Új elnöke van a CDU-nak

Jó lesz a régi

  • Schauschitz Attila (Berlin)
  • 2021. január 20.

Külpol

A tét nem volt csekélyebb, mint az új kancellár kiléte Angela Merkel visszavonulása után. Ahhoz, hogy a kereszténydemokrata-keresztényszociális unió nyeri az őszi választást, nem fér kétség; kérdés viszont, hogy szokás szerint a kereszténydemokrata pártelnök indul-e majd kancellárjelöltként.

Három férfi ült a stúdióban; Angela Merkel alól valahogy elfogytak a nők, akiket időről időre utódjaként tartottak számon. Legutóbb az is, akinek a helyére pályázott a három jelölt a CDU-pártnap előtti két televíziós vitában. Annegret Kramp-Karrenbauer két éve került a Kereszténydemokrata Unió elnöki posztjára, amikor a kancellár – visszavonulása első lépéseként – lemondott e tisztségről. A politikusnő oly mértékben volt népszerűtlen a felmérésekben és támogatás híján a pártban, hogy már egy év múltán feladta a küzdelmet.

Itt mindenki centrista

A pártelnököt 1001 küldött választja; a jelöltek válaszai azonban azt a benyomást kelthették bennük, hogy tökéletesen mindegy, melyikükre szavaznak. A pályázók úgy beszéltek, mintha nem az egyik legfontosabb posztért versenyeznének, hanem inkább abban, hogy ne mondjanak ellent egymásnak. Kifelé sandítva ez nem is volt észszerűtlen: a párt egységét demonstrálták, jelezték, hogy személyükkel nem költözik békétlenség a CDU-ba.

Azt üzenték, legyen minden: hatékony, de gazdaságbarát környezetvédelem, európai összetartás, gyors digitalizálás és nők a pártvezetésben; harciasnak mutatkoztak a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel szemben; ügyesen kikerülték a társadalmi egyenlőtlenségek kérdését, bárminemű adóemelés elutasítása pedig megnyugtatta a gazdagokat a járvány teherviselésével kapcsolatban. Szinte kisiklásnak tűnt, amikor egyikük egyszer egy mondattal súrolta a bevándorlás problémáját.

Mindhárman elképzelhetetlennek tartották, hogy a szabadságjogok – különösebb ellenkezésbe nem ütköző, társadalmi vita nélküli és engedelmes parlamenti többségtől támogatott – korlátozása alkalmas eszköznek bizonyulhat majd az éghajlat védelmében is, vagy­is a korona-szükségállapotra klímadiktatúra következhetne, mint azt az alternatív médiákban feltételezik az „összeesküvés-elméletek hívei” – ahogy a hivatalos szóhasználat jelöl bárkit, aki a korlátozások értelmét, hasznát és alkotmányjogi összeférhetőségét firtatja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.