Kamala Harris lett Biden alelnökjelöltje

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. augusztus 12.

Külpol

A jamaicai és indiai származású ügyésznő jelölését többen történelmi lépésnek nevezték.

Joe Biden, a demokraták várható elnökjelöltje kedden közleményben tudatta, hogy az 55 éves kaliforniai szenátort, egykori ügyészt, Kamala Harrist választotta alelnökjelöltjének.

Kamala Harrist több demokrata párti politikus és elemző ünnepelte kedden este, mint az Egyesült Államok történetének első afroamerikai női alelnökjelöltjét. Többen ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy pontosabb, ha a politikusnőt színesbőrűnek nevezik: Harris közgazdász édesapja ugyanis jamaicai, kutatóorvos édesanyja pedig indiai bevándorló volt az Egyesült Államokban.

Harris a harmadik női alelnökjelölt az amerikai történelemben.

Közleményben Joe Biden úgy fogalmazott: azért választotta Harrist, mert "készen áll az irányító szerepre" és "átérzi azt a fájdalmat, amelytől nemzetünkben ma oly sokan szenvednek".

Az életrajzok szerint Kamala Harris a kaliforniai Oaklandben született, szülei válása után rákkutató édesanyja egyedül nevelte fel őt és a húgát, s bár egyetemet végzett és ügyész lett San Franciscóban, gyermekként megtapasztalta az Egyesült Államokban akkor széles körben és naponta érzékelhető faji megkülönböztetést.

Kamala Harris ügyészi, majd politikusi pályafutását elemzők "briliánsnak" írják le, amely "méltó az amerikai álomhoz". Az Egyesült Államokban a híres Howard Egyetemen diplomázott, amelyet Amerika történelmi fekete egyetemei és főiskolái között tartanak számon. A Howard Egyetem után Harris a Kalifornia Egyetemen szerzett jogászi diplomát, s egy kerületi ügyészi irodában kezdte karrierjét. 2003-ban San Francisco kerületi ügyésze lett, majd megválasztották Kalifornia igazságügyi vezetőjévé. Két cikluson keresztül töltötte be ezt a megbízatást. Közben a Demokrata Pártban is aktív volt. 2016-ban a szövetségi kongresszus szenátorává választották.

A szövetségi fővárosban szenátorként akkor hívta fel magára az országos figyelmet, amikor a szenátusban meghallgatták a Donald Trump amerikai elnök által jelölt Brett Kavanaugh főbírót, illetve William Barr igazságügyminiszter-jelöltet. Tavaly versenybe szállt a Demokrata Párt elnökjelöltségért is, de már tavaly decemberben felfüggesztette a kampányát, s idén márciusban Joe Bident biztosította a támogatásáról.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.