Interjú

„A pénz az olaj a gépezetben”

Győrffy Dóra az új Európai Bizottságról és a közelgő recesszióról

Külpol

Az EP vélhetően nem fogja változatlan formában megszavazni az Ursula von der Leyen által javasolt Európai Bizottságot, az EU legfőbb problémája pedig nem a magyar ügy lesz a következő években – véli Győrffy Dóra. A politológus-közgazdászt a Varga–Matolcsy-vitáról is kérdeztük.

Magyar Narancs: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke új biztosi kollégiumának kihirdetésével meghajolt a populisták előtt – állt a Politico címoldalán megjelent véleménycikkben. Egyetért?

Győrffy Dóra: Ez szalagcímnek jó, de ennél árnyaltabb a történet. A portfóliók kiosztásánál Von der Leyen próbált mindenkit boldoggá tenni – ez egyrészt annak a következménye, hogy őt magát nagyon kis többséggel választották meg, másrészt az EU-ban eredendően megvan a törekvés a kompromisszumra. A visegrádi országok erős posztokat kaptak, persze nem biztos, hogy ez a jelöltek európai parlamenti meghallgatása után is így marad. Az érem másik oldala pedig az, hogy ez ellen a bizottság ellen nehezebb lesz felépíteni azt a Brüsszel-ellenes kommunikációt, amelyet Magyarországon az elmúlt években láttunk. A jogállamiságot a cseh Vera Jourová fogja számonkérni a tagállamokon; ő az előző öt évben is biztos volt, tőle származik az Európai Ügyészség ötlete, megfelelő személynek tűnik a feladatra. És az ő kritikáit nem lehet majd azzal elintézni, hogy a nyugat-európai politikusok nem értik, mi zajlik a keleti tagállamokban.

MN: Tehát hiába kaptak erős posztokat a visegrádi országok, kommunikációs szempontból nehezebb helyzetbe kerültek?

GYD: Bizonyos támadások vitorlájából kifoghatja a szelet az új bizottság összetétele. Ursula von der Leyen máshogy áll a konfliktusokhoz, mint elődje, látványos a békülékeny hangnem, de ez nem biztos, hogy baj. Azt javasolta például, hogy jogállamisági ellenőrzés évente legyen minden tagállamban, ami szép eszköz a kettős mérce vád kivédésére.

MN: A migrációért is felelős görög Margaritisz Szkínasz alelnöki pozícióját „az európai életmód megvédésének” keresztelték. Ez nem a szélsőjobboldali retorika átvétele?

GYD: Hirtelen alakítottak ki fura elnevezéseket az egyes posztokra, Valdis Dombrovskis például „az embe­rekért dolgozó gazdaságpolitika” felelőse lesz. Szerintem a parlamenti vita hatására lesz változás a címekben. Persze beszédes, hogy a migráció kifejezés egyik biztos titulusában sem jelenik meg. Ha a migránsok integrációjáért felelős biztost nevezett volna meg Von der Leyen, a populistáktól kapott volna kritikát, ha a határvédelmet hangsúlyozza, akkor meg a baloldaltól. Azt gondolhatta, hogy az európai életformával mindenki azonosulni tud, hogy ezzel nem sért meg senkit. Az EP-ben most egyfajta visszacsapást látunk; ha már a csúcsjelöltjeik lemaradtak a bizottsági elnöki posztról, erősen bele szeretnének szólni a bizottság összeállításába.

MN: Trócsányi Lászlót bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosnak jelölték, amit a kormány győzelmi jelentésekben értékelt. Mennyire fontos poszt ez?

GYD: A győzelmi jelentést arra tartogatnám, amikor meg is szavazzák, de azért ez elég jelentős pozíció – annak ellenére, hogy az EU-nak jelenleg esze ágában sincs újabb tagállamokat felvenni. Tárgyalások lesznek a nyugat-balkáni tagjelöltekkel, a déli és keleti szomszédokkal való kapcsolattartás pedig az unió külpolitikájának meghatározó kérdése a migrációs hullám és az orosz fenyegetés miatt. Ezeket a feladatokat a bővítési biztos az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közösen látja majd el.

MN: A biztosoknak elvben az egész bizottságot kell képviselniük, nem a saját tagállamukat. A magyar kormány ettől függetlenül számíthat arra, hogy ha Trócsányit megválasztják, erősödik a pozíciója az EU déli és keleti szomszédságában?

GYD: Trócsányi parlamenti meghallgatásán nyilván a fejére fogják olvasni, hogy a nemzeti kormányát akarja majd képviselni a bizottságban, amit nem tehetne meg. A szabályok tényleg ezt mondják, de nem véletlenül nem sikerült keresztülvinni azt a reformot, hogy ne legyen egyszerre minden tagállamnak uniós biztosa. A magyar kormány szemszögéből is van jelentősége, hogy milyen posztot kap a magyar biztos, a nagy kérdés az, hogy összejön-e a bővítési portfólió. A szociáldemokrata, liberális, zöld frakciók már a nemzetközi sajtóban üzengetnek, és valóban furcsa lenne, ha Trócsányi László felelne például az arab régióban működő civil szervezetek támogatásáért.

MN: Ursula von der Leyen nem tájékozódott előre, hogy van-e esélye a biztosjelöltjeinek?

GYD: Sokatmondó, hogy a hivatalos közleményben a biztosjelöltek tapasztalatát és pozitív tulajdonságait hangsúlyozták, Trócsányiról viszont csak annyi szerepelt, hogy magyar igazságügyi miniszter volt. Nyilván tájékozódott, de azt valószínűleg az elnök is tudja, hogy a bizottságát nem fogják változatlan formában megszavazni: lehet változtatás személyekben, a portfóliók leosztásában vagy elnevezésében. Az is beleférhet egy konfliktuskerülő stratégiába, hogy Von der Leyen felajánlja a bővítési portfóliót Orbánnak, miközben érzékeli a kockázatot, hogy az Európai Parlamenten nem fog átmenni. Így bármi történik, ő moshatja kezeit.

MN: Az uniós intézményi egyensúly szempontjából is érdekes volt Von der Leyen megválasztása. Az EP vereséget szenvedett a csúcsjelölti rendszer elvetésével, viszont az új bizottsági elnök de facto jogszabály-kezdeményezési jogot ígért nekik. A tanács vagy az EP súlya erősödhet a következő ötéves ciklusban?

GYD: Az EP-nek minden egyes uniós alapszerződés egyre több jogkört adott, ezzel enyhítve az EU-ban érzékelt demokratikus deficiten. Valószínűleg Ursula von der Leyennel is betartatják majd a vállalásait: a jogszabály-kezdeményezési jog mellett azt is megígérte, hogy a következő választásra már tényleg kidolgozzák a csúcsjelölti rendszert, amelynek egyelőre nincs szerződéses alapja. Ha ezek átmennek, az EP erősödik, de ennek vannak korlátai is. Egy jogszabály kezdeményezése csak az első lépés, mindenbe bele kell egyeznie a tanácsnak is. Másrészt a tapasztalatok szerint válságok idején mindig a tagállamok szerepe nő: a pénzügyi válság kezelésekor Németországban döntötték el, hogy kinek adnak mentőcsomagot, és az EU–Törökország migrációs megállapodást is Angela Merkel tárgyalta le Erdoğannal. A trend tehát az EP hatalmának növekedését mutatja, de sok függ attól, nyugodt időszak következik-e. Most erre van kisebb esély, és ha nagyobb felfordulás, döntési kényszer jön, akkor nem az EP-vel fognak vitatkozni a tagállami vezetők.

MN: Milyen válságra lehet számítani a következő években?

GYD: A geopolitikai viszonyok kaotikussá váltak. Az Európai Unió létrehozásában nagy szerepe volt az Egyesült Államok támogatásának, Trump Amerikája viszont az EU bomlasztására játszik, ez kiderül abból is, ahogy az elnök a Brexitről nyilatkozik. Ha az USA kivonul a multilaterális együttműködésekből, Európának a saját lábára kell állnia, és Ursula von der Leyent volt hadügyminiszterként ez jobban foglalkoztatja, mint a magyar ügy. Az EU katonai megerősítésén túl nagy kihívás még a klímaváltozás, a küszöbönálló kereskedelmi háború, és a hosszú konjunktúra utáni gazdasági lassulás is látható már. És akkor még nem beszéltünk Kínáról, Oroszországról, a mesterséges intelligencia és a digitális átállás jelentette veszélyekről. Nem biztos, hogy a magyar kormány szerepel majd a problémalista első helyén.

MN: Pedig a külső kihívások sokasodásából azt a következtetést is levonhatnák az EU-ban, hogy először a belső ügyeket kell rendbe tenni.

GYD: Ahogy elnézem, nem ez a gondolkodás fő iránya. Orbánt annyiban akarják fegyelmezni, hogy a nagy közös törekvéseket ne ássa alá, az igazán jelentős ügyekben ne vétózzon meg uniós nyilatkozatokat vagy döntéseket. Ukrajna EU- és NATO-kapcsolatainak akadályozása például ilyen volt, ez a kérdés borítékolhatóan Trócsányi meghallgatásán is előkerül majd.

MN: A németek Magyarországgal kapcsolatos hozzáállásában mintha változás látszódna. Ursula von der Leyen cselekedetei mellett erre utalt Angela Merkel soproni beszéde is. Mi lehet ennek az oka?

GYD: Ennyi OLAF-vizsgálat és pénzügyi szabálytalanság mellett nem volt szerencsés arról beszélnie a kancellárnak, hogy jól hasznosulnak Magyarországon az uniós források. De túl nagy fordulatot sem kell belelátni a nyilatkozatba, Merkel a határnyitás évfordulóján tett egy gesztust Magyarországnak, ez nem az az alkalom volt, amikor a vitás pontokat kellett volna hangsúlyozni. Merkelnek és Von der Leyennek is fontos az európai egység megőrzése, azt biztosan nem lehet tőlük várni, hogy politikai változást kényszerítsenek ki Magyarországon. A nagy kérdésekre mindenesetre hamarosan választ kapunk: a biztosjelöltek parlamenti meghallgatásai szeptember 30-án kezdődnek, és ősszel az is eldőlhet, bennmarad-e a Fidesz az Európai Néppártban. Trócsányi pár napja lemaradt a néppárti biztosjelöltek közös fotójáról, ami akár üzenet is lehet.

MN: A Fidesz néppárti tagsága a belső erőviszonyokon és a németek hozzáállásán múlik, vagy a szociáldemokrata, liberális és zöld frakciók is tudnak nyomást gyakorolni az EPP-re?

GYD: Egy párt sem szereti, ha beleszólnak a belügyeibe. Ráadásul a liberálisoknál ott ül a cseh ANO, Andrej Babiš pártja, a szociáldemokratáknál a román kormánypárt. Ha ezek a frakciók túl hangosan kritizálják a Fidesz néppárti tagságát, meg fogják kapni, hogy akkor ők is tegyék ki a saját fekete bárányaikat. Annak viszont a kelet–nyugat megosztottság felől nézve szörnyű optikája lenne, ha egyszerre tennék ki a nagy európai frakciókból a magyar, a cseh és a román kormánypártot. Arra számítok, hogy ez egy Néppárton belüli meccs lesz, ami bármelyik irányban eldőlhet. A magyar kormányon látszik a békülési szándék, bár azt nem mondanám, hogy összetörnék magukat a maradásért.

MN: A közeljövő fontos uniós eseménye lesz a következő hétéves költségvetés megalkotása is. A Juncker-bizottság készített egy tervezetet, amelyben jelentős vágást irányoztak elő a keleti tagállamok juttatásainál. Ez változhat a Von der Leyen-bizottság munkába állásával?

GYD: A költségvetés tervezése két és fél éves folyamat, az elfogadásnak van egy határideje is, most már a Juncker-bizottság javaslatát fogja megtárgyalni az EP és a tanács.
A Brexit miatt várható volt a vágás, és egyébként is az a tapasztalat, hogy a keleti EU-tagállamok gazdasága relatíve gyorsan növekszik, az uniós források egy részét viszont az illiberális állam kiépítésére használják. Ehhez képest a válságtól jobban sújtott dél-európai országok komoly gazdasági problémákkal küzdenek. A Dél érdekelt a pénzek elterelésében, a fejlett tagállamok pedig egyre kevesebbet akarnak beadni a közösbe, mert a cégeiknek folyamatosan a világpiacon kell versenyezniük. Nehéz megmagyarázni az ottani adófizetőknek, hogy miért küldjünk pénzt a keleti országoknak, amelyek egyébként is elvonják Nyugatról a munkahelyeket, és közben az uniós alapértékekkel is szembemennek.

MN: A költségvetéshez kötött jogállamisági ellenőrzés megvalósulására mekkora esélyt lát?

GYD: Van rá esély, és szükséges is lenne. A nettó befizető államok támogatják, viszont a költségvetés megszavazásához teljes egyet­értés kell, elvben bármelyik tagállam megvétózhatja, Magyarország is. Ez egy kötélhúzás lesz, de nyilvánvaló, hogy a haszonélvező országok rosszabb pozícióból indulnak, mert ha nincs elfogadott költségvetés, az nekik a legrosszabb.

MN: A nettó befizetők azt mondják például a V4-eknek: ha elfogadjátok a jogállamisági kapcsolatot, kicsit több pénzt kaptok, mint az eredeti javaslat?

GYD: A pénz mindig az olaj a gépezetben, az uniós forrásokat arra is lehet használni, hogy biztosítsák az európai konszenzust, amire az uniós vezetők törekszenek. A finn uniós elnökség egyik legfontosabb célkitűzése, hogy elfogadtassa a jogállamisági mechanizmust, ennek egyik eszköze lehet a többletforrás ígérete. Meglátjuk, hogy a visegrádi négyek egységesen tiltakoznak-e, vagy sikerül leválasztani a cseheket és a szlovákokat.

MN: Magyarország gazdasági növekedését mennyivel vetheti vissza, ha kevesebb uniós pénz érkezik?

GYD: 2012-től elképesztő mennyiségű, évente átlagosan a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 4 százalékának megfelelő uniós transzfer áramlott az országba. Ezek a pénzek meghatározó szerepet játszanak az állami beruházásokban, és becslések szerint 1–3 százalék közöttire tehető a gazdaságélénkítő hatásuk. Várható csökkenésük nyilvánvalóan hatással lesz a magyar növekedési adatokra. A kormány készül a transzferek csökkenésére, jelentős nem uniós forrásokat vont be például a Budapest–Belgrád-vasútvonal vagy a Paks 2 beruházásba. Más kérdés, hogy ezek inkább rövid távon hajtják majd a GDP-t, mert míg az uniós kohéziós forrásokat nem kell visszafizetni, az orosz és a kínai hitelt igen.

MN: Ugyanezért beszélnek néha kormánytagok is közelgő válságról?

GYD: Ez inkább arra utalhat, hogy a tőzsdéken 2009 óta fellendülés van, ami nem tarthat örökké, előbb-utóbb válságnak, recessziónak vagy legalábbis a növekedés lassulásának kell következnie. A német gazdaság már stagnál, és mi olyan mértékig vagyunk beágyazva a német autóipari láncba, hogy ez hozzánk is be fog gyűrűzni. Ha két napra leáll az Audi-gyár, az már meglátszik a negyedéves GDP-n.
A gazdasági ciklus természetes hullámzására rakódik rá az uniós források várható csökkenése és a kereskedelmi háború jelentette kockázat. Ezek együtt már elég súlyos kihatással lehetnek a magyar gazdaságra.

MN: A múlt héten csúcsosodott ki az üzengetés a magyar gazdaságpolitika két meghatározó szereplője, Varga Mihály és Matolcsy György között. A várható visszaesésről szól ez a vita?

GYD: Az arra adandó gazdaságpolitikai válaszról. A ciklus lefelé ívelő szakaszában két eszköz vethető be egy egészséges gazdaságban: a monetáris, azaz kamatpolitikai, illetve a fiskális vagy költségvetési lazítás. Magyarország esetében az az érdekes, hogy fiskális lazításra van tér, monetáris lazításra viszont nem igazán. Jelenleg is negatív a reálkamat, az inflációnál 2 százalékponttal alacsonyabb a kamatszint, az ember lényegében fizet azért, hogy a bankban legyen a pénze. A gazdaságot részben a hitelezés pörgeti. Mivel ezt az alapvetően válságkezelő eszközt egy fellendülő időszakban használjuk, ha baj van, már nem nagyon lesz hova vágni a kamatlábon. Bár az MNB-nek nincs árfolyamcélja, a végtelenségig az árfolyamot sem lehet gyengíteni, mert inflációt okoz. Marad az, hogy többet költ a költségvetés. Ez Varga Mihály terepe lenne, de ő egyelőre szigorít, azt mondja, még nincs válság, fel kell készülnünk, hogy amikor válság lesz, akkor lehessen lazítani.

MN: Matolcsy Varga Mihályt próbálja rávenni, hogy megakadályozza a gazdasági lassulást, mert ő már nem tudja?

GYD: Igen, Varga viszont még muníciót gyűjtene, mert válságra számít, és akkor szeretne többletlehetőségeket a költségvetésben. 2002 és 2007 között 5 százalék feletti költségvetési hiány volt Magyarországon, fellendülés idején, ezért akkor a fiskális eszközt nem lehetett igénybe venni a válságkezelésre. Megszorítások kellettek 2009-ben, miközben mindenki más, aki addig felelős költségvetési politikát folytatott, képes volt többet költeni. Varga igyekszik elkerülni ezt a helyzetet, amíg lehet, kiegyensúlyozott költségvetést szeretne, míg Matolcsy mintha azt akarná, hogy a fiskális politika is fújja tovább a gazdasági buborékot, azaz anticiklikus lépések helyett prociklikus politikát folytasson.

MN: Az illiberális rendszer jelent plusz gazdasági kockázatot?

GYD: Hosszabb távon igen, mert az illiberális rendszerben a tulajdonjog is bizonytalanná válik. Ha valaki alapít egy céget, és sikeres lesz, nem lehet benne biztos, hogy megtarthatja a profitját vagy akár magát a vállalatot. Innentől kezdve mindenki kétszer is meggondolja, hogy Magyarországon vállalkozik-e.

MN: Ennek már vannak jelei?

GYD: A gazdaság teljesítményén egyelőre nem látszik, de anekdotikus jelei vannak. Laki Mihály és Szalai Júlia 2016-os könyvükben elemezték a magyar nagyvállalati szektort, és azt találták, hogy megfordul a rendes cégfejlődés; nem az történik, hogy kicsiből közepes, közepesből nagyvállalat lesz, inkább a nagyvállalatok oszlanak szét több kisebb vállalattá, hogy ne szúrjanak szemet a felvásárló oligarcháknak vagy az államnak. Ez nem éppen vonzó befektetési környezet egy innoválni kívánó vállalat számára.

Névjegy

Győrffy Dóra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára, egyebek mellett kutatásmódszertant, európai uniós ismereteket, nemzetközi pénzügyeket és összehasonlító gazdaságtant tanít. Tanulmányait a Harvardon és a Közép-európai Egyetemen végezte, 2008-ban habilitált a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, értekezésében a költségvetési intézményi reformok elemzésével foglalkozott. 2015-ben szerezte meg az MTA doktora címet Bizalom és gazdaságpolitika: fejezetek az euró történetéből című értekezése alapján. Tagja a 2015 márciusában konzervatív értelmiségiek által alapított Eötvös József Csoportnak.

 

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.