Észak-Korea: Kim mit tud

  • - kovácsy -
  • 1998. március 26.

Külpol

Amikor az észak-koreai hírügynökség március első napjaiban minden eddiginél drámaibb jelentést közölt az ország fogyó gabonatartalékairól és arról, hogy a napi rizsfejadagot már tíz dekára csökkentették, azt lehetett hinni, hogy Kim Dzsong Il a genfi Korea-közi tárgyalások új fordulójának akar napirendötletet adni. A tárgyalás azonban időközben már véget is ért, a résztvevők pedig - éppen az észak-koreai küldöttség makacssága miatt - még abban sem tudtak megállapodni, mikor találkozzanak újra.
Amikor az észak-koreai hírügynökség március első napjaiban minden eddiginél drámaibb jelentést közölt az ország fogyó gabonatartalékairól és arról, hogy a napi rizsfejadagot már tíz dekára csökkentették, azt lehetett hinni, hogy Kim Dzsong Il a genfi Korea-közi tárgyalások új fordulójának akar napirendötletet adni. A tárgyalás azonban időközben már véget is ért, a résztvevők pedig - éppen az észak-koreai küldöttség makacssága miatt - még abban sem tudtak megállapodni, mikor találkozzanak újra.

Decemberben volt az első, tapogatódzó tárgyalási forduló, februárra terveztek egyet, de az elmaradt. Ezen a mostani, genfi megbeszélésen öt óráig tartott, amíg a négy tárgyaló fél (a két Korea, USA, Kína) egyáltalán elhelyezkedett. Az észak-koreaiak nem akartak átellenben ülni a déliekkel, követelték és megkapták helyettük az amerikaiakat, de azzal nyitottak, hogy ők addig semmiről, amíg Dél-Koreából ki nem vonják az utolsó amerikai tengerészgyalogost. Emellett már csak egy békeszerződést követeltek Washingtontól, amely hiába igyekezett rámutatni, hogy Észak-Korea mostani, ínséges helyzetében talán mégsem a sértett kekeckedés az egyetlen helyes tárgyalási stratégia, amúgy meg elvileg bizalomerősítő lépésekről lenne szó. Az elnöklő kínai külügyminiszter-helyettes úgy próbálta áthidalni a reménytelenségbe hajló helyzetet, hogy közös hét végi kirándulást szervezett a résztvevőknek Gruyere-be, egy középkori hegyi faluba, ahol jó a sajt. Hogy majd ott elsajtoznak, jó bor is kerül (egy pohárkával), oldódik a feszkó, lazul a hangulat. De nem. Az észak-koreaiak nem hagyták becserkészni magukat, a sajtó szemfüles képviselői kiszagolták még azt is, hogy a delegációkat hiába lakatták egy szállodában, ők direkt nem jöttek ki a folyosóra, a lakosztályra kérték a reggelit, és miközben a többiek javában tegeződtek a bárban, az észak-koreaiak szobáiból csak a

konok szöszmötölés

titokzatos zajai hallatszottak.

A dél-koreai tárgyalócsoport vezetője mindazonáltal leszögezte, hogy a sikertelen tárgyalás is jobb a nem-tárgyalásnál.

Észak-Korea - ez már régóta világos - gonosz és rejtélyes. A lakossága - Magyarország plusz egyötödnyi területen - huszonnégymillió, ebből másfél millió a hadsereg, vélhetőleg vegyi és gyaníthatóan atomfegyverekkel. Ezt ellentételezi a feltevések szerint már 1994-ben összeomlott mezőgazdaság (túlvegyszerezés, erdőirtás, ócska vetőmag, és nem nehéz mindehhez hozzávizionálni a technológiát), amely megrendítette a kommunizmus = önellátás + fejadag formula működőképességét. Azóta az észak-koreaiak egyre nagyobb részének az ország mérsékelten gazdag természetes flórája adja a táplálékát, és a számszerű adatok szerelmesei abban a kérdésben szeretnének tisztán látni, hogy mármost fél- vagy kétmillióan haltak-e éhen mostanáig. A német Vöröskereszt rekordadata szerint havonta tízezer gyerekbe kerül a rendszernek a különút. Kínába érkező észak-koreai menekültek szerint a lakossági politikai eligazítások előadói úgy lelkesítik a megfélemlített hallgatóságot, hogy csinálják csak a gyerekeket, mert az ország még akkor is fennmarad, ha az észak-koreaiaknak akár csak harminc százaléka túléli az átmeneti nehézségeket.

Kim Dzsong Il, akinek még 55 évesen is dolgoznia kell államilag alátámasztott apakomplexusán, aligha lesz a látványos reformok embere, bár a kínai példából néhány

pragmatikus gesztust

eltanult. Azon van, hogy szabadkereskedelmi övezeteket teremtsen a külföldi cégeknek, tárgyalásokat kezdeményezett, hogy az ország csatlakozhasson az Ázsiai Fejlesztési Bankhoz, sőt a Világbankhoz is. De hiába állítja be a propaganda művészeti, irodalmi és zsurnalisztikai kézikönyvek, sőt számos opera szerzőjeként, Kim Ir Szen után nem lehet már Nagy, legfeljebb Kedves Vezető, aki atyja után csak három gyászév elteltével lehetett pártvezér (tavaly októberben), és az államfői tisztet még ma sem kapta meg, az továbbra is betöltetlen. Ehhez képest már 1980-ban hivatalos tény volt, hogy ő az utód, csakhogy a politikai nyelvezet és a hivatalos időszámítás szerint mindmáig Kim Ir Szen születési éve a nulla pont, így tehát Észak-Koreában most éppen 86-ot írnak.

Kim Dzsong Il ritkán jelenik meg nyilvánosan, ilyenkor viszont nem szól egy szót sem. Képességeiről, személyiségéről csak kalandos találgatásokat hallani, egyesek valami videófelvételről vélnek tudni, ahol svéd kurvák táncolnak előtte hangulatos környezetben, miközben ő meg issza a drága konyakot. Van olyan hír, hogy elkényeztetett, hisztérikus, retardált hülye, aki

tigrist medvével

ereszt össze a phenjani állatkertben, és akkor jól szórakozik. De ez talán csak dél-koreai propagandaállítás, amelyet független források még nem támasztottak alá. Állítólag nézi a CNN-t, ez például kínai információ.

Mindezen még el is lehetne nevetgélni, ha közben az agonizáló ország nem kezdett volna bele egy atomfegyverprogramba, amelyet az Egyesült Államok hosszas tárgyalások eredményeképpen 1994-ben egy megállapodással próbált visszafogni: két atomerőművet ajándékoz az északiaknak (dél-koreai technológiával), továbbá gazdasági segítséget is kilátásba helyez. Miután tavaly nyáron Észak-Korea a világ elé tárta katasztrofális gazdasági helyzetét, első ízben kegyes hajlandóságot árult el a humanitárius segélyek elfogadására. Ehhez kapcsolódott, hogy kritikus külföldiek is bejuthattak a teljesen elszigetelt országba, és képet kaphattak az elképesztő állapotokról, az éhezéstől mozgásképtelen árvaházi gyerekekről, a mocskos rongydarabokkal és csorba szikékkel dolgozó kórházakról. (Érdekes, hogy a külső segítség egy jelentős részét, a Vöröskereszt-adományoknak például az egyötödét Malajziában adta össze a lakosság. A malájoknak nincs semmi genetikus vagy kulturális közük a koreaiakhoz, az egyetlen magyarázat, hogy még emlékeznek a saját korábbi nyomorukra. Sokat adtak a nyolcvanas években a kambodzsai menekülteknek, két éve pedig Bosznia megsegítésére is.)

Amikor Kim Ir Szen három éve meghalt, sokan jósolták, hogy a hadvezetéstől vagy bárhonnan előbb-utóbb reformista puccs indul ki. Ez nem következett be, a háttérbe emelt és szorított fiú, Kim Dzsong Il (egyetlen korábbi funkciójaként egyébként már 1991-től a hadsereg parancsnoka) kinevezésekkel és nyugdíjazásokkal rövid időn belül átrendezte a vezérkart, ami vagy azt jelzi, hogy nem teljesen agyalágyult, vagy azt, hogy úgysem történt volna semmi. Ha Észak-Koreában a közeljövőben bármi megváltozik, ezt neki kell kezdeményeznie, amire esetleg a túlélés ösztöne vezetheti rá. Addig viszont marad az atomfegyver- és éhínségzsarolás, amellyel Dél-Koreának - a maga megrendült pénzügyi helyzetében is - folyamatosan kezdenie kell valamit.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.