A 2004-es választásokat jelentősen befolyásolta a Tőkés László köré szerveződő erdélyi magyar ellenzéki szervezetek politikája. Erős kampánnyal elérték, hogy csökkenjen az RMDSZ iránti bizalom a magyar lakosság körében. Akkor úgy tűnt, a következő választásig egyik vagy másik szervezet felfalja az ellenfelét.
Az RMDSZ az eltelt két évben megerősödött. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács még mindig civil szervezetként működik, párttá válásának lehetőségeiről vezetői nem nyilatkoznak. A Székely Nemzeti Tanács pedig az elmúlt hetekben válságba került. Elnöke, Csapó József néhány nappal azután, hogy Markó Bélával egyeztetett, lemondott posztjáról. A lépés oka ismeretlen, Csapó drámaian, előzmények nélkül távozott. Valószínűleg belátta, radikális programja (a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó népszavazás kiírása) nem teljesíthető. Az RMDSZ két legerősebb riválisa messze áll attól, hogy a szövetséggel szemben ringbe szálljon a magyar voksokért.
Markó pedig tárgyalóasztalhoz ül az ellenfeleivel. Pénteken megegyezett Tőkéssel: közös munkacsoportot hoz létre az EMNT és az RMDSZ, és kialakítják az erdélyi magyar minimálprogramot. Tőkés számára ez a politikai életben maradás feltétele: az RMDSZ tatján újra részt vehetnek a politikában az önálló megmérettetésre éretlen alternatív szervezetek. Markónak pedig azért van szüksége a belmagyar békére, mert az RMDSZ-szel szemben frontot nyitott a legnagyobb kormányerő, a Demokrata Párt (PD). A másik kormánypártnak, a liberális pártnak (PNL) az RMDSZ ment neki. A Romániában is érlelődő belpolitikai instabilitás egyetlen járható utat hagyott az RMDSZ-nek: vasfegyelemmel kitartani az etnikai szavazás mellett, minden eddiginél következetesebben képviselni az etnopolitikát.
Egy kézfogás, egy pofon
A magyar zárás azonban a belpolitikai konfliktusok élesedésével jár: minden magyar-magyar kiegyezési tételt egy román belpolitikai pofon követ. Az RMDSZ a különböző ciklusokon keresztül meg tudta találni szövetségeseit a román pártok között. Most azonban egyedül maradt; ha nem lesz képes valami bravúrra, a következő választások után ellenzékbe szorul.
A Tőkés és Markó által közö-sen kialakítandó minimálprogram azt a játékteret jelöli ki, amely az RMDSZ-nek (és majdani szatellit-szervezeteinek: az EMNT-nek és az SZNT-nek) megmarad. A kolozsvári tárgyaláson két ilyen téma merült fel: az autonómiaprojekt és a sokat vitatott önálló magyar egyetem ügye, amelybe egyre több energiát fektet a Tőkés-féle politika. Mindkét téma bírhat mozgósító erővel a magyar választók felé - de egyik sem elég erős ahhoz, hogy az RMDSZ-t a következő ciklusban kormányon tartsa. Különösen, hogy az RMDSZ elengedett egy fontos vonatot: az EU-biztos jelölésekor nem futtatta kellő eréllyel saját jelöltjét, Frunda Györgyöt. Pedig a biztosjelölés igencsak próbára tette a román kormánypártokat. Az első jelölt, az örmény származású, jelenleg liberális színekben játszó Varujan Vosganian jelölését Barroso bizottsági elnök nem fogadta el (időközben nyilvánosságra került Vosganian ügynökmúltja). A második jelölt a szintén liberális, fiatal technokrata (és magyar származású) Leonard Orban volt. Frunda, a jelenleg megfigyelőként dolgozó RMDSZ-szenátor - aki az EP-ben az egyik legismertebb romániai politikus - szintén szerepelt a biztosjelöltek listáján, igaz, esélytelen helyen. De a jövő évi EP-választások szempontjából sem lett volna haszontalan, ha az erdélyi magyar szövetség megerősíti és megmutatja uniós politikai kapcsolatait, súlyát.
Átnéznek rajtuk
A magyarországi belpolitika eddig az erdélyi magyar-magyar érdekellentét szempontjából volt meghatározó. A Fidesz által nyíltan támogatott Tőkés és a pártatlanságra törekvő Markó konfliktusa a román politika számára nem bírt különösebb jelentőséggel. Mérvadó román politikusok nem is firtatták az erdélyi magyarok magyarországi politikai nexusait. Most azonban, hogy felsejlett a közös romániai magyar front, hirtelen a román politika is szagot fogott. Az utóbbi hetekben több olyan írás is napvilágot látott a román sajtóban, amely az RMDSZ finanszírozását és szervezeti felépítését firtatja. A vádak szerint a szövetség civil szervezeti hálózatán keresztül biztosítja a párt finanszírozását, e szervezeteken keresztül pedig a magyar kormány erősíti az RMDSZ-t. A román támadások kereszttüzében az Illyés Alapítvány áll.
Az RMDSZ finanszírozása már a 2004-es választások során is előkerült - csakhogy akkor az RMDSZ magyar ellenzéke plankolta fel a dolgot. A román sajtó most ezeket a vádakat ismétli, amikor azt állítja, hogy az RMDSZ elszippantja és politikai célokra használja a kulturális és civil szervezetek számára folyósított alapítványi támogatásokat. Budapest tehát - hangzik a vád román oldalról - tevőlegesen beavatkozik a román belpolitikába.
Pedig Markó és csapata tanult a 2004-es támadásokból, és elindította a szervezeti reformot, hogy az RMDSZ érdekvédelmi, civil programjai, intézményei és a szövetség politikai szárnya elkülönüljön, jól ellenőrizhető legyen. A reform komolysága és mértéke csak a jövő évi RMDSZ-kongresszuson lesz lemérhető. És ha az RMDSZ a román belpolitikai játszmák kereszttüzében marad, akkor egyre élesebben fog felmerülni a gyanú, hogy a román pártok versengését a magyar kormány is befolyásolja. Ez pedig nem tesz majd jót Budapest és Bukarest viszonyának sem.
