Külpol

Régi igazság, hogy bármi történik is Oroszországban, az ottani értelmiség mindig csak fanyalog. A (régiesen, kedveskedő szóval) "nyálas liberálisok" nehezen emésztik meg Jelcin egyszerre óhajtott és ijesztő diadalát.

A mongóliai választásokon közel kilencvenszázalékos részvétel mellett általános meglepetésre az ellenzéki pártok koalíciója kapta meg a mandátumok többségét. 75 év után voltaképpen csak most ért véget a kommunista párturalom.

Burmában - nemzetibb csengésű új keletű hivatalos nevén Myanmarban - az elmúlt hónapokban a katonai kormányzat kisebb politikai engedményeit követően ismét egyre erőteljesebben hallat magáról a demokratikus ellenzék, amelynek a Nobel-békedíjjal kitüntetett Aung San Suu Kyi a karizmatikus vezetője. A diktatúra, amely 1988-ban katonák bevetésével, sok száz halott árán verte le az ellenzéket, most már óvatosabb. Június elején az egyszerű letartóztatásokkal is megelégedett, amikor bizonytalankodva ismét lecsapott.

Mostarban a vasárnapi helyhatósági választások alapvetően rendben zajlottak. Lapzártakor az első, nem hivatalos eredmények alapján úgy tudni, hogy a kettéosztott hercegovinai városban a boszniai horvát és a bosnyák választók egyaránt az eddig is uralkodó nemzeti pártoknak szavaztak bizalmat - a polgári ellenzék, úgy tűnik, be sem jutott a városi tanácsba. Így, elvileg, a várost felosztó erőknek kell majd a város újraegyesítésén izmozniuk.

A nemzetközi közösség lapzártakor hajthatatlannak tûnik: a háborús bûnökkel vádolt Radovan Karadzùic lemondott, ezt állítólag levélben is megerõsítette - bár a boszniai szerbek szerint ez másként van -, és semmilyen tisztséget nem visel a boszniai Szerb Köztársaságban. Nem utasíthat, nem tárgyalhat - huss, megszûnt létezni, szeretnék hinni. Az IFOR pedig - vagy aki megtalálja - adja le a hágai bíróság portáján.

Milosùevi´c boszniai szerb helytartójának, Radovan Karadzùicnak a századvég legnagyobb háborús bûnöseként már sikerült beírnia nevét a történelembe. De babérjait még tovább halmozza.

A kancellár csak dörzsölte, és nem hitt neki. A szemének, hogy egyre nagyobb. A tüntetés június elején, amekkorát, 350 ezer embert, szakszervezet még nem hozott össze a háború után Németországban.

1996 sorsdöntő év Románia történetében. A két hete zárult helyhatósági választásokat ugyanis november 3-án a parlamentiek követik, s ekkor dől majd el az is, ki lesz a következő négy évre az államelnök.

Borisz Vitézovics, miután ha kevéssel is, de megnyerte az elnökválasztás első fordulóját, tovább csépelné a kommunista ördög rusnya buciját. Hű palacsintasütőjéül a június 16-án közel 15 százalékot szerzett Lebegy tábornok csapott fel; ők ketten meg a liberális Javlinszkij a maga 8 százalékával, akinek akár a miniszterelnökség is kinézhet, verhetetlennek tűnnek egy héttel július 3-a előtt. Ráadásul Jelcin nagymamucikájának báli legyezője a múlt héten négy galád összeesküvő fejére is lesújtott.

- így látta a berlini kardinális egy vatikáni ebéden a pápát, miután a szentatya meghallotta, mi várja Berlinben.

Továbbra is rejtély, mi van a 68 éves Pol Pot (valódi nevén Saloth Sar) tanítóval, gumiültetvény-munkással, tömeggyilkossal, a kambodzsai Vörös Khmer gerilláinak vezetőjével. Bangkoki és Phnom Penh-i hírszerzési források szerint nem lehet megerősíteni a halálhírét. Két hete beleszaladt egy újságíró egy gerillaegységbe, és azzal mentegetőzött, hogy Pol Pot temetésére megy. Hun Sen kambodzsai társminiszterelnök szerint még csak annyi biztos, hogy az Első Testvér maláriát kapott.

Az 1989-es Tienanmen téri események idei évfordulója ismét alkalmat adott a hongkongiaknak, hogy az egész "városállamot" megmozgató tüntetéssorozatot szervezzenek a kínai diplomáciai feladatokat (is) betöltő Új Kína Hírügynökség (Xinhua) épülete előtt.

Ez év szeptember 14-re - a daytoni egyezmény idevágó passzusai szerint - parlamenti választásokat írtak ki a Bosznia-hercegovinai Köztársaságban. Hogy pontosan ki fog szavazni, hol, milyen jelöltekre és milyen állami szervekbe, milyen választási törvény szerint, az még nem teljesen világos. Lesz-e egységes parlamentje az országnak, és ha igen, mekkora lesz a hatalma; hol szavaznak majd az elűzöttek és milyen pártokra, és egyáltalán, mi értelme van ennek az egésznek - erről kérdezte a Narancs Zdravko Grebo jogászprofesszort, a Radio Zid rádióadó alapítóját.

A legutóbbi választásokon Bulgáriában a nagyérdemű jókora többséggel megszavazta azokat, akik azt ígérték, hogy nem ígérnek semmit (a szocialistákat). Amikor kiderült, hogy a győztesek még ezt a semmit sem képesek teljesíteni, a szavazóbázis felhördült, és kivonult az utcára tüntetni.