Minden, amit Putyin-receptjéről tudni kell: így nyírták ki az orosz médiát

Számos trükk létezik a kritikus nyilvánosság elhallgatására, de a totális cenzúrától mindmáig megtartóztatta magát az orosz rezsim. A csütörtöki Narancsban annak nézünk utána, hogyan kényszeríti öncenzúrára az orosz kormányzat a független sajtó maradékát.

„Ha nagyon nekimész Putyinnak, ha a vezetők pénz- és nőügyeiről vagy a családjukról írsz, komoly bajba kerülhetsz” – mondja a Narancsnak Andrej Kolesznyikov, a Carnegie Russia agytröszt elemzője, aki korábban dolgozott a New Times, a Novaja Gazeta és az Iszvesztija szerkesztőjeként is.

De veszélyes kutatni a nemzetbiztonsági és háborús ügyeket is: a legismertebb példa az orosz hadsereg csecsenföldi jogsértéseiről író Anna Politkovszkaja, akit 12 évvel ezelőtt saját lakása előtt gyilkoltak meg (a bátor tényfeltáró újságíró nemrég magyarul is megjelent könyvéről a Narancs is írt).

Ennek ellenére rendszeresen jelennek meg komoly oknyomozások a csekély számú olvasót elérő, kisebb fórumokon. Ezek szerzői továbbra is az életükkel játszanak: tavaly a jekatyerinburgi Novij Gyeny oknyomozó újságírója zuhant le gyanús körülmények között a saját teraszáról – ő a Wagner nevű orosz magánhadsereg ügyeit kutatta. Egy háromtagú dokumentumfilmes csapatot pedig – akiket szintén a Wagner zsoldosai érdekeltek – a Közép-afrikai Köztársaságban gyilkoltak meg tavaly év végén.

Putyin újságírókhoz beszél

Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov

 

A nagyobb tömegeket elérő médiumokban viszont még a legvisszafogottabb kritika is nehezen kaphat helyet, mióta Vlagyimir Putyin elnök köre ártalmatlanítani kezdte a független médiát.Ahogy megannyi másik autoriter hajlamú vezető esetében is láthattuk, úgy Putyin Oroszországában is a tévével kezdtek: az első független országos csatorna, az NTV már az ezredfordulón a Gazprom kezébe került, és rögtön hozzá is láttak a hírszolgáltatás átfazonírozásához.

Négy éve a tomszki TV2 és a moszkvai Telekanal Dozsgy (vagy TV Rain) esett el –a TV2 sugárzási engedélyét nem hosszabbították meg, a Dozsgy tévét pedig a kábelszolgáltatók vették ki a kínálatukból, természetesen a nézőik kérésére, miután az egyik adásában azt a hazafiatlan kérdést tették fel, hogy „Fel kellett volna adni Leningrádot azért, hogy emberéletek ezreit meg lehessen menteni?” Azóta mindkét csatorna az internetre szorult, s egykori közönségének csupán töredékét éri el.A tévé járomba hajtása azért is fontos, mert a lakosság túlnyomó többsége még mindig innen értesül a hírekről: a Levada nevű független közvélemény-kutató intézet 2017-es felmérése szerint a lakosság 90 százaléka támaszkodik a televíziós híradókra.

A teljes cikk a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható. Helyszíni riportunk első részében többek között azt is megnézzük, milyen módszerekkel ment neki a rendszer a nyomtatott lapok piacának, milyen sors várt a divat- és életmódlapokra  – és mi történik akkor, ha egy oligarcha-kézben lévő újság munkatársai saját lapjukban küldik el melegebb éghajlatra az elnököt.

A Náray-interjút tartalmazó Magyar Narancs csütörtöktől kapható az újságárusoknál, de előfizethet rá itt is.