Magyar Narancs: Szeptember elején hat ukrán kormánytag nyújtotta be a lemondását, az elnök pedig arról beszélt, hogy „új energiára” van szükség az ország vezetésében. Egyes vélemények szerint erős hatalmi centralizáció áll a háttérben.
Volodimir Feszenko: A lemondott kormánytagok közül többen új pozícióban folytatják a munkát. Azok, akik most hatalmi centralizációról beszélnek, nem veszik figyelembe vagy elhallgatják azt, hogy a miniszteri kabinet már ezeket az átalakításokat megelőzően is Zelenszkij elnök teljes körű felügyelete alatt állt. A már 2024 februárjában beharangozott és most végrehajtott strukturális átalakításokat az is indokolttá tette, hogy volt öt üres pozíció a kabinetben, ezekre pedig új minisztereket kellett kijelölni.
MN: És miért van szükség „új energiára”?
VF: Az, hogy időnként átalakításokat kezdeményez a kabinetben, Zelenszkij elnöki attitűdjének része, és az a meggyőződés áll mögötte, hogy a miniszterek ennek tudatában energikusabban és hatékonyabban végzik majd a feladatukat.
MN: Dmitro Kuleba külügyminiszter is lemondott, őt Andrij Szibiha követi a poszton, egy kevésbé ismert politikus, volt diplomata, aki az elnök közvetlen munkatársai közül került ki. Lesz-e változás az ukrán külpolitika irányaiban?
VF: A külügyminisztériumban számos személyi, szervezettségi és gazdasági probléma adódott, Kuleba pedig nem fordított kellő figyelmet ezekre a belső feszültségekre. Az elnöki iroda azt is nehezményezte, hogy nem alakítottak ki megfelelő diplomáciai viszonyt az úgynevezett globális Dél országaival. Andrij Szibiha éppen ezt megerősítendő került a minisztériumba, először Kuleba helyetteseként. Tapasztalt karrierdiplomata, jól ismeri a minisztérium működését, korábban törökországi nagykövetként is sikeresen képviselte Ukrajna érdekeit. Az ő feladata az, hogy rendet tegyen a tárcán belül, és hogy a globális Dél államaival megfelelő kapcsolatokat építsen ki. De nem lesz látványos változás az ukrán diplomáciában, hiszen azt elsősorban az ország elnöke és az ő közvetlen környezete irányítja. Ahogy a védelmi, stratégiai kérdések is közvetlenül az elnök hatáskörébe tartoznak, hiszen ő a hadsereg főparancsnoka. Mellette még a fegyveres erők vezetése szólhat bele a döntésekbe, és a főparancsnoki központ tagjai, akik között több miniszter is van.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
