Lapzártakor úgy tudni: a háborús bűnös Radovan Karadzic, az úgynevezett boszniai Szerb Köztársaság (RS) elnöke nem vonul vissza, Biljana Plavsic elnökhelyettes csak a nemzetközi küldöttségek elôtt menti ki fônökét, a boszniai szerbek pedig egy újabb népszavazáson tanúsíthatják vezetôjük iránti rajongásukat.

A boszniai szerb vezetésen belüli viszály nem új keletű - nagyjából akkor kezdôdött, amikor a háborús bűnös Karadzic elfordult Slobodan Milosevic szerbiai elnöktôl -; a legújabb fejezete pedig akkor, amikor Rajko Kasagic volt miniszterelnök megkísérelte átalakítani kormányát, mire a háborús bűnös Karadzic menesztette. Állítólag a palei gang - értsd: a háborús bűnös Karadzic és kedves barátai - befolyását akarta csökkenteni. Ebben az olvasatban Kasagic a galamb, a jófiú, a daytoni békeszerzôdés elkötelezett híve - értsd: Belgrádból kapja az utasításokat és a támogatást -, vele könnyű szót érteni, nem úgy, mint a dúvadakkal, a háborús bűnös Karadzictyal és Ratko Mladic tábornokkal (akik körözve vannak, és nem is nagyon áll velük szóba senki). Kasagic nem ismerte el leváltását, híveivel Banja Luka városába távozott (a helység - mint az RS legnagyobb szerblakta városa - évek óta fôváros szeretne lenni, de ettôl a háborús bűnös Karadzic nagyon ódzkodott; rosszul is áll ott a szénája).

Ekkor úgy tűnt, Jovica Stanisic, a jugoszláv titkosszolgálat (SDB) fônöke nemhiába utazott Boszniába már egypárszor: Kasagic leváltásából és ellenállásából egy jó kis puccs nézett ki, de legalábbis a boszniai szerb vezetés tagjai közötti leszámolás kezdete. Belgrád és a Carl Bildt, a kedves, baltaarcú svéd fiú, aki nemzetközi bonyolító minôségében utazgat Bosznia-szerte, azonnal elítélte Kasagic eltávolítását, és támogatásáról biztosította a leváltott kormányfôt.

De a háborús bűnös Karadzic, aki magánklinikáról és versekrôl álmodik, és közben érzi, hogy egyre szorongatottabb helyzetben van - és éppen ezért nincs veszítenivalója -, nem jött zavarba: az RS új miniszterelnökének Gojko Klickovicot nevezte ki, aki eddig a kormány körül szorgoskodott, leginkább a szerbek Szarajevó környékérôl történô elmenekülését szervezte mint a daytoni megállapodás régi ellenzôje. Kasagic mégis váratlanul azt mondta, ám legyen.

Aztán jött a szenzáció, elôször mint a dpa német hírügynökség meg nem erôsített híre: a háborús bűnös Karadzic lemondott és visszavonul. Belgrád fellélegzett: egy gonddal kevesebb. A háborús bűnös Karadzic ellen újabb sajtókampány indult - biztos, ami biztos -, ô a minden szerbek fôvárosában nemhogy politikai hulla lenne, hanem nincs is; egy tévedés lehet csak a véres költô, egy rossz álom. De kiderült: nevezett szarházi nem egykönnyen adja meg magát.

Lapzártakor úgy tudni, a boszniai szerbek vérdalnoka csak a nemzetközi szervezetekkel való találkozókat, tárgyalásokat passzolta át helyettesének. Mivel neki, elvileg, kínos lenne az IFOR (Implementation Force, a NATO béketeremtô és -fenntartó ereje) fegyveresei elôtt mutatkoznia - nevére egy hágai repülôjegyet állítottak ki -, olyan személyt kellett találnia, aki életművét kellô szinten képviseli. Biljana Plavsic, a szarajevói biológia tanszék egykori - a Narancs értesülése szerint rettegett, de igazságos - tanára rég bekattant, a Dayton szó hallatán pedig sugárban képes epét okádni. Neki kell majd egyezkedni a békeszerzôdés betartásáról, ami valószínűleg felejthetetlen perceket fog okozni tárgyalópartnereinek. Plavsic asszonyt a Javnost című boszniai szerb orgánum a nemzetközi segélyekrôl kérdezte, arról, hogy az RS bírja-e külföldi pénzsegély nélkül: "Kibírjuk!", üzente Plavsic. "Azt szeretném legjobban, hogy egy dollárt se kapjunk, és így megakadályozzuk ôket abban, hogy feltételeket szabjanak. Támogatnám, hogy a nemzetközi közösséggel közöljük, zsarolás mellett nem kell egyetlen dollár sem."

A háborús bűnös Karadzic embere azonban a szerbiai hatalmasokkal is kíméletlen, az uralkodó szocialista párt boszniai tagozatát egyelôre nem engedné a hatalom közelébe. "Nekik még egy kicsit nacionalistaként kell kitűnniük, hogy aztán nyugodtak lehessünk, ha kezükbe kerül a hatalom." Biljana Plavsicnak azonban szerepe volt még a boszniai háború elején, az egységes állam létezésének végnapjaiban is. Az akkori elnökség egy küldöttséggel Bijeljinába irányította, derítené ki, mi történik a városban, ki lô kire és miért - Bijeljina volt az elsô boszniai város, amit a szerbek bevettek, akkor még a volt Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a szerbiai szabadcsapatok összehangolt akciójával. Plavsic akkor Zeljko Raznatovic-Arkan, a Szerb Önkéntes Gárda (SDG) nevű félkatonai alakulat parancsnokának nyakába ugrott, annyira izgult, hogy vajon mi történhet a városban.

A háborús bűnös Karadzic tehát méltó utódról gondoskodott, és ez a legkevesebb: mivel aligha képes megakadályozni, hogy kiszoruljon a politikai életbôl, úgy dönthetett, hogy a folyamatot lassítani fogja. Például gondoskodik arról, hogy a boszniai szerbek egy népszavazáson - a nagyon sokadikon - kifejezhessék rajongásukat szeretett elnökük iránt. Ezzel együtt valószínű, hogy sorsát ô is megpecsételtnek látja, de korai lenne abban bízni, hogy hamarosan Hágában, a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló bíróság elôtt találná magát (ott egyelôre Dusan Tadic vádlottal kell beérjék).

Mert ha egyszer csak kézre kerülne és Hágába vinnék, akkor lehet, hogy vallomást tenne. Lenne mit mesélnie. És attól még a Drina folyó túlpartján - Szerbiában - is nagyon sokan rosszul lennének.

- makai -