Ferenc pápa ismét újított: a Vatikán történetében először egy nő felel a vatikáni diplomácia egy részéért

  • narancs.hu
  • 2020. január 15.

Külpol

Francesca Di Giovanni szakmai területének a nemzetközi menekültjog és a környezetvédelmi jog számít.

A pápai állam történetében először nő került a vatikáni diplomáciáért felelős szentszéki államtitkárság egyik vezető pozíciójába az olasz Francesca Di Giovanni személyében - közölte a Vatikán szerdán.

Francesca Di Giovannit a szentszéki államtitkárságnak az államokkal való kapcsolatokért felelős részlege egyik helyettesévé nevezte ki Ferenc pápa.

A Vatikánváros és a világ többi állama közötti kapcsolatokkal foglalkozó hivatalról, vagyis a pápai állam "külügyminisztériumáról" van szó. A hivatalt 2014 óta Paul Richard Gallagher érsek vezeti: két helyettese van, a lengyel Miroslaw Wachowski a bilaterális kapcsolatokkal foglalkozik, Francesca Di Giovanni területe pedig mostantól a multilaterális diplomácia lesz.

A 66 éves Di Giovanni a szicíliai Palermóban született, a Focolare-mozgalom tagja, nemzetközi jogász, és mintegy 27 éve a szentszéki államtitkárságon dolgozik.

Előléptetése rendkívülinek számít, mivel ilyen magas vatikáni pozícióval most először bíztak meg nőt.

Francesca Di Giovanni szakmai területének egyebek között a nemzetközi menekültjog és a környezetvédelmi jog számít. A Vatican News hírportálon megjelent interjúban Francesca Di Giovanni megtiszteltetésnek nevezte a kinevezést és hangsúlyozta, hogy munkája kiterjed a konfliktusok áldozatainak védelmére is. Emlékeztetett, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját.

A Vatican Insider honlap kiemelte, hogy Ferenc pápa megválasztása óta a nők egyházi szerepének erősítését szorgalmazza. Beszédeiben gyakran hangoztatja, hogy a nőket a "béke közvetítőinek" tartja.

(MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.