Jobb káosz
De elégedett lehetett a lengyel elnök akkor is, ha a statisztikai hibahatár felett végző vetélytársakat veszi szemügyre. A kormányon lévő, de konszolidálódni képtelen Szolidaritás Választási Akció (AWS) pártjai nem tudtak közös jelöltben megállapodni, így a lengyel jobbközép nevében - 1995-höz hasonlóan - ismét többen indultak Kwasniewski, de legfőképpen egymás ellen (Marian Krzaklewski, Lech Walesa, Jan Olszewski). Közülük Krzaklewski pártelnök szerepelt a legjobban a maga nyomorúságos tizenöt százalékával. A Lengyel Néppárt fiatal jelöltjének, Jaroslaw Kalinowskinak nemcsak az csökkentette esélyeit, hogy a parasztpárt még mindig nem heverte ki 1997-es választási kudarcát, de az is, hogy pártjának nincs konkrét és jó megoldást ígérő üzenete az utóbbi években egyre inkább magára maradó parasztság problémáira. Valószínűleg ennek köszönhető tehát, hogy Kalinowski - 1,5 százalékkal alulmúlva a párt 1997-es eredményét - csupán 5,8 százalékot hozott vasárnap. A Buzek-kormányból való júniusi kilépése óta zavarban lévő és belsői vitáival elfoglalt liberális Szabadság Unió ezúttal még csak önálló elnökjelöltet sem állított, ráadásul népszerűsége is csökken. És igaz ugyan, hogy Andrzej Olechowski volt külügyminiszter politikai stílusát tekintve talán felül is múlja a jelenlegi köztársasági elnököt (ezt honorálták a választók a második hellyel és 17 százalékkal), ám ő hátország nélküli szereplője a lengyel politikának. A jelenlegi elnököt támogató Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) viszont toronymagasan vezet a pártok népszerűségi listáján, és a politikai elemzők szerint semmi sem mentheti meg a jövő évi parlamenti választások megnyerésétől.
Feltehetőleg még akkor sem, ha a következő kampányban a jobboldal ugyanannyit tesz majd az SLD lejáratásáért, mint tett Kwasniewski kompromittálásáért az elmúlt hónapokban.
Jobb kampánytechnika
Kwasniewski népszerűségi mutatói először átvilágítási ügyét követően csökkentek kissé, jóllehet augusztus 10-én az átvilágítási bíróság kimondta: a rendelkezésére álló anyagok nem támasztják alá azt a vádat, mely szerint az elnök hazudott, amikor írásos nyilatkozatot nyújtott be a választási bizottságnak arról, hogy soha nem működött együtt a titkosszolgálatokkal. A 62 százalékra való visszaesés azonban korántsem volt drámai, annál kevésbé, mert hasonló ügynöküggyel már nemegyszer találkozott a lengyel közvélemény (hasonló vádak fogalmazódtak meg korábban Józef Oleksy egykori miniszterelnökkel, Walesával, sőt a jelenlegi kormányfővel szemben is).
A köztársasági elnök szeptember közepén, a kampány kellős közepén megvétózta a kormánypárt által éppen a választás miatt favorizált, de felmérések szerint csupán a lengyelek 14-18 százaléka által támogatott tömeges tulajdonlási törvényt, és ezzel - legalábbis az AWS szerint - milliókat fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy döntsenek az általuk megteremtett nemzeti vagyon sorsáról. Múlt szerdán e milliók közül tartottak tiltakozó nagygyűlést és misét Varsóban - mintegy tízezren. Bár arról megoszlik az elemzők véleménye, hogy a vétó mekkora szerepet játszott Kwasniewski előnyének csökkenésében, ezután a korábbiaknál erősebb szórást mutattak a személyére vonatkozó előrejelzések (55-67 százalék).
Abban azonban, hogy Aleksander Kwasniewski támogatottságának visszaesése miatt az elemzők egy része már a választások második fordulójára készült, valószínűleg a "kaliszi incidensnek" volt a legnagyobb szerepe. Szeptember 24-én Krzaklewski kampánycsapata egy olyan 1997-ben készült videofelvételt hozott nyilvánosságra az AWS számára biztosított reklámidőben, amelyen Marek Siwiec, a köztársasági elnök államminisztere - Kwasniewski jelenlétében és biztatására - II. János Pál pápát parodizálja (a kaliszi reptéren a helikopterből kiszállva a pápára jellemző gesztussal keresztet vet, majd megcsókolja a földet). Az elnök pedig jól szórakozik ezen. A tréfából persze - amelyre maga a szentatya csupán elnézően legyintett - nagy botrányt fabrikált a jobboldal: némelyek az elnök azonnali távozását követelték, mások nemkívánatos személynek nyilvánították szűkebb pátriájukban, megint mások hosszú cikkekben értekeztek Kwasniewski kétszínűségéről és a posztkommunista morális fertőről. A katolikus egyház képviselői pedig - megszokott módon és megszokott hatástalansággal - azt sulykolták híveikbe, hogy a jó katolikus csak jó katolikusra szavazhat.
Jobb lét
A másik oldalon viszont többen arra hívták fel a figyelmet, hogy azok, akik a kaliszi képsorok miatt hőzöngenek, maguk is megérik a pénzüket. A Krzaklewski-csapatot ugyanis az 1997-ben készült felvétel nyilvánosságra hozásában nem a pápa vagy az egyház méltóságának megóvása motiválta, hanem az elnök lejáratása és kompromittálása. A lengyelekhez ez az üzenet is időben eljutott: egy felmérés szerint a megkérdezettek 83 százalékát Kwasniewski kaliszi kalandja nem befolyásolja a döntésben. Ráadásul e felmérés szerint az ügyön nem annyira Krzaklewski, a jelenlegi kormány szürke eminenciása, hanem az utolsó hetekben 17 százalékra feljövő Olechowski nyert elsősorban. Krzaklewski tehát - akinek akár még pártvezetői posztjába is kerülhet majd a 15 százalékos választási szereplés - vasárnapi szavazatait csupán az időközben javára visszalépő Jan Olszewski táborából növelte.
Az elnökválasztással valójában mindenki jól járt. Kwasniewskinek újabb ötéves elnökséget hozott, Krzaklewskinek pedig azt, hogy megmenekült egy valóban csúfos kudarctól: attól, hogy még csak be sem került volna a második fordulóba.
- tálas -
