Kína: Gazdaság és más semmi

szerző
Ho Vangcsi
publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mindenki tudta, hogy Csu Zsungcsi lesz Kína új miniszterelnöke, és azon sem lepődött meg senki, hogy első nyilvános kormányfői megjelenésekor 1989 és Tienanmen megítélésében az eddigi hivatalos álláspontot képviselte.

Mindenki tudta, hogy Csu Zsungcsi lesz Kína új miniszterelnöke, és azon sem lepődött meg senki, hogy első nyilvános kormányfői megjelenésekor 1989 és Tienanmen megítélésében az eddigi hivatalos álláspontot képviselte.

A volt sanghaji polgármester, akiben Nyugaton sokan egy majdani kínai Gorbacsovot látnak, titkon talán hízelgőnek érzi az effajta reményeket. Nyilvánosan azonban egy amerikai látogatásakor szinte zavarba jött ettől a bóktól, és egy ottani sinológust kért meg, magyarázná már el az újságíróknak, hogy a Gorbacsov név hazája politikai életében egyértelműen szitokszó, egyet jelent a defetizmussal, az árulással, minden rosszal.

A kínai vezetők változatlanul teljes mértékben különválasztják a gazdasági reformokat a politikaiaktól. Ha nem így volna, nehéz lenne elképzelni, hogyan választotta meg március 17-én a közel háromezer fős pekingi törvényhozás 99 százalékos szavazattöbbséggel az új kormányfőt. Lehetne persze akár azt is hinni, hogy a testület egy akarat nélküli szavazógép. Ennek viszont ellentmond az, hogy amikor Li Pengre került a sor, ő már csak a szavazatok 88 százalékával lett az Országos Népi Kongresszus elnöke.

Li Peng volt eddig Kína miniszterelnöke. Nyugaton mindenki utálja, az 1989-es felkelés véreskezű hóhérának tekintik. Gyenge támogatottságát a törvényhozásban aligha magyarázhatjuk ezzel. Valószínűbb, hogy a "képviselők" Csiao Si távozásán bánkódtak inkább. Az ötévenként ülésező törvényhozók öntudatát a testület (és állandó bizottsága) eddigi elnöke az elmúlt években ugyanis azzal növelte, hogy a jogállamiság nevében szélesíteni kívánta a parlamenti jogköröket.

A megerősödött törvényhozás élén mostantól tehát Li Peng áll majd, és mivel Csiang Cömin pártvezér/államfő/hadúr után a kommunista párthierarchiában továbbra is ő a második ember, aligha könnyíti meg Csu Zsungcsi reformeri erőfeszítéseit. Pedig miniszterelnöki pozíciójából nem politikai okok miatt kellett lejjebb lépnie, hanem egészen egyszerűen letelt a kétszer öt év, amelyet a jelenlegi kínai játékszabályok maximumként előírnak erre a posztra.

Rádión és televízión is egyenes adásban közvetített első miniszterelnöki sajtótájékoztatóján Csu engedékeny gesztussal leszögezte, hogy a nemzetközi diplomáciai kérdéseket Csiang Cöminre és Li Pengre bízza, ő maga a gazdasági kérdésekkel kíván foglalkozni,

úgy, mint eddig

Ennek megfelelően szigorú és határozott gazdasági programot ígér, amelynek a központi eleme a stabilitás fenntartása. Az idei infláció felső határa három százalék, pénzleértékelés nem lesz. Az utóbbi ígéret különlegesen vakmerő az elmúlt hónapok délkelet-ázsiai összeomlásainak fényében, hiszen a térségbeli, leértékelt valutájú konkurensekhez képest Kína külpiaci versenyképessége így romlani fog. Konvertibilitásról a közeli jövőben szó sem lehet.

Pillanatokon belül rajtolnak viszont azok az intézkedések, amelyek az ország politikai stabilitását következetes végrehajtás esetén megrendíthetik. Csu még ebben az évben tízzel akarja csökkenteni a gazdasági szakminisztériumok számát, és az állami hivatalnokok nyolcmilliós hadából négymillió embert el akar bocsátani. Az ilyen racionalizálási nekilendülések minden szocialista rendszerhez hozzátartoznak, Kínában is volt már néhány próbálkozás. A kísérletek magán az ellenálló apparátuson szoktak megbukni, amely már eleve utálja az új kormányfőt, mert eddig sem habozott, amikor alkalmatlan gazdasági vezetőket kellett kirúgnia.

Még merészebb az a már korábban bejelentett ígérete, hogy három éven belül

helyrepofozza

a veszteséges állami ipart, amely a behajthatalan hitelek bonyolult láncolatain át lehúzza magához a bankrendszert is. A Csu Zsungcsi környezetében dolgozó közgazdászok szerint az állami vállalatok munkásainak egyharmada fölösleges. Ez laza becsléssel vagy ötvenmillió embert jelent, akik most - még - a vállalattól kiutalt lakásukban laknak, orvosi ellátásukról a munkahelyük gondoskodik, és így működik a nyugdíjrendszer is. A vállalatoktól független társadalombiztosítás még nem alakult ki, a munkanélküliek támogatása is csak nyomokban létezik.

Az ezredforduló éveiben Kína legsúlyosabb problémája a munkanélküliség lesz, Csu Zsungcsié pedig az, hogyan védi majd ki politikai ellenlábasai támadásait, akik aligha fognak habozni, ha úgy látják, hogy a reformok túlfeszítik a még kezelhető társadalmi feszültségek kereteit.

Az új kínai miniszterelnök egyetlen,

már kézben lévő aduja

személye és a reformok jó külföldi - ezen belül amerikai - visszhangja. Az Egyesült Államok - szakítva eddigi álláspontjával - úgy döntött, hogy ezúttal nem támogatja az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának szokásos határozatát, amelyben évenként elítéli a kínai jogsértéseket. Washingtoni kormánykörökben igen jó visszhangja volt, hogy miközben a délkelet-ázsiai országokat izgatottan körbeutazó amerikai kormánydelegációk másutt - mint Indonéziában - makacs, a reformoktól vonakodó vezetőkkel huzakodtak, Pekingben szinte teljes egyetértésben értékelhették a helyzetet Csu Zsungcsival, aki akkor még miniszterelnök-helyettes volt.A két ország viszonya katonai-biztonsági kérdésekben is egyértelműen javult az utóbbi időben. Kína hajlandó részt venni az Egyesült Államokkal és Japánnal egy nem hivatalos, háromoldalú biztonsági megbeszélés-sorozaton. Washingtonban úgy látják, hogy az atomfegyverek továbbadásának helytelen gyakorlatával is felhagyni látszik a pekingi vezetés. A külső klíma tehát megfelelő, és ennek a helyzetnek az előnyeit a kínai vezetés hagyományhűbb emberei is átlátják. Csu Zsungcsi pedig, ha ügyes, ravasz és szerencsés, egészen messzire hajózhat reformjaival a kedvező szelek szárnyán.

Ho Vangcsi

szerző
Ho Vangcsi
publikálva
1998/12. (03. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...