Drogfilmbe illő eset a venezuelai elnök körül – Így kapták el a first lady rokonait

  • narancs.hu
  • 2017. március 13.

Külpol

Maduro feleségének unokaöccseit elég durván lekapcsolták, 800 kiló kokaint „importáltak” volna az Egyesült Államokba. Egy riport meséli el az eset részleteit.

Több ország drogcsempésze, 800 kiló kokain, durva politikai kapcsolatok és az elnöki hangár, na meg egy rakás titkos lehallgatás – ezek a részletek akár egy Narcos-epizódba is bekerülhettek volna, ám ezúttal a nemzetközi oknyomozó portál, az OCCRP friss anyagában tűnnek fel, amely a másfél éve kirobbant venezuelai politikai vezetést is érintő súlyos drogbotrányt tárja fel.

A sztori dióhéjban az volt, hogy 2015 novemberében Haitin lekapcsoltak két venezuelait, akiket azzal gyanúsítottak, hogy 800 kiló kokaint készültek az Egyesült Államokba juttatni. A két férfiről hamarosan kiderült: a Hugo Chavez-utód, Nicolas Maduro elnök feleségének unokaöccsei. Ők a Flores tesók, akik a különböző, social-media platformokra feltöltött fényképek tanúsága szerint elég menő életet éltek: luxuskocsi és magánrepülő is feltűnik a képeken.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

 

Az OCCRP anyaga részletesen bemutatja a Flores tesók által tervezett kokainutat, ami végül csak azért nem valósulhatott meg, mert a többnemzetiségű csapatban ott voltak DEA-téglák is, akik természetesen nem átallották rögzíteni az egyes tárgyalások fontos momentumait. Hiszen épp ezért voltak ott. A New Yorkban megtartott tavalyi tárgyaláson a Floresék állítólag elég sokáig magabiztosak voltak, mert azt hitték, hogy az amerikaiaknak nincs bizonyítékuk ellenük, és csak egy politikai játszma szereplői lettek – ám egyszer csak előkerültek a hang- és videófelvételek is. Ekkor a testvérpár állítólag kicsit elcsöndesedett.

A riportból egyébként remekül kiderül, hogyan is szerveznek meg egy 800 kilós, azaz hatalmas tömegű drogszállítmányt Dél-Amerikából az USA-ba, hány megállót iktatnak közbe, hány egyeztetés történik előtte. A Flores fiúk egyik hozzáadott értéke volt, hogy azzal hencegtek, meg tudják oldani, hogy a Kolumbiából érkező kábítószer Maduro elnök saját hangárjába parkoljon kicsit, majd onnan induljon útjára tovább…

A riport ezen túl bepillantást nyújt abba is, hogy a venezuelai katonaság miképp mászott nyakig a kábítószer-kereskedelembe az elmúlt évtizedben. Nem mellékes: a gyanú szerint Floresék a végül meg nem valósult csempészésből származó pénzt a first ladyék kampányába tolták volna bele. Külön érdekes az a rész, amikor a tárgyalásról idézik az eredetileg drogcsempész foglalkozású, ám jó pár éve már átállt tégla vallomását is.

A venezuelai kormány természetesen tagadja, hogy a rokonoknak bármi köze lenne az ügyhöz, és imperialista támadásnak tartják az egész ügyet a szocialista ország ellen. Álláspontjuk szerint a Flores fiúkat egyszerűen elrabolták az amerikaiak.

Tényleg érdekes anyag, érdemes elolvasni.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.