A Twitter–Trump-csörte következményei

Lenyomták a gombot

Külpol

A capitoliumi zavargások után a legnagyobb közösségi oldalak kizárták Donald Trumpot, és a nagy technológiai cégek szabályozását és a szólásszabadságot érintő vita ettől csak élénkebb lett. Brüsszelnek és a Biden-kormányzatnak is lesz még szava az ügyben.

Nehéz megtippelni, mit csinálhat most Donald Trump, de azt biztosan tudjuk, mit nem: nem twitterezik, nem ír kommünikéket a Facebookra és a youtuber karrierjének is lőttek. Pár hete ez még elképzelhetetlen lett volna. A 2016-os választási kampányban, majd az azt követő négyéves elnöksége alatt Trump hangosbeszélőként használta a közösségi szolgáltatásokat. Több tízmilliós követői tábort épített fel a Twitteren, ahol lényegében szűrő nélkül adhatta elő, ami épp az eszébe jutott. Közléseivel gyakran a saját stábját is meglepte, például a hadsereg vezetői is csak a közösségi oldalról értesülhettek 2019 januárjában arról, hogy az elnök állítása szerint „konzultált a tábornokokkal és katonai vezetőkkel, és arra jutottak, hogy az Egyesült Államok hadseregében nem szolgálhatnak transzneműek”.

A közvetlen kommunikációt természetesen nem Trump találta fel. Az összes modern híresség él vele. A leghamarabb azok kaptak rá, akik összeütközésbe keveredtek a sajtóval. Tizenöt éve, amikor Barbra Streisand el akarta érni, hogy töröljék a házáról készült képet, a törlési kísérletről szóló hírek miatt egyre több emberhez jutott el a ház fotója. Ez lett a Streisand-effektus: minél nagyobb erővel próbálnak az internetről eltüntetni valamit, az hajlamos annál ismertebbé válni. Töröltetni ma sem tudná Streisand a képet, de közvetlenül, az újságok szűrője nélkül fordulhatna a rajongóihoz. Ők pedig eldönthetnék, hogy elfogadják-e a sztár narratíváját.

A felháborodás drogja

A közösségi oldalakat – főleg a Twittert és a Facebookot – sok kritika érte az elmúlt négy évben, mert valótlanságok és gyűlöletkeltő hazugságok terjesztéséhez nyújtottak platformot az elnöknek. Trump olyan kijelentéseket is megengedhetett magának, amilyeneket egy magánember vagy talán még egy véleményvezér sem. Mindezt úgy, hogy mindkét szolgáltatás rendelkezik felhasználási feltételekkel, szabályokkal, amelyekben megtalálható az erőszakkal fenyegetés s az erőszakra bujtogatás tiltása. Tiltott még a zaklatás, a gyermekek szexuális kihasználása, bántalmazása, a terrorizmus támogatása, de sok egyéb mellett a törvénysértő vagy felnőtt tartalmak megosztása is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.