Új elnöke van a CDU-nak

Jó lesz a régi

  • Schauschitz Attila (Berlin)
  • 2021. január 20.

Külpol

A tét nem volt csekélyebb, mint az új kancellár kiléte Angela Merkel visszavonulása után. Ahhoz, hogy a kereszténydemokrata-keresztényszociális unió nyeri az őszi választást, nem fér kétség; kérdés viszont, hogy szokás szerint a kereszténydemokrata pártelnök indul-e majd kancellárjelöltként.

Három férfi ült a stúdióban; Angela Merkel alól valahogy elfogytak a nők, akiket időről időre utódjaként tartottak számon. Legutóbb az is, akinek a helyére pályázott a három jelölt a CDU-pártnap előtti két televíziós vitában. Annegret Kramp-Karrenbauer két éve került a Kereszténydemokrata Unió elnöki posztjára, amikor a kancellár – visszavonulása első lépéseként – lemondott e tisztségről. A politikusnő oly mértékben volt népszerűtlen a felmérésekben és támogatás híján a pártban, hogy már egy év múltán feladta a küzdelmet.

Itt mindenki centrista

A pártelnököt 1001 küldött választja; a jelöltek válaszai azonban azt a benyomást kelthették bennük, hogy tökéletesen mindegy, melyikükre szavaznak. A pályázók úgy beszéltek, mintha nem az egyik legfontosabb posztért versenyeznének, hanem inkább abban, hogy ne mondjanak ellent egymásnak. Kifelé sandítva ez nem is volt észszerűtlen: a párt egységét demonstrálták, jelezték, hogy személyükkel nem költözik békétlenség a CDU-ba.

Azt üzenték, legyen minden: hatékony, de gazdaságbarát környezetvédelem, európai összetartás, gyors digitalizálás és nők a pártvezetésben; harciasnak mutatkoztak a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel szemben; ügyesen kikerülték a társadalmi egyenlőtlenségek kérdését, bárminemű adóemelés elutasítása pedig megnyugtatta a gazdagokat a járvány teherviselésével kapcsolatban. Szinte kisiklásnak tűnt, amikor egyikük egyszer egy mondattal súrolta a bevándorlás problémáját.

Mindhárman elképzelhetetlennek tartották, hogy a szabadságjogok – különösebb ellenkezésbe nem ütköző, társadalmi vita nélküli és engedelmes parlamenti többségtől támogatott – korlátozása alkalmas eszköznek bizonyulhat majd az éghajlat védelmében is, vagy­is a korona-szükségállapotra klímadiktatúra következhetne, mint azt az alternatív médiákban feltételezik az „összeesküvés-elméletek hívei” – ahogy a hivatalos szóhasználat jelöl bárkit, aki a korlátozások értelmét, hasznát és alkotmányjogi összeférhetőségét firtatja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.