Jó lesz a régi

A tét nem volt csekélyebb, mint az új kancellár kiléte Angela Merkel visszavonulása után. Ahhoz, hogy a kereszténydemokrata-keresztényszociális unió nyeri az őszi választást, nem fér kétség; kérdés viszont, hogy szokás szerint a kereszténydemokrata pártelnök indul-e majd kancellárjelöltként.

Három férfi ült a stúdióban; Angela Merkel alól valahogy elfogytak a nők, akiket időről időre utódjaként tartottak számon. Legutóbb az is, akinek a helyére pályázott a három jelölt a CDU-pártnap előtti két televíziós vitában. Annegret Kramp-Karrenbauer két éve került a Kereszténydemokrata Unió elnöki posztjára, amikor a kancellár – visszavonulása első lépéseként – lemondott e tisztségről. A politikusnő oly mértékben volt népszerűtlen a felmérésekben és támogatás híján a pártban, hogy már egy év múltán feladta a küzdelmet.

Itt mindenki centrista

A pártelnököt 1001 küldött választja; a jelöltek válaszai azonban azt a benyomást kelthették bennük, hogy tökéletesen mindegy, melyikükre szavaznak. A pályázók úgy beszéltek, mintha nem az egyik legfontosabb posztért versenyeznének, hanem inkább abban, hogy ne mondjanak ellent egymásnak. Kifelé sandítva ez nem is volt észszerűtlen: a párt egységét demonstrálták, jelezték, hogy személyükkel nem költözik békétlenség a CDU-ba.

Azt üzenték, legyen minden: hatékony, de gazdaságbarát környezetvédelem, európai összetartás, gyors digitalizálás és nők a pártvezetésben; harciasnak mutatkoztak a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel szemben; ügyesen kikerülték a társadalmi egyenlőtlenségek kérdését, bárminemű adóemelés elutasítása pedig megnyugtatta a gazdagokat a járvány teherviselésével kapcsolatban. Szinte kisiklásnak tűnt, amikor egyikük egyszer egy mondattal súrolta a bevándorlás problémáját.

Mindhárman elképzelhetetlennek tartották, hogy a szabadságjogok – különösebb ellenkezésbe nem ütköző, társadalmi vita nélküli és engedelmes parlamenti többségtől támogatott – korlátozása alkalmas eszköznek bizonyulhat majd az éghajlat védelmében is, vagy­is a korona-szükségállapotra klímadiktatúra következhetne, mint azt az alternatív médiákban feltételezik az „összeesküvés-elméletek hívei” – ahogy a hivatalos szóhasználat jelöl bárkit, aki a korlátozások értelmét, hasznát és alkotmányjogi összeférhetőségét firtatja.