vírus vagy a menekültválság diktálja-e a politikát. 2020-ban végül csillapodott a menekültválság, 2022-re a világjárvány is lecsengett – ám még ebben az időszakban is másfél-kétezer ember veszett oda a mediterrán térségben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.