A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában interjút olvashatnak Hegedűs Dániel politológussal, a German Marshall Fund elemzőjével. Részlet.
Magyar Narancs: Nyugat-Európában mennyire téma, hogy például Magyarországon ellopják az uniós forrásokat?
Hegedűs Dániel: Egy július elején publikált közvélemény-kutatásban arról kérdezték a németeket, hogy mit tartanak a német uniós elnökség legfontosabb kérdésének. Itt a harmadik helyen végzett a jogállamiság kérdése, ezt minden harmadik német fontos problémának minősítette. Ennél csak a klímavédelmet és a koronavírus következményeinek kezelését említették többen. Az érdeklődés tehát megvan, de ez mégsem olyan ügy, amely a választói preferenciát nagyban befolyásolja Németországban. Hollandiában és az északi EU-tagállamokban viszont az EP-választás óta napirenden van a kérdés. Ott vezető politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy azért kellenek a jogállamisági feltételek, mert a választók adóeuróit lopják el a keleti országokban. Ám hiába élvez jelentős demokratikus legitimációt a holland álláspont, nem valószínű, hogy át tudják vinni ezt a többi tagállamon. Hollandia pedig nem fogja a jogállamiság kérdése miatt megvétózni a költségvetést, a holland politikában a konszenzus sokkal fontosabb. Hollandia európai szerepvállalása nem olyan, mint Magyarországé, hogy rablólovag módjára rövid távú haszonszerzésre játszik, és ezért bármilyen európai kezdeményezést hajlandó elgáncsolni.
Ha valahonnan félni lehet vétótól, az Magyarország és Lengyelország. Róluk mindenki tudja, hogy ha valami nagyon nem tetszik nekik, akkor számukra nem probléma, hogy pár hónapra blokkolják a költségvetési tárgyalásokat. Nekik pénzügyileg nem árt, ha 2021-ben még nincs költségvetés, és az éves költségvetés még a régi pénzügyi perspektíva elosztási kulcsai alapján működik.
MN: Nem hallani semmit a Fidesz EPP-ből való kizárásáról, vagy a 7-es cikk szerinti eljárásról sem. Pedig ezek a folyamatok még jóval a járvány előtt indultak el, és ezeknél nincs konkrét zsarolási eszköze sem a magyar félnek.
HD: Itt is hiányzik a politikai akarat. Még mindig döbbenetesen alulinformáltak a német konzervatív politikusok a magyarországi és a lengyelországi eseményekről. Június végén a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Christian Schmidt volt CSU-s szövetségi miniszter arról írt, hogy Orbán Viktor továbbra is megérdemli, hogy jóhiszeműen kezeljék a lépéseit. Például mert visszavonta a felhatalmazási törvényt. És bár vannak kritizálható ügyek Magyarországon, alapvetően párbeszédre van szükség, ami során ki lehetne alakítani a közös értékfelfogást a konzervatív európai pártcsaládban – érvelt Schmidt. Arra már nem tért ki, hogy hova vezetett a párbeszéd a magyar kormánnyal az elmúlt tíz évben. Ezek nagyon mélyen gyökerező felfogások, amiben benne van az is, hogy Németország történelmi felelőssége miatt nem oktathatja ki a kelet-közép-európai országokat demokráciából és emberi jogokból. Nem is nagyon szeret konfrontálódni velük – miközben a görögöket keményen lenyomták pár milliárd euróért, amikor az eurót kellett megmenteni.
Azokat a pozíciókat, amelyeket Magyarországon a Fidesz képvisel, Németországban a szélsőjobboldali AfD jeleníti meg. Miközben a CDU belpolitikai téren teljesen elfogadhatatlannak tartja ezeket a nézeteket és nem is hajlandó politikai érintkezésbe bocsátkozni az AfD-vel, ugyanazokban a kérdésekben a Fidesszel hajlandó baráti és őszinte párbeszédet folytatni. A CDU konzervatív jobbszárnya semmit nem tanult az elmúlt tíz évben, mintha a memóriájukat időről időre törölnék. Egyáltalán nem emlékeznek a magyarországi demokrácia leépítésére.
MN: Minek kellene történnie, hogy a magyar demokrácia állapota fontos kérdés legyen? A korrupt módon felhasznált uniós forrásokkal kiválóan lehet kampányolni az EU ellen, a nem demokratikus tagállamok pedig kifelé is rombolják az EU legitimitását.
HD: Az elmúlt tíz évben Orbán képes volt az EU-ban korábban elképzelhetetlen dolgokat véghezvinni. Ha fokozatosan csinálja, akkor majdnem bármi megtörténhet – két dolog kivételével. Néppárti politikusok nyílt támadása újra kiélezheti a konfliktust. A Juncker elleni kampány fordulópont volt, de ebből Orbán is tanult. Annak ellenére, hogy Orbánnak kemény konfliktusai vannak Donald Tuskkal, egy olyan szintű lejárató kampányba még egyszer nem fog beleállni. A másik pedig: ha bármi olyat tesz, ami már tényleg védhetetlen. Ellenzéki aktivisták letartóztatása és a nyíltan elcsalt választások – nagyjából ez lenne a vörös vonal. De ezekre nincs rászorulva a rezsim, és belátható időn belül nem is fognak idáig eljutni. Ráadásul a tavalyi önkormányzati választások eredménye is a magyar politikai rendszer demokratikus vonásait erősítette a Nyugat szemében. Az, hogy csupán fél évvel később pénzügyileg és a jogkörök elvételével hogyan ürítik ki az önkormányzatiságot Magyarországon, már nem címlapsztori Nyugaton.
A teljes interjút a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvashatják.
Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
