Magyar Narancs: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke új biztosi kollégiumának kihirdetésével meghajolt a populisták előtt – állt a Politico címoldalán megjelent véleménycikkben. Egyetért?
Győrffy Dóra: Ez szalagcímnek jó, de ennél árnyaltabb a történet. A portfóliók kiosztásánál Von der Leyen próbált mindenkit boldoggá tenni – ez egyrészt annak a következménye, hogy őt magát nagyon kis többséggel választották meg, másrészt az EU-ban eredendően megvan a törekvés a kompromisszumra. A visegrádi országok erős posztokat kaptak, persze nem biztos, hogy ez a jelöltek európai parlamenti meghallgatása után is így marad. Az érem másik oldala pedig az, hogy ez ellen a bizottság ellen nehezebb lesz felépíteni azt a Brüsszel-ellenes kommunikációt, amelyet Magyarországon az elmúlt években láttunk. A jogállamiságot a cseh Vera Jourová fogja számonkérni a tagállamokon; ő az előző öt évben is biztos volt, tőle származik az Európai Ügyészség ötlete, megfelelő személynek tűnik a feladatra. És az ő kritikáit nem lehet majd azzal elintézni, hogy a nyugat-európai politikusok nem értik, mi zajlik a keleti tagállamokban.
MN: Tehát hiába kaptak erős posztokat a visegrádi országok, kommunikációs szempontból nehezebb helyzetbe kerültek?
GYD: Bizonyos támadások vitorlájából kifoghatja a szelet az új bizottság összetétele. Ursula von der Leyen máshogy áll a konfliktusokhoz, mint elődje, látványos a békülékeny hangnem, de ez nem biztos, hogy baj. Azt javasolta például, hogy jogállamisági ellenőrzés évente legyen minden tagállamban, ami szép eszköz a kettős mérce vád kivédésére.
MN: A migrációért is felelős görög Margaritisz Szkínasz alelnöki pozícióját „az európai életmód megvédésének” keresztelték. Ez nem a szélsőjobboldali retorika átvétele?
GYD: Hirtelen alakítottak ki fura elnevezéseket az egyes posztokra, Valdis Dombrovskis például „az emberekért dolgozó gazdaságpolitika” felelőse lesz. Szerintem a parlamenti vita hatására lesz változás a címekben. Persze beszédes, hogy a migráció kifejezés egyik biztos titulusában sem jelenik meg. Ha a migránsok integrációjáért felelős biztost nevezett volna meg Von der Leyen, a populistáktól kapott volna kritikát, ha a határvédelmet hangsúlyozza, akkor meg a baloldaltól. Azt gondolhatta, hogy az európai életformával mindenki azonosulni tud, hogy ezzel nem sért meg senkit. Az EP-ben most egyfajta visszacsapást látunk; ha már a csúcsjelöltjeik lemaradtak a bizottsági elnöki posztról, erősen bele szeretnének szólni a bizottság összeállításába.
MN: Trócsányi Lászlót bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosnak jelölték, amit a kormány győzelmi jelentésekben értékelt. Mennyire fontos poszt ez?
GYD: A győzelmi jelentést arra tartogatnám, amikor meg is szavazzák, de azért ez elég jelentős pozíció – annak ellenére, hogy az EU-nak jelenleg esze ágában sincs újabb tagállamokat felvenni. Tárgyalások lesznek a nyugat-balkáni tagjelöltekkel, a déli és keleti szomszédokkal való kapcsolattartás pedig az unió külpolitikájának meghatározó kérdése a migrációs hullám és az orosz fenyegetés miatt. Ezeket a feladatokat a bővítési biztos az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közösen látja majd el.
MN: A biztosoknak elvben az egész bizottságot kell képviselniük, nem a saját tagállamukat. A magyar kormány ettől függetlenül számíthat arra, hogy ha Trócsányit megválasztják, erősödik a pozíciója az EU déli és keleti szomszédságában?
GYD: Trócsányi parlamenti meghallgatásán nyilván a fejére fogják olvasni, hogy a nemzeti kormányát akarja majd képviselni a bizottságban, amit nem tehetne meg. A szabályok tényleg ezt mondják, de nem véletlenül nem sikerült keresztülvinni azt a reformot, hogy ne legyen egyszerre minden tagállamnak uniós biztosa. A magyar kormány szemszögéből is van jelentősége, hogy milyen posztot kap a magyar biztos, a nagy kérdés az, hogy összejön-e a bővítési portfólió. A szociáldemokrata, liberális, zöld frakciók már a nemzetközi sajtóban üzengetnek, és valóban furcsa lenne, ha Trócsányi László felelne például az arab régióban működő civil szervezetek támogatásáért.
MN: Ursula von der Leyen nem tájékozódott előre, hogy van-e esélye a biztosjelöltjeinek?
GYD: Sokatmondó, hogy a hivatalos közleményben a biztosjelöltek tapasztalatát és pozitív tulajdonságait hangsúlyozták, Trócsányiról viszont csak annyi szerepelt, hogy magyar igazságügyi miniszter volt. Nyilván tájékozódott, de azt valószínűleg az elnök is tudja, hogy a bizottságát nem fogják változatlan formában megszavazni: lehet változtatás személyekben, a portfóliók leosztásában vagy elnevezésében. Az is beleférhet egy konfliktuskerülő stratégiába, hogy Von der Leyen felajánlja a bővítési portfóliót Orbánnak, miközben érzékeli a kockázatot, hogy az Európai Parlamenten nem fog átmenni. Így bármi történik, ő moshatja kezeit.
MN: Az uniós intézményi egyensúly szempontjából is érdekes volt Von der Leyen megválasztása. Az EP vereséget szenvedett a csúcsjelölti rendszer elvetésével, viszont az új bizottsági elnök de facto jogszabály-kezdeményezési jogot ígért nekik. A tanács vagy az EP súlya erősödhet a következő ötéves ciklusban?
GYD: Az EP-nek minden egyes uniós alapszerződés egyre több jogkört adott, ezzel enyhítve az EU-ban érzékelt demokratikus deficiten. Valószínűleg Ursula von der Leyennel is betartatják majd a vállalásait: a jogszabály-kezdeményezési jog mellett azt is megígérte, hogy a következő választásra már tényleg kidolgozzák a csúcsjelölti rendszert, amelynek egyelőre nincs szerződéses alapja. Ha ezek átmennek, az EP erősödik, de ennek vannak korlátai is. Egy jogszabály kezdeményezése csak az első lépés, mindenbe bele kell egyeznie a tanácsnak is. Másrészt a tapasztalatok szerint válságok idején mindig a tagállamok szerepe nő: a pénzügyi válság kezelésekor Németországban döntötték el, hogy kinek adnak mentőcsomagot, és az EU–Törökország migrációs megállapodást is Angela Merkel tárgyalta le Erdoğannal. A trend tehát az EP hatalmának növekedését mutatja, de sok függ attól, nyugodt időszak következik-e. Most erre van kisebb esély, és ha nagyobb felfordulás, döntési kényszer jön, akkor nem az EP-vel fognak vitatkozni a tagállami vezetők.
MN: Milyen válságra lehet számítani a következő években?
GYD: A geopolitikai viszonyok kaotikussá váltak. Az Európai Unió létrehozásában nagy szerepe volt az Egyesült Államok támogatásának, Trump Amerikája viszont az EU bomlasztására játszik, ez kiderül abból is, ahogy az elnök a Brexitről nyilatkozik. Ha az USA kivonul a multilaterális együttműködésekből, Európának a saját lábára kell állnia, és Ursula von der Leyent volt hadügyminiszterként ez jobban foglalkoztatja, mint a magyar ügy. Az EU katonai megerősítésén túl nagy kihívás még a klímaváltozás, a küszöbönálló kereskedelmi háború, és a hosszú konjunktúra utáni gazdasági lassulás is látható már. És akkor még nem beszéltünk Kínáról, Oroszországról, a mesterséges intelligencia és a digitális átállás jelentette veszélyekről. Nem biztos, hogy a magyar kormány szerepel majd a problémalista első helyén.
MN: Pedig a külső kihívások sokasodásából azt a következtetést is levonhatnák az EU-ban, hogy először a belső ügyeket kell rendbe tenni.
GYD: Ahogy elnézem, nem ez a gondolkodás fő iránya. Orbánt annyiban akarják fegyelmezni, hogy a nagy közös törekvéseket ne ássa alá, az igazán jelentős ügyekben ne vétózzon meg uniós nyilatkozatokat vagy döntéseket. Ukrajna EU- és NATO-kapcsolatainak akadályozása például ilyen volt, ez a kérdés borítékolhatóan Trócsányi meghallgatásán is előkerül majd.
MN: A németek Magyarországgal kapcsolatos hozzáállásában mintha változás látszódna. Ursula von der Leyen cselekedetei mellett erre utalt Angela Merkel soproni beszéde is. Mi lehet ennek az oka?
GYD: Ennyi OLAF-vizsgálat és pénzügyi szabálytalanság mellett nem volt szerencsés arról beszélnie a kancellárnak, hogy jól hasznosulnak Magyarországon az uniós források. De túl nagy fordulatot sem kell belelátni a nyilatkozatba, Merkel a határnyitás évfordulóján tett egy gesztust Magyarországnak, ez nem az az alkalom volt, amikor a vitás pontokat kellett volna hangsúlyozni. Merkelnek és Von der Leyennek is fontos az európai egység megőrzése, azt biztosan nem lehet tőlük várni, hogy politikai változást kényszerítsenek ki Magyarországon. A nagy kérdésekre mindenesetre hamarosan választ kapunk: a biztosjelöltek parlamenti meghallgatásai szeptember 30-án kezdődnek, és ősszel az is eldőlhet, bennmarad-e a Fidesz az Európai Néppártban. Trócsányi pár napja lemaradt a néppárti biztosjelöltek közös fotójáról, ami akár üzenet is lehet.
MN: A Fidesz néppárti tagsága a belső erőviszonyokon és a németek hozzáállásán múlik, vagy a szociáldemokrata, liberális és zöld frakciók is tudnak nyomást gyakorolni az EPP-re?
GYD: Egy párt sem szereti, ha beleszólnak a belügyeibe. Ráadásul a liberálisoknál ott ül a cseh ANO, Andrej Babiš pártja, a szociáldemokratáknál a román kormánypárt. Ha ezek a frakciók túl hangosan kritizálják a Fidesz néppárti tagságát, meg fogják kapni, hogy akkor ők is tegyék ki a saját fekete bárányaikat. Annak viszont a kelet–nyugat megosztottság felől nézve szörnyű optikája lenne, ha egyszerre tennék ki a nagy európai frakciókból a magyar, a cseh és a román kormánypártot. Arra számítok, hogy ez egy Néppárton belüli meccs lesz, ami bármelyik irányban eldőlhet. A magyar kormányon látszik a békülési szándék, bár azt nem mondanám, hogy összetörnék magukat a maradásért.
MN: A közeljövő fontos uniós eseménye lesz a következő hétéves költségvetés megalkotása is. A Juncker-bizottság készített egy tervezetet, amelyben jelentős vágást irányoztak elő a keleti tagállamok juttatásainál. Ez változhat a Von der Leyen-bizottság munkába állásával?
GYD: A költségvetés tervezése két és fél éves folyamat, az elfogadásnak van egy határideje is, most már a Juncker-bizottság javaslatát fogja megtárgyalni az EP és a tanács.
A Brexit miatt várható volt a vágás, és egyébként is az a tapasztalat, hogy a keleti EU-tagállamok gazdasága relatíve gyorsan növekszik, az uniós források egy részét viszont az illiberális állam kiépítésére használják. Ehhez képest a válságtól jobban sújtott dél-európai országok komoly gazdasági problémákkal küzdenek. A Dél érdekelt a pénzek elterelésében, a fejlett tagállamok pedig egyre kevesebbet akarnak beadni a közösbe, mert a cégeiknek folyamatosan a világpiacon kell versenyezniük. Nehéz megmagyarázni az ottani adófizetőknek, hogy miért küldjünk pénzt a keleti országoknak, amelyek egyébként is elvonják Nyugatról a munkahelyeket, és közben az uniós alapértékekkel is szembemennek.
MN: A költségvetéshez kötött jogállamisági ellenőrzés megvalósulására mekkora esélyt lát?
GYD: Van rá esély, és szükséges is lenne. A nettó befizető államok támogatják, viszont a költségvetés megszavazásához teljes egyetértés kell, elvben bármelyik tagállam megvétózhatja, Magyarország is. Ez egy kötélhúzás lesz, de nyilvánvaló, hogy a haszonélvező országok rosszabb pozícióból indulnak, mert ha nincs elfogadott költségvetés, az nekik a legrosszabb.
MN: A nettó befizetők azt mondják például a V4-eknek: ha elfogadjátok a jogállamisági kapcsolatot, kicsit több pénzt kaptok, mint az eredeti javaslat?
GYD: A pénz mindig az olaj a gépezetben, az uniós forrásokat arra is lehet használni, hogy biztosítsák az európai konszenzust, amire az uniós vezetők törekszenek. A finn uniós elnökség egyik legfontosabb célkitűzése, hogy elfogadtassa a jogállamisági mechanizmust, ennek egyik eszköze lehet a többletforrás ígérete. Meglátjuk, hogy a visegrádi négyek egységesen tiltakoznak-e, vagy sikerül leválasztani a cseheket és a szlovákokat.
MN: Magyarország gazdasági növekedését mennyivel vetheti vissza, ha kevesebb uniós pénz érkezik?
GYD: 2012-től elképesztő mennyiségű, évente átlagosan a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 4 százalékának megfelelő uniós transzfer áramlott az országba. Ezek a pénzek meghatározó szerepet játszanak az állami beruházásokban, és becslések szerint 1–3 százalék közöttire tehető a gazdaságélénkítő hatásuk. Várható csökkenésük nyilvánvalóan hatással lesz a magyar növekedési adatokra. A kormány készül a transzferek csökkenésére, jelentős nem uniós forrásokat vont be például a Budapest–Belgrád-vasútvonal vagy a Paks 2 beruházásba. Más kérdés, hogy ezek inkább rövid távon hajtják majd a GDP-t, mert míg az uniós kohéziós forrásokat nem kell visszafizetni, az orosz és a kínai hitelt igen.
MN: Ugyanezért beszélnek néha kormánytagok is közelgő válságról?
GYD: Ez inkább arra utalhat, hogy a tőzsdéken 2009 óta fellendülés van, ami nem tarthat örökké, előbb-utóbb válságnak, recessziónak vagy legalábbis a növekedés lassulásának kell következnie. A német gazdaság már stagnál, és mi olyan mértékig vagyunk beágyazva a német autóipari láncba, hogy ez hozzánk is be fog gyűrűzni. Ha két napra leáll az Audi-gyár, az már meglátszik a negyedéves GDP-n.
A gazdasági ciklus természetes hullámzására rakódik rá az uniós források várható csökkenése és a kereskedelmi háború jelentette kockázat. Ezek együtt már elég súlyos kihatással lehetnek a magyar gazdaságra.
MN: A múlt héten csúcsosodott ki az üzengetés a magyar gazdaságpolitika két meghatározó szereplője, Varga Mihály és Matolcsy György között. A várható visszaesésről szól ez a vita?
GYD: Az arra adandó gazdaságpolitikai válaszról. A ciklus lefelé ívelő szakaszában két eszköz vethető be egy egészséges gazdaságban: a monetáris, azaz kamatpolitikai, illetve a fiskális vagy költségvetési lazítás. Magyarország esetében az az érdekes, hogy fiskális lazításra van tér, monetáris lazításra viszont nem igazán. Jelenleg is negatív a reálkamat, az inflációnál 2 százalékponttal alacsonyabb a kamatszint, az ember lényegében fizet azért, hogy a bankban legyen a pénze. A gazdaságot részben a hitelezés pörgeti. Mivel ezt az alapvetően válságkezelő eszközt egy fellendülő időszakban használjuk, ha baj van, már nem nagyon lesz hova vágni a kamatlábon. Bár az MNB-nek nincs árfolyamcélja, a végtelenségig az árfolyamot sem lehet gyengíteni, mert inflációt okoz. Marad az, hogy többet költ a költségvetés. Ez Varga Mihály terepe lenne, de ő egyelőre szigorít, azt mondja, még nincs válság, fel kell készülnünk, hogy amikor válság lesz, akkor lehessen lazítani.
MN: Matolcsy Varga Mihályt próbálja rávenni, hogy megakadályozza a gazdasági lassulást, mert ő már nem tudja?
GYD: Igen, Varga viszont még muníciót gyűjtene, mert válságra számít, és akkor szeretne többletlehetőségeket a költségvetésben. 2002 és 2007 között 5 százalék feletti költségvetési hiány volt Magyarországon, fellendülés idején, ezért akkor a fiskális eszközt nem lehetett igénybe venni a válságkezelésre. Megszorítások kellettek 2009-ben, miközben mindenki más, aki addig felelős költségvetési politikát folytatott, képes volt többet költeni. Varga igyekszik elkerülni ezt a helyzetet, amíg lehet, kiegyensúlyozott költségvetést szeretne, míg Matolcsy mintha azt akarná, hogy a fiskális politika is fújja tovább a gazdasági buborékot, azaz anticiklikus lépések helyett prociklikus politikát folytasson.
MN: Az illiberális rendszer jelent plusz gazdasági kockázatot?
GYD: Hosszabb távon igen, mert az illiberális rendszerben a tulajdonjog is bizonytalanná válik. Ha valaki alapít egy céget, és sikeres lesz, nem lehet benne biztos, hogy megtarthatja a profitját vagy akár magát a vállalatot. Innentől kezdve mindenki kétszer is meggondolja, hogy Magyarországon vállalkozik-e.
MN: Ennek már vannak jelei?
GYD: A gazdaság teljesítményén egyelőre nem látszik, de anekdotikus jelei vannak. Laki Mihály és Szalai Júlia 2016-os könyvükben elemezték a magyar nagyvállalati szektort, és azt találták, hogy megfordul a rendes cégfejlődés; nem az történik, hogy kicsiből közepes, közepesből nagyvállalat lesz, inkább a nagyvállalatok oszlanak szét több kisebb vállalattá, hogy ne szúrjanak szemet a felvásárló oligarcháknak vagy az államnak. Ez nem éppen vonzó befektetési környezet egy innoválni kívánó vállalat számára.
| Névjegy Győrffy Dóra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára, egyebek mellett kutatásmódszertant, európai uniós ismereteket, nemzetközi pénzügyeket és összehasonlító gazdaságtant tanít. Tanulmányait a Harvardon és a Közép-európai Egyetemen végezte, 2008-ban habilitált a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, értekezésében a költségvetési intézményi reformok elemzésével foglalkozott. 2015-ben szerezte meg az MTA doktora címet Bizalom és gazdaságpolitika: fejezetek az euró történetéből című értekezése alapján. Tagja a 2015 márciusában konzervatív értelmiségiek által alapított Eötvös József Csoportnak. |
