Kambodzsa, Pol Pot: Élve vagy halva

szerző
Nick Thorpe
publikálva
1996/25. (06. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Továbbra is rejtély, mi van a 68 éves Pol Pot (valódi nevén Saloth Sar) tanítóval, gumiültetvény-munkással, tömeggyilkossal, a kambodzsai Vörös Khmer gerilláinak vezetőjével. Bangkoki és Phnom Penh-i hírszerzési források szerint nem lehet megerősíteni a halálhírét. Két hete beleszaladt egy újságíró egy gerillaegységbe, és azzal mentegetőzött, hogy Pol Pot temetésére megy. Hun Sen kambodzsai társminiszterelnök szerint még csak annyi biztos, hogy az Első Testvér maláriát kapott.

Továbbra is rejtély, mi van a 68 éves Pol Pot (valódi nevén Saloth Sar) tanítóval, gumiültetvény-munkással, tömeggyilkossal, a kambodzsai Vörös Khmer gerilláinak vezetőjével. Bangkoki és Phnom Penh-i hírszerzési források szerint nem lehet megerősíteni a halálhírét. Két hete beleszaladt egy újságíró egy gerillaegységbe, és azzal mentegetőzött, hogy Pol Pot temetésére megy. Hun Sen kambodzsai társminiszterelnök szerint még csak annyi biztos, hogy az Első Testvér maláriát kapott.

A Pol Pot felvett név, de nem jelent semmit, legfeljebb Kovács Jánost. Rossz hírű viselője névtelenségbe akart burkolózni, ahogy 1975 és ´79 között minden kambodzsait fekete egyenviseletbe burkolt. Több mint egymillió kambodzsai halt meg ezekben az években: éhínség, kényszermunka, kivégzés - a század történelmének egyik legsötétebb fejezete.

Lassú mozdulatok

Saloth Sar egy módos rizstermelő nyolcadik gyermekeként született 1928-ban. Hatévesen egy bátyjával együtt fővárosi rokonokhoz küldték, akik kapcsolatban álltak a királyi udvarral - Kambodzsában szokás az ilyesmi. Az udvar árnyékában nőtt fel, bámulta a nagynénjeit, akik a lassú, apró mozdulatokból épülő hagyományos khmer balettet táncolták. Minden mozdulat a khmer mitológia és történelem egy-egy mozzanatát meséli el. Pol Pot lelkében szemlátomást csak a fegyelem maradt meg ebből a buddhista nevelésből. Vagy még az, hogy nem az átélés visz a forradalom felé, hanem. Megmaradt még az is, onnan, a palota mellől, hogy az arisztokrácia gyűlöletes.

Pol Pot tehát felnőtt a francia impérium egy messzi, álmos fővárosában. Kiváltságos volt, és 1949-ben - nem egyedül - tanulni ment, Párizsba. Marseille-be érkezett a hajó, és a lépcsőn, ahogy az állomás felé ment, azt látta, amit látni ma is, a szoborcsoportot, a gyümölcseit osztó három félmeztelen boldogasszonyt: Kambodzsa, Laosz, Vietnam. Ma szexturizmus, úgy hívják őket Phnom Penh-ben, hogy taxigörl.

Három évig tanult Pol Pot Párizsban, rádióelektronikát, szabad idejében pedig marxizmus-leninizmust. 1950-ben Jugoszláviában járt, ahol Tito éppen a két ellenség, a Szovjetunió és a nemzetközi kapitalizmus ellen mobilizált. Közmunka és vállat vetve építőtábor - később szívesen emlékezett a leckére. 1952-ben Franciaországban lett kommunista párttag.

Újra otthon

1953, és újra otthon. Lelkes tanító, magánemberként pedig tagja, szervezője a Vietnamból irányított Indokínai Kommunista Pártnak. Kambodzsa királyság volt ekkor, Szihanuk herceg rendeletekkel uralkodott egy rövid többpárti kormányzat farvizén. Ekkor született az első Pol Pot-esszé: a monarchia igazságtalan, igaz embereknek tűrhetetlen dolog, a demokrácia pedig gyönyörű és egyszeri, mint a gyémánt. A franciák kiűzése Indokínából, a Laoszba és Kambodzsába átcsapó vietnami háború, mindez kellett hozzá, hogy Pol Pot és vagy hatvanezer fegyveres 1975 áprilisában elfoglalhassa Phnom Penh-t és Kambodzsát is, egészen. Egymást váltó kormányok - Szihanukkal vagy nélküle - tették tönkre az országot éppen. A Vietkong utánpótlási vonalakat épített ki Dél-Vietnam felé. Amerikai gépek - csak 1973 négy hónapja alatt - ledobtak az országra (még csak technikailag sem álltak vele hadban) negyedmillió tonna robbanóanyagot. A gerillák túlélték a bombákat, a moszkitókat - és belekeményedtek az egészbe, de nagyon.

1963 és 1975 között Pol Pot gerillaparancsnok volt - Vietnamból, aztán Kínából jöttek a fegyverek és a kiképzők. A vietnamiakból elege lett, és a saját, kambodzsai ideológiájában végül több lett a Vietnam-ellenesség, mint a marxizmus-leninizmus. A kambodzsaiak pedig eközben úgy hitték, volt egy olyan ember, hogy Marxlenin.

Söprés

Pol Pot a kínai és a jugoszláv kommunizmusból tanult, és senki sem szólt, hogy egyik sem működik. De 1975-ben kit érdekelt ez Phnom Penh-ben! Mindenki örült, hogy sok év után vége a polgárháborúnak, a szenvedésnek. Nem sokáig. A gerillák más, új embereknek látták a városiakat, akik nem csatlakoztak a vidék dicsőséges forradalmához. És ezért büntetés járt szerintük. Phnom Penh-t pár nap alatt kisöpörték. És kisöpörték a többi várost. Megszűntek a bankok, megszűnt a pénz. Ezrével gyilkolták a kisebbségeket, a vietnamiakat főleg. Színes ruha helyett fekete.

Különösen az értelmiségre utaztak - és értelmiségi volt mindenki, aki nem volt analfabéta. Gyanakvás, megvetés, kínzás. 1993-ban Siem Riepben találkoztam egy középkorú házaspárral. 1975-ben tanárok voltak, a férfi egy faluba menekült, négy éven át tettette magát süketnémának. Felesége a rizsföldeken dolgozta magát halálra. Akiről kiderült, hogy írni, olvasni tud, az kevesebbet kapott enni és többet kellett dolgoznia.

Egy Phnom Penh-i mellékutcában van a Tuol Seng börtön, az S-21. Mint az angol és francia gyarmati rabszolgabarakkokban, mint Auschwitzban, ma is visszhangzik az üvöltés a falakról. Pol Pot is tébolyultan rettegett kommunista harcostársaitól. Az S-21-ben kommunistákat hallgattak ki. Húszezren haltak meg itt. Piramisokban állnak a koponyák. És a Vörös Khmer történészei ma azokból a jegyzőkönyvekből tájékozódhatnak, amelyeket az S-21-ben vertek ki a leghűségesebbekből.

Öt év alatt meghalt minden hetedik kambodzsai. Nemcsak a pénz volt tilos meg a könyvek, tilos volt az orvoslás is, mert az is külső, idegen. A láthatatlan Pol Pot "Első Testvér" lett; 1977-ben jelentették be hivatalosan, hogy az országot a kommunista párt irányítja. Kína, Vietnam, Laosz, Észak-Korea mellett még Románia gratulált.

Süllyesztő, pokol

1979 januárjában vietnami csapatok foglalták el Phnom Penh-t, Pol Pot pedig harmincezer katonájával és vagy százezer polgári személlyel a dzsungelbe vetette magát. 1993-ig uralkodott a Vietnam támogatta kormány, Pol Pot követői pedig ki-kitörtek az őserdőből. Különös kínai-amerikai támogatás mentette meg őket a vereségtől. A kínaiak attól féltek, hogy Délkelet-Ázsia vietnami uralom alá kerül, az amerikaiak meg hát ugye utálták, hogy Vietnamban lendületeset szoptak, és még az ENSZ-ben is az utolsó leheletig helyen tartották a Vörös Khmer nem létező Kambodzsáját.

1991-ig tartott a tárgyalásos huzavona: ekkor állapodott meg a bábkormány, a Vörös Khmer és két nem kommunista gerillaszervezet, hogy legyen béke, legyenek választások, majd, 1993-ban. Aztán lezajlottak a választások 22 ezer ENSZ-ellenőrrel, békefenntartóval, megfigyelővel - köztük magyarok is -, bár a Vörös Khmer az utolsó percben visszalépett, sőt, halállal fenyegetett mindenkit, aki leszavaz. De ez sem volt ilyen egyszerű. Pol Pot helyi emberei csak odaengedtek a szavazóhelyiségekbe egész falvakat, és a lövöldözés csak akkor kezdődött újra, amikor mindenki hazatért.

A kambodzsaiaknak megtetszett ez az úgy-ahogy demokrácia. Egy asszony mondta nekem, hogy nem árulja el, kire szavazott, de azt bevallja, hogy másra, mint a férje. Egy férfi arról beszélt, hogy a fekete ruha ellen szavazott, és amellett, hogy majd vehessen magának egy mopedet.

Pol Pot akkor is, mint most, hallgatott. A tömeggyilkosságért sohasem vállalta a felelősséget. "Tán néhány ezren halhattak meg, mert hibásan hajtották végre a politikát, amelynek a jólét volt a célja" - mondta 1979 végén japán újságíróknak. A nyolcvanas évek közepén azt mondta, hogy visszavonul a napi politikából.

Valóban halott-e Pol Pot? A kérdésnek legfeljebb történeti jelentősége van, politikai már semmi. 1993 májusában - Szihanuk herceg nem kommunista gerillái már megnyerték a választást - Phnom Penh-ben megkérdeztem egy buddhista emberi jogi aktivistát: bíróság elé kellene-e állítani Pol Potot népirtás bűne miatt. Megrázta a fejét. "Mi, buddhisták nem ismerjük a bűnbocsánat keresztény eszméjét. Nem hisszük, hogy bárki elmenekülhet a cselekedetei következményei elől. Pol Pot él, és élni fog - a pokolban. Mindörökké."

Nick Thorpe

(fordította: - kyt -)

szerző
Nick Thorpe
publikálva
1996/25. (06. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...