A Kongói Köztársaságból lapzártakor francia csapatok menekítették a külföldieket. A helyszíni jelentések szerint öt nap után a harcok intenzitása némileg csökkent, de a brazzaville-i helyzet még mindig bizonytalan.

A francia idegenlégió ejtőernyősei hétfőn érkeztek a Brazzaville-ben állomásozó négyszázötven fős francia katonai kontingens erősítéseként. A francia védelmi minisztérium tervei szerint keddtől ezerkétszáz francia katona tartózkodik a helyszínen. Feladatuk a repülőtér és környékének a biztosítása lesz. Az erősítés azonnal megkezdte a külföldiek mentését: lapzártánkig két repülőgép négyszázhatvan francia állampolgárt vitt a gaboni Libreville-be.

Május végén az USA, Belgium, Nagy-Britannia és Portugália kivonták a Kongói Köztársaságban állomásozó katonáikat. Nem volt miért maradni: feladatuk a Kongó folyó túloldalán, az akkor még zaire-i Kinshasában rekedt külföldiek mentése lett volna. Kinshasa május 17-én minimális áldozatok árán Laurent Kabila kezére került. Az amerikai tengerészgyalogosok sietve távoztak: ezerkétszázan - a Kearsarge fedélzetén - Sierra Leonéba mentek, hogy az ottani puccskísérlet után evakuálják a külföldieket. Brazzaville-ben négyszázötven francia katona maradt.

A zavargások egy hete, június 5-én robbantak ki, azután, hogy a hadsereg le akart fegyverezni egy magánhadsereget. Brazzaville-t, a hongkongi akciófilmek hálás piacát néhány milícia uralja. Az elnök, Pascal Lissouba emberei a zuluk. Az országot korábban tizenhárom évig uraló Denis Sassou-Nguesso tábornok csapatai a kobrák, míg Bernard Kolelas polgármester a nindzsák parancsnoka.

Mindhárman jelölték magukat a július 27-én esedékes elnökválasztásra. Ellenséges törzsekből származnak, megvannak az eszközeik és embereik.

A zavargások egy nappal azután kezdődtek, hogy a három fél aláírta a megállapodást, miszerint a politikai vitákban elvetik a fegyveres erő alkalmazását. Az elnökhöz hű csapatok - a helyszíni beszámolók szerint a hadsereg reguláris alakulatai - hat PSZH kíséretében a főváros Mpila negyedét ellenőrző Sassou-Nguesso erődítményéhez vonultak, felszólítva a kobrákat, hogy tegyék le a fegyvert. Szót lövés követett: az első összecsapásnak egy halálos áldozata és négy sebesültje volt. Este hét és reggel hat óra között kijárási tilalom lépett érvénybe.

Bár az etnikai feszültségek szinte felrobbantották a fővárost - és a lakosság már öt napja rejtekhelyen retteg vagy a környéken fosztogat -, a hajdani Zaire szomszédságában fekvő, mintegy kétmillió lakosú Kongói Köztársaság Afrikában afféle Csehországnak, kis, kompakt, könnyen irányítható országnak számított. 1960-ig francia gyarmat volt. A hetvenes években Jacques-Joachim Yhomby-Opango tábornok rövid ideig elnökölt (később Lissoubával szövetkezett), azonban utódja, Denis Sassou-Nguesso tábornok gondoskodott róla, hogy házi őrizetben tűnődjön el azon, kellett-e ez neki. Sassou-Nguesso egy párttal kormányzott, amíg arra nem kényszerült, hogy reformokba kezdjen: a hatalomátadás gyorsan lezajlott, 1992-ben megtartották az első szabad elnökválasztást, az új elnök Pascal Lissouba lett.

Combosodott a középosztály is, elsősorban a déli partoknál fúró olajvállalatoknak (például az Elf, az Agip, a Shell) hála; szombatonként partikon berúgtak, néha szerencsejátékot játszottak, asszonyt vertek. A folyó túloldaláról, Kinshasából, aki tehette, átjárt: ahhoz képest Brazzaville úri hely volt, kellemes kávéházakkal, figyelmes kiszolgálással, rögzített vízum- és baksisárakkal.

A helyzet 1993 májusában, a parlamenti választások idején fordult rosszabbra. Sassou-Nguesso és Kolelas megvádolták Lissoubát, hogy csalt (nem teljesen alaptalanul, ezt később bírósági ítéletek is megerősítették). Bár törzsbelijeit kitúrták a fontosabb posztokról, Sassou-Nguesso igyekezett ismét megerősödni. Hívei elfoglalták az ország ütőerét képező vasútvonalat, és az olajvezetékek elvágásával is fenyegetőztek. Az erőszak általánossá vált. A kormánykatonák franciákat bántalmaztak, a francia csapatok ezért odautaztak a védelmükre. A rendnek nevezhető állapot a nyár végére állt be, a zavargásoknak mintegy kétezer halálos áldozata volt, kétszáz-háromszázezerre teszik a hajléktalanokká váltak számát, a legfontosabb pedig az, hogy a hadurak - az etnikai feszültségeket enyhítendő - mintegy ötezer fős magánhadseregeket szervezhettek. Azóta több alkalommal megegyeztek, hogy leszerelik csapataikat, de aztán kivártak; ebben a játékban nem az győz, aki először teljesít.

Botorság lenne azt állítani, hogy Kongóban minden rendben volt: az utóbbi időben az ország északi részében a jelenlegi és a volt elnök híveinek összecsapásaiban többen életüket vesztették, katonai konvojokat támadtak meg, néha agyonvertek valakit, ami bosszúért kiáltott; igaz, nem pont ebben a sorrendben. Aztán következett a múlt csütörtöki leszereltetési kísérlet.

A harcok gyorsan terjedtek, a Brazzaville-ben maradt francia katonák - a kongói hadsereggel együtt - megkezdték a külföldiek követségekre való menekítését. Az akcióban egy francia katona és egy kongói tiszt meghalt, öt francia megsebesült.

A kobrák elfoglalták a rádiót és a tévét, kiterjesztve ellenőrzésüket a városközpontra is. Az összecsapás a város ellenőrzéséért folytatott ütközetté fajult - majdnem: jelentések szerint Kolelas és a nindzsák ellenőrzése alatt álló Bacongo negyed a harcok idején semleges terep maradt.

Fosztogatni is bőven jutott idő. Szemtanúk beszámolói szerint nem csak a milíciák tomboltak: a reguláris alakulatok egy része minden ellenőrzés nélkül randalírozott, gyakran egymásra lőve.

Az USA a harcok intenzitása miatt felfüggesztette a mentési terveket. A helyzetet az afrikai tapasztalatokban gazdag francia vezérkar oldotta meg, erősítést küldve a helyszínre részben Franciaországból, részben Csádból (és azt is nehéz elképzelni, hogy teljesen véletlenül hagyták volna hátra katonáikat). Az ejtőernyősökkel egy időben érkeztek meg a páncélozott járműveket szállító C-130-as repülőgépek.

Katonai források szerint hétfőn csökkent ugyan az összecsapások intenzitása, de a város különböző pontjain folyamatosak a harcok.

Egyelőre nem lehet megjósolni, elmarad-e a júliusi elnökválasztás. Dél-Afrika tűzszünetre és tárgyalásokra szólított, a nyugati hatalmak kevesebbel is beérnék: a civileket szeretnék biztonságban a reptérre szállítani.

Jacques Chirac francia elnök tűzszünetről alkotott elképzelésében valószínűleg az is benne van, hogy a szemben álló felek ne lőjenek. A jelentések szerint elvileg beleegyeztek, hogy felfüggesztik a harcokat és tárgyalnak, vagy fordítva. Ugyancsak elvileg abba is beleegyeztek, hogy Kolelas legyen a közvetítő, ha már kimaradt.

Egyébként valóban nagy lehet a baj: hétfőn Kinshasába érkezett hetven kínai is - márpedig ők ritkán futamodnak meg.

Lapzártakor nem lehetett tudni az áldozatok és a városban rekedt külföldiek pontos számát, sem a mentési akció részleteit.

- makai -