Magyar Narancs: Egyre többen használják Izrael gázai háborújáról a népirtás fogalmát. Helyénvaló-e a jogi kifejezés használata, segít vagy árt a helyzet világos értékelésében?
Hoffmann Tamás: A közvélemény szemében a népirtás a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmény, amelyet mindenki rögtön szörnyű borzalomként azonosít. Hiába, hogy az emberiesség elleni vagy a háborús bűntettek is hasonlóan tragikusak lehetnek, a népirtás olyan szó, amely azonnal erőteljes reakciót vált ki. Így aztán érthető, hogy miért kerül elő ilyen gyakran komoly nemzetközi konfliktusok kapcsán, és miért használják azok, akik visszaélésekre, ártatlan áldozatokra akarják felhívni a figyelmet. Ez nemcsak Gáza, hanem akár Ukrajna esetében is így volt, a bucsai mészárlás után többen népirtásról beszéltek. Alig van olyan nagy konfliktus, ahol ne kerülne elő ez a gyanú. Én inkább abban látom a problémát, hogy ez a fogalom kiszorítja a többi nemzetközi bűncselekmény említését a közbeszédből, így a diskurzust a „mindent vagy semmit” logikája alakítja: ha sikerül bizonyítani a népirtást, akkor egyértelmű, hogy súlyos bűntett történt, de ha nem, akkor úgy tehetünk, mintha mi sem történt volna. Akkor is, ha háborús bűnök következményeképpen emberek tíz- és százezrei haltak meg.
MN: A gázai háború 2023 októbere óta tart, legalább 60 ezer palesztin civil haláláról és éhezésről szólnak a hírek. Ám mégsem arról van szó, mint Srebrenicában, ahol rövid idő alatt, módszeresen irtották ki egy népcsoport férfi tagjait.
HT: Egy népirtás megvalósulhat gyorsan vagy hosszú idő alatt, az időtartam nem döntő tényező. A magyarországi és európai zsidók elleni népirtás sem egyik napról a másikra zajlott a II. világháborúban. A genocídium sokszor szakaszosan, különböző módszerekkel és motivációkkal történik, és akár a nemzetközi közvélemény reakciója vagy a terv megvalósíthatósága is befolyásolja a formáját és a tempóját. Ráadásul ma már sokkal nehezebb lenne egy nyílt, gyors népirtást végrehajtani anélkül, hogy a világ felfigyeljen rá. Ha valaki megkísérli, akkor azt olyan kontextusban teszi, hogy ne legyen egyértelmű a szándék.
MN: A népirtás fogalmát az 1948-as ENSZ-egyezmény rögzíti. Ennek egyik legfontosabb eleme a „speciális szándék” (dolus specialis), amelyet kifejezetten nehéz bizonyítani.
HT: A népirtás definíciója számos kitételből áll, közülük több viszonylag könnyen bizonyítható: az, hogy a cselekmény a négy védett csoport egyike – etnikai, vallási, faji vagy nemzetiségi közösség – ellen irányul, és az egyezményben felsorolt öt elkövetési magatartás valamelyike megvalósult-e. Gáza esetében jól dokumentálható a csoport tagjainak megölése, vagy az olyan életkörülmények kialakítása, amelyek az elpusztulásukhoz vezethetnek: éhezés, vízhiány, gyógyszerhiány. A döntő elem valóban a „speciális szándék”, vagyis az a bizonyítható akarat, hogy a csoportot – részben vagy egészben – el akarják pusztítani. Ez a szándék ritkán jelenik meg világosan írásban vagy nyilvános nyilatkozatban. Szokták mondani, hogy „a nácik mindent dokumentáltak”: a nürnbergi pereknél rendelkezésre álltak olyan formális dokumentumok, mint a Wannsee-konferencia jegyzőkönyve, amely az Endlösungról való döntést is tartalmazta, az Einsatzgruppen feljegyzései, amelyek rögzítették, mikor, hol, hány embert öltek meg. Igen, de ők sosem számítottak rá, hogy ezek a dokumentumok előkerülnek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
