Egy nappal azután, hogy kirúgta a kampánya és az oroszok közti kapcsolatot vizsgáló FBI igazgatóját, Trump fogadta a Fehér Házban Lavrov orosz külügyminisztert és az orosz nagykövetet. A körülmények szokatlanok és sokak szerint megalázóak voltak: az amerikai sajtó ugyanis a közelébe sem mehetett a tárgyalásnak, ellenben az orosz hírügynökség végig ott sürgött-forgott körülöttük.
De ez semmiség ahhoz képest, amit a Washington Post tegnapi cikke állít. Titkosszolgálati forrásokra hivatkozva azt írták, hogy Trump elnök szigorúan titkos információkat osztott meg az oroszokkal. Olyan információkat, amelyeket az USA a legközelebbi szövetségeseinek sem árulhatott volna el, sőt a kormányon belül is csak kevesen tudhattak róluk.
| ||
Az információk az Iszlám Állam egyik merénylettervére vonatkoztak, de nem ez jelenti a problémát, hanem az, hogy az információk forrása egy külföldi titkosszolgálat, amely természetesen nem adott rá engedélyt, hogy az amerikaiak azokat megosszák az oroszokkal. Ráadásul a Post forrásai szerint ezzel potenciálisan veszélybe került egy vagy több ember biztonsága – azoké a titkosszolgálati forrásoké, akik az információt szerezték, és így lelepleződhetnek. A cikk szerint az elnök emberei a találkozó után elkezdték hívogatni a CIA-t, hogy tegyen valamit a károk enyhítésére, de nem tudni, sikerrel jártak-e.
Ha ez a sztori igaz, az példátlan botrány, aminek a következményeit nehéz is előre látni. Egyrészt ha Trumpban nem lehet megbízni, akkor megbénul az egész nyugati-atlanti együttműködés a titkosszolgálatok és hadseregek között. Másrészt pedig még jobban felerősödnek azok a hangok, amelyek szerint a közelmúlt botrányai akár Trump leváltásához is vezethetnek.
Mit reagált erre a Fehér Ház? Mindent azonnal határozottan tagadott? Elsőre úgy tűnhet, igen.
Tillerson külügyminiszter és McMaster biztonságpolitikai főtanácsadó úgy nyilatkoztak, hogy a cikk „ebben a formában hamis”. És mindketten gyakorlatilag ugyanazt a mondatot tették hozzá: „A találkozón Trump elnök Lavrov külügyminiszterrel a témák széles körét vitatta meg, köztük a terrorelhárításra vonatkozó közös erőfeszítéseket és fenyegetéseket is. (...) ám a forrásokat, a módszereket vagy a katonai hadműveleteket nem vitatták meg.”
Igen ám, csakhogy senki nem állította, hogy Trump a forrásokat, a módszereket vagy a katonai hadműveleteket kotyogta ki, hanem azt állították, hogy magát a szigorúan titkos információt osztotta meg – amiből viszont nyilván vissza lehet következtetni a forrásokra. Aztán jött Trump, aki a Twitteren rátett még egy lapáttal, amikor azt írta, „abszolút jogában állt” megosztani információkat Oroszországgal, de arra persze nem tért ki, hogy ezek titkosítottak voltak-e vagy sem. (Törvényt nem sértene vele, ha szigorúan titkos információkat mondana el valakinek, ez az elnöknek valóban jogában áll.)
A legdurvább jelenetet az említett McMaster tábornok produkálta, aki végre olyan sajtótájékoztatót tartott, ahol kérdezni is lehetett (lásd a Time videójának végét). Itt ugyanis szemtől szemben, direktben feltették neki a kérdést:
Válaszoljon igennel vagy nemmel: megosztott Trump titkosított információkat az oroszokkal?
És a nemzetbiztonsági tanácsadó nem válaszolt. Nem mondta ki, hogy nem. Hanem elismételte a mantráját arról, hogy Trump csak olyasmit mondott, aminek közlése helyénvaló. Ez már nagyon közel van egy beismeréshez.
A szenátus külügyi bizottságának republikánus, vagyis kormánypárti elnöke, Bob Corker azt nyilatkozta, hogy a Fehér Háznak ki kell kerülnie a lefelé tartó spirálból, össze kell szednie magát. Hozzátette: „Az a szégyenletes ebben, hogy kiváló nemzetbiztonsági csapatunk van, akik nagyszerű dolgokat csinálnak. De a fegyelmezettség hiányából fakadó káosz mindenkiben aggodalmat ébreszt.”
