Német választások - Feketén-sárgán

  • Kovácsy Tibor
  • 2009. október 1.

Külpol

A nagy néppártok veszítettek, a karakteresebb ígéretekkel kampányoló kisebbek pedig nyertek a német választásokon. Meglepetés nem született, de a jövőben minden bizonnyal izgalmasabb lesz a német belpolitika.
A nagy néppártok veszítettek, a karakteresebb ígéretekkel kampányoló kisebbek pedig nyertek a német választásokon. Meglepetés nem született, de a jövőben minden bizonnyal izgalmasabb lesz a német belpolitika.

Sokan állnak értetlenül a tény előtt: hogyan lehetséges, hogy az ország még nyakig ül a válság következményeiben, a választók mégis soha nem látott mértékben támogatnak egy rendíthetetlenül liberális, "kevesebb adót és több piacot" követelő pártot? Az első elemzések szerint a kereszténydemokratáktól egymillió, a szociáldemokratáktól félmillió szavazó áramlott az FDP-hez, amely korábban elsősorban a jómódúak, az üzletemberek körében volt népszerű. Most viszont nem volt olyan társadalmi csoport az első választóktól a nyugdíjasokig, ahonnan ne szavazott volna rá minden tizedik ember - és még a munkanélküliek nyolc százaléka is rá voksolt (naná, hiszen a liberálisok javítani szeretnék a munkavállalási esélyeket). Van, aki szerint az FDP rendíthetetlen adócsökkentési ígéretei gyakoroltak vonzerőt, mások a párt gazdasági hozzáértésében bíznak, mert tudják, hogy az eddigi válságkezelés átmeneti sikerei távolról sem jelentik a kilábalás hosszú távú biztosítékát.

Azzal, hogy a Németországban megszokott színmegjelöléssel fekete-sárga koalíció jön létre, lényegében eltűnik a közös kormányzás két olyan vitakérdése, amely a kampányban is hangsúlyt kapott: sem a keresztény pártok, sem a szabad demokraták nem tervezik, hogy kihátráljanak az ország afganisztáni szerepvállalásából, és egyetértenek abban is, hogy még jó ideig szükség lesz az atomerőművekre.

Számok, álmok

Hiába oszlanak el egyre egyenletesebben a szavazatok immár öt párt között, az eddigi nagykoalíciónak a most körvonalazódó kormányszövetség az egyetlen alternatívája, még ha számszerűen volnának más lehetőségek is. A szociáldemokraták minden bizonnyal hajlanának egy vörös-sárga-zöld (néhány tartományban már kipróbált) szövetségre, de az FDP nem akar országos szinten a Zöldekkel közösködni. A vörös-vörös-zöld megoldást pedig (ahol a második vörös a keletnémet utódpártból kinőtt és nyugatnémet balosokkal erősített Balpárt) a szociáldemokraták utasítják el, habár ez a tartományi politizálás szintjén főleg saját belső konfliktusaikat mélyítette eddig.

A nagykoalíció talán éppen viszonylag súrlódásmentes, mondhatni, korrekt működése következtében őrölte föl a résztvevőit. A szociáldemokraták már előzőleg is sok szavazót veszítettek, mert az általuk levezényelt reformprogramok szembementek hagyományos táboruk szociális elvárásaival, ráadásul a Balpárt populista követeléseinek fényében sokan érthetetlennek tartották, hogy nem veszik figyelembe szakszervezeti bázisuk szavát. Úgy számolják az elemzők, hogy most mintegy másfél millió korábbi választójuk állt be a megfásult nem szavazók közé. A kereszténydemokraták népszerűsége ugyanezért, a hagyományos ellenféllel való békés együttműködés okozta fokozatos arculatvesztés következtében csappant meg, még ha ez nem is ártott különösebben Angela Merkel személyes népszerűségének.

A választási eredmények mögött hellyel-közzel látványos területi eltérések rajzolódnak ki. A legfontosabb sajátosság változatlanul a keleti tartományok lakosságának elkötelezettsége az utódpártból (PDS) pár éve formálódott Balpárt iránt, amely egyes kelet-berlini, illetve türingiai választókerületekben 40 százalékot is képes volt elérni. Ugyanakkor az Oscar Lafontaine nevéhez köthető egykori szocdem balszárny egyes tagjai csatlakozásának hála, a párt nyugaton is szinte mindenütt megugrotta az ötszázalékos küszöböt (Lafontaine hazai pályáján, Saarbrückenben 24 százalékukkal alig maradtak le az SPD mögött). A Zöldek, mint várható volt, főleg a nagyvárosokban szerepeltek jól - Stuttgart I. választókerületében például 22 százalékot kasszíroztak, de itt az FDP is megelőzte a szocdemeket a maga 19,5 százalékával. Az igazi alternatív baloldali fészek természetesen változatlanul Berlin központja, ahol a Zöldek két kerületben is rávertek néhány százalékot az SPD-re. A keresztény pártok helyi eredményei nagyjából kiegyensúlyozottan hozzák a 33,8 százalékos országos átlagot. Bajorország néhány választókerületében a CSU változatlanul képes az 50 százalék fölötti eredményre, ami a CDU számára már csak álom: Merkel északkelet-német választókerületében (Stralsund és környéke) ő maga megszerzett ugyan 49,3 százalékot, de listán a CDU csak 37,3 százalékot ért el (a Balpárt 28,6-et).

Ugrik, lép

A szociáldemokraták nagy bukása változásokat vetít előre, de egyelőre nem nagyon látszik, hogyan bújhatna ki a párt a harapófogóból, amelybe egyfelől saját reformista kurzusa, másfelől a Balpárt követeléseinek radikalizmusa szorítja. A választások előtti napok találgatásai még akörül forogtak, hogy amennyiben nem lesz nagykoalíció, Frank-Walter Steinmeier eddigi alkancellár és külügyminiszter személyében értékes, vezetésre termett politikust nyerhet a párt, aki ellenzékben a frakció élén máris az informális párthierarchia második helyére ugrik, és innen már csak egy lépés eljutnia a párt élére. Igaz, ekkor még Franz Müntefering, a pár hónapja egyfajta, jelentős részben éppen Steinmeier által levezényelt párton belüli puccsal az SPD élére visszahozott elnök még határozottan állította, hogy novemberben ismét ringbe száll a posztért. A vereség utáni kijelentései már ennek az ellenkezőjét sejtetik. Viszont a párttagság már nem állna meg itt, hanem a legújabb hírek szerint elküldené az egész vezető garnitúrát, beleértve Steinmeiert és Peer Steinbrück eddigi pénzügyminisztert is, akik - és sokan mások - annak idején a még Gerhard Schröder kancellársága idején (1998-2005) Agenda 2010 néven elindított és baloldali körökben élesen bírált munkaerő-piaci és szociális reformprogram mellé álltak. A várható, akár napokon belül kiéleződő személyes csatározások a vezető pozíciókért aligha fedik el, és még kevésbé oldják meg a német szociáldemokraták identitás-válságát, amely hovatovább az SPD néppárti mivoltát kérdőjelezi meg.

Ami a Zöldeket illeti, hiába értek el a 2005-ösnél jobb, 10,7 százalékos eredményt, változatlanul az FDP és a Balpárt mögött állnak a szavazatarányok hierarchiájában, vagyis nem is álmodhatnak a schröderi időkben egyszer már megvalósult kormányzati szerepvállalásról. Az FDP a maga látványos, 14,6 százalékos eredményével viszont csak akkor lehetne igazán boldog, ha a reménybeli kormányzati pozíciók mellé kellő befolyást is szerezhetne munkaerő-piaci és adócsökkentési elképzeléseihez. Az előbbiek lényege a meglehetősen rugalmatlan (a munkavállalók számára viszont biztonságot nyújtó) foglalkoztatási és elbocsátási előírásoknak a további lazítása, ami enyhíthetne a munkanélküliségen, viszont szerzett jogokat sértene. Az utóbbiak a hatalmas mértékű eladósodás miatt tűnnek idealisztikusnak és vakmerőnek, olyannyira, hogy nem csupán a keresztény pártok fékezik már jó előre az FDP lendületét, de maga Westerwelle is megjegyezte közvetlenül a választás után, hogy az adóreformot nem lehet öt napon belül végrehajtani.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!