Egotrip
Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Délután öt)
Miután három hete kabinosi segédlettel pozitív irányba eldőlt az életem, csődeljárás kezdeményezése helyett ismét egy új szakasz kezdetét kell itt, a felszálló ág elején a sorsomért aggódó tömegek megnyugtatására bejelentenem. Ennélfogva tőlem most már jöhet tájfun, eshet eső, fújhat szél - megjósoltatott, hogy megleszek. Most esik éppen, mi több, ömlik: kevés. Szakadjon le az ég, süllyedjek derékig az utca sarába: nevetek. A szemközti kisboltig így is eljutok, hogy nem telik ezeknek betonra, Magellánként átkelek. Megveszem a mai két üveg Bucklerem, ezt a kellemes illatú és üdítő hatású, teljes sörélvezetet nyújtó alkoholmentes gyógyitalt, amelyben a maláta- és komlóíz harmonikusan egészíti ki egymást a címkén beígért maradéktalan élvezet érdekében. Megint, kérdi a lány őszinte részvéttel, bólintásom apró bár, de elszánt, tisztán látszik, nem nyitok vitát, akkor inenntől, mint abban az évben, újra többet rendelek. Ennyi jóságtól már én is beszédes leszek, megered a nyelvem, azt mondom, hogy jó. Vásárolok továbbá ugyancsak két üveg hajdúszoboszlói eredetű, kis sókoncentrátumú, nátriumhidrogén-karbonátos Pávai Vajna ásványvizet, melyben az elengedhetetlen szén-dioxid mellett kálium, nátrium, ammónium, kalcium, magnézium, vas, lítium, metabórsav, metakovasav, klorid, homid, jodid, fluorid és foszfát is található, így egyáltalán nem meglepő, hogy a benne levő kationok összege - épülésemre - 273-ra, míg az anionoké 781-re rúg. A szokásos esti egy-egy liter tejjel és jó erős teával máma már, gondolom, elleszek, a kiszáradás legalábbis egész biztos elkerülhető. Ezen a tápanyagokban gazdag talajon immár bátorsággal kezdődhetnek ismét az előre menekülő, építő jellegű hónapok, mint mindig, amikor "Holtpontra jut (délután öt) / ez a tétova sors, / mint a kínnal kiköpött / slejm, amit egy hosszú harákolással / az üresen forgó / garatból kikotorsz", ahogy a költő oly líraian mondja, név szerint Petri György. Mert nem az, hogy rá volnék, mint az állat, szokva, de ha elém teszik, többnyire megiszom a szeszeket: hiába mutogatta szegény apám formalinban ötéves koromtól az akkori fejemnél alig kisebb méretű májakat, majd később metszet formájában, mikroszkóp alatt a várható fejleményeket. Mit nehezítsem tovább a helyzetet, mit késleltessem a kibontakozást; három hét a húzós úgyis a tapasztalat szerint mindösszesen, s az is inkább a döntéstől csak, hogy nem lehet: ez a tudat maga az elvonási tünet. De hát ez az egész kérdés amúgy is csak gyalogáldozat - velejáró, pityke, matyóhímzés a kenderen -, nem érinti a lényeget.
