A Közel-Kelet legjelentősebb pánarab platformjának taglétszámát több millióra becsülik, támogatottságuk gyakran meghaladja a kormányzó pártokét. Bár egyre inkább nemzetközi jellegű, fő bázisa mindmáig Egyiptom. Mohamed Mahdi Akíf, az egyiptomi Testvériség "legfelső vezetője" pár hete bejelentette visszavonulását. Utóda megváltoztathatja a politikai iszlám szerepvállalását a régióban.
*
Mohamed Mahdi Akíf alaposan felborzolta a kedélyeket, amikor idén augusztusban bejelentette lemondását. Erre ugyanis a Testvériség történelmében soha nem volt példa. Bár a szervezet szabályzata szerint hatévente választásokat tartanak, a gyakorlatban a legfelső vezető pozíciója életfogytig szól: új akkor jön, ha meghal az előző. (A Muzulmán Testvériség szóvivőjével lásd interjúnkat: "Bizonyos eszmék egyszerűen nem ide valók", Magyar Narancs, 2009. augusztus 6.)
Akíf - aki az MT megalakulásának évében, 1928-ban született - 1940-ben csatlakozott a szervezethez, még az iszlám szocialista (csúnyábban: arab fasiszta) Haszán Al Banna vezetése alatt. 1954-ben letartóztatták és halálra ítélték, mert egy katonatisztet bújtatott, aki Farouk király uralmának megdöntésére szervezkedett. Ezt a döntést a bíróság később életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítette. 1974-ben szabadult Szadat elnök általános kegyelmével. Ezután kezdődött politikai karrierje: 1987-ben Kelet-Kairó képviselői székét nyerte el. 1996-ban egy hadbíróság három év börtönre ítélte, a vád szerint az MT tagjaként a nemzetbiztonságot veszélyeztette. Szabadulása után, 2004-ben választották a szervezet élére.
A most 81 éves Akíf a sokáig elsősorban humanitárius oktatási mozgalmat politikai jellegűvé alakította át. A tagokat arra bátorította, hogy induljanak politikai pozíciókért, szervezzenek utcai demonstrációkat, tiltakozásokat a kormányzat ellen Egyiptomban. ' volt a Hamász (az MT palesztin szervezete) politikai párttá szerveződésének az egyik ideológiai atyja, és többek között neki köszönhető, hogy a politikai iszlám a demokráciák intézményrendszerét használva próbál hatalomra kerülni.
Az egyiptomi Testvériség több millió tagot és támogatót számlál, irodáik minden városban megtalálhatók, jóllehet a mozgalom nem ad meg pontos adatokat. Arra hivatkoznak, hogy "a kormányzat folyamatosan figyeli és letartóztatja tagjaikat". Bár nem bejegyzett párt, a 2005-ös választásokon 88 helyet szerzett a parlamentben: e "független" jelöltek alkotják a legnagyobb ellenzéki blokkot. A Testvériség Egyiptomban afféle gyűjtőpártként funkcionál, felszív minden erőt, amely az immár két évtizede regnáló Mubarak-kormányzattal szemben határozza meg magát. Márpedig 2010-ben törvényhozási, 2011-ben pedig elnökválasztás lesz az országban. Vajon az új "legfelső vezető" is olyan határozott politikai szerepvállalást folytat-e majd, mint Akíf tette, vagy új irányba viszi a Testvériség stratégiáját?
Akíf a Testvériségen belül nem örvendett osztatlan népszerűségnek. Bár az MT elsődleges célja a saria bevezetése és az iszlám állam létrehozása, az elmúlt években az általános demokratizmus felé mozdult el, éppen Akíf tevékenysége nyomán. 2004 márciusában a Testvériség kampányának alapköve lett a többpártrendszer, a demokrácia követelése, sőt a nők egyenjogúsága. Hadil Adl, az Al-Ghad párt ifjúsági tagozatának elnöke szerint Akíf észrevette: csak akkor érvényesülhetnek demokratikusan a Testvériség érdekei, ha ő maga kilép a reflektorfényből. Egyes nyilatkozatai ugyanis a Testvériséget terrorszervezet fényében tüntették fel. Akíf valóban számos, nyugati szemmel szalonképtelen megnyilvánulás gazdája. Például 2006-ban azt nyilatkozta, hogy Uszáma bin Ládin a megszállók ellen, Istenért harcoló mudzsahid (a szent, igaz ügyért küzdő harcos), a libanoni-izraeli háborúk alatt pedig avval dicsekedett, hogy a Testvériség ezreket hajlandó küldeni a "zsidók ellen harcolni"; de relativizálta már a holokausztot, és tett nő- és keresztényellenes kijelentéseket is. Az Al Maszri Al Júm c. napilap elemzői szerint most két tűz közé került: sem a reformisták, sem az iszlamisták nem találják eléggé következetesnek és határozottnak.
Bármelyik irányba is mozdul el a Testvériség, az elemzők szerint nagy jelentőségű váltás lesz. Akíf utóda nemcsak Egyiptom belső berendezkedését, de az ország külpolitikáját is drasztikusan megváltoztathatja. Sőt: a legfelső vezető minden iszlamista szervezetre hatást tud gyakorolni a térségben, még a terrorszervezetekre is. Bár a Testvériség az elmúlt harminc évben feladta a "fegyveres konfliktuskezelést", a köz emlékezetében még élénken él a két egyiptomi elnök ellen elkövetett merényletük. A kérdés természetesen az, hogy "polgári" vagy fundamentalista irányba mozdulnak-e tovább. Amennyiben legitimitást szeretnének szerezni a Nyugat szemében, rendezniük kell Izrael-ellenes politikájukat, ez azonban nem menne következmények nélkül. A politikai iszlám egyik sarokköve a dzsihád Izrael ellen, ennek megszüntetésével támogatók tömegét és jelentős pénzforrásokat veszítene a mozgalom. Ha a fundamentalizmus felé mozdulnak, kockára teszik mindazokat a demokratizmus kiharcolásában elért eredményeket, melyekkel magukhoz tudták kötni a nem iszlamista politikai erőket - és megerősödik a veszély, hogy a Testvériség átbillen a terrorszervezetek közé. Akíf utódáról a száztagú Súra gyűlésén döntenek (ennek a Testvériség prominens alakjai a tagjai) 2010 elején. Bárkire is száll a szervezet vezetése, lehetősége lesz rá, hogy érdemi változásokat hozzon a Közel-Keleten.
