Erdoğan: „Ezek nem vették komolyan a dolgot, és úgy gondolták, blöffölök.”

  • narancs.hu
  • 2020. március 2.

Külpol

Milliós menekültáradattal riogatja Európát a török elnök.

„Véget ért az a korszak, amelyben Törökország egyoldalúan tett áldozatokat a menekültekért. Százezrek keltek útra Európa felé, hamarosan milliókról beszélhetünk” – idézi a Deutsche Welle Erdoğant, aki ismét felszólította Európát, hogy vállaljon felelősséget a migránskérdés kezelésében.

Erdoğan a török kormánypárt egyik ankarai rendezvényén szólalt fel, ahol arról beszélt, hogy eddig Európa nem vette elég komolyan a fenyegetéseit. „Ezek nem vették komolyan a dolgot, és úgy gondolták, blöffölök, aztán amikor megnyíltak a kapuk, egymás után kezdtek el jönni a telefonhívások, hogy zárjuk be” – hozzátéve: „mi pedig megmondtuk, hogy a téma le van zárva, a kapuk már nyitva állnak, és most ti is ki fogjátok venni a részeteket ebből a dologból”.

Közben a Frontex nemrég kiszivárgott bizalmas jelentése is arról szól, hogy a következő napokban kemény migrációs támadások várhatók a török-görög határon. Az emberáradatot akkor is nehéz lenne megállítani, ha a török oldalon azonnal helyreállna a határellenőrzés – írják.

Törökország pénteken nyitotta meg országa határait az Európába vágyó menekültek előtt.

A görög kormány válaszként a helyzetre egy hónapra felfüggesztette a menedékkérelmek elbírálását, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illegálisan az országba lépőket regisztrálás nélkül visszaviszik a határra és átteszik török területre.  Mindezt Szteliosz Pecasz kormányszóvivő jelentette be, aki arról is beszélt, hogy Törökország megsérti az EU-val kötött 2016-os megállapodását, másrészt állami szinten űz embercsempészetet. A menekültek mostani megindulását a kormányszóvivő “szervezett, koordinált nyomásgyakorlásnak” nevezte.

Az EU a hétre hívta össze a külügyminiszterek tanácsát, az Európai Tanács vezetője kedden látogat a határhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.