A mostari kampánycsendet szombaton kora reggel egy robbanás verte fel. A detonáció a város nyugati, a boszniai horvátok ellenőrzése alatt álló részében történt; egy bódé esett áldozatául. Az eseményt senki sem hozta összefüggésbe a vasárnapi választásokkal, minthogy Mostarban az éjszakai robbantások teljesen hétköznapi jelenségnek számítanak. "A testvéremnek egy ilyen robbanás két és fél ezer márkás kárt okozott. A rendőrség nem akarja megtalálni a tettest, én pedig nem szavazok erre a hatalomra", mondja egy névtelenséghez ragaszkodó fiatalember a város nyugati felében.
"A jó és tisztességes emberekre fogunk szavazni. Elég volt a hóhérokból", mondja egy öregember a város keleti, muzulmán felében. Nyilatkozatáért pénzt kér: "Egy márkára van szükségem. Kenyérre éhezem", mondja, és nem hajlandó elárulni, kit tart tisztességesnek és kit hóhérnak.
A jelenleg az Európai Unió (EU) közigazgatása alatt álló városban a háború mintegy négyezer áldozatot követelt, és a pusztulás elképesztő mértékű volt - a város nevezetességét, a tizenhatodik században épült Régi hidat is lerombolta a boszniai Horvát Védelmi Tanács (HVO) tüzérsége. A választások - amelyek, általános megelégedésre, számottevőbb incidens nélkül zajlottak - sokak szerint nemcsak a városnak voltak fontosak, hanem Bosznia-Hercegovina (BiH) jövőjét - és választási eredményeit - is előrevetítik. Ha az első nem hivatalos eredmények alapján meg lehet jósolni Bosznia és Mostar sorsát, nos, ez a jövő felettébb bizonytalan marad. A városban, amely a súlyos és véres boszniai megosztottság jelképe, a győzelmet a vezető nemzeti pártok - egyfelől a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), a keleti oldalon pedig a Demokratikus Akciópárt (SDA) vezette muzulmán koalíció - szerezték meg, amivel a választók csupán megerősítették a korábbi városi hatalmat. A HDZ és a muzulmán koalíció majdnem ötven-ötven százalékot kapott, így a választási eredmények politikailag szentesítették a város - az 1993-94-es bosnyák-horvát háborúban bekövetkezett - felosztását.
A leendő városi tanácsban - amelyben ezután egy polgármestert kell választani az eddigi kettő helyett - továbbra is azok a pártok politizálnak majd, amelyek a Bosznia elleni szerb támadás után maguk is súlyos összecsapásokban fordultak egymás ellen.
A muzulmán oldalon nagy talány volt, hány szavazatot kap az öt multietnikai és polgári irányzatú ellenzéki párt választási koalíciója, amelyet BiH Egyesült Listájának hívtak. Eredményeik a legoptimistábbakat is kiábrándították: csupán három százalékot szereztek meg, és úgy tűnik, be sem kerülnek a városi parlamentbe. Ez azokat látszik igazolni, akik szerint a nemzeti pártok az ősszel esedékes választásokon még jobban szerepelhetnek, mint a háború előtt, csupán megerősítik hatalmukat, ami pedig óhatatlanul Bosznia teljes és végleges felosztásához vezet majd.
A nemzetközi közösség - például Mostar EU-biztosa, a spanyol Peres Casada - hiába elégedett az esemény zökkenőmentes lebonyolításával: a százezer szavazásra jogosult mostariból mintegy hatvanezren vettek részt a választásokon. Bár lehetővé tették, hogy a menekültek visszajöjjenek a városba szavazni - valamint, hogy egyes európai városokban (Bern, Stockholm és Oslo) adják le voksaikat -, a negyvenezer mostari menekültnek csupán kis hányada szavazott. A választási kampány során az Egyesült Lista jelöltjeit súlyosan megfenyegették, így egyesek - életüket féltve - visszaléptek, a sajtó pedig kizárólag a nemzeti pártokat népszerűsítette.
Kérdés tehát, valóban megértek-e a feltételek, hogy őszre választásokat szervezzenek Boszniában, és hogy kinek és miért ennyire sürgős megszervezni azokat. Talán a nemzetközi közösség is a választási eredményekkel akarja legitimálni Bosznia felosztását. Ha Boszniában a nemzeti pártok dominálnak, akkor a köztársaság nehezen maradhat egységes, akárhány daytoni egyezményt írnak is alá a pártvezérek.
Goran Vesi´c
Stojan Obradovi´c
(STINA)
(fordította: - emjé -)
