Magyar Narancs: Milyen állapotok uralkodtak Kijevben, mikor elindult?
Kateryna Kruk: Borzalmasak. Mészárolják az embereket, erre már nem tudok más kifejezést. Pont akkor jöttem el a térről, amikor újra lőni kezdtek. A Majdan főorvosa szerint iszonyatos a látvány, például agydarabok hevernek az utcán, mert főleg fejre céloznak.
MN: Kik lőnek?
KK: Mesterlövészek, a Berkut (ukrán rendvédelmi szolgálat - a szerk.) és a rendőrség emberei. De felmerül a kérdés, hogy csak ők lőnek-e. Már egy hónapja is szó volt arról, amikor emberek tűntek el, és megkínzott holttestek kerültek elő, hogy nem az oroszok kapcsolódtak-e be. Itt élő beloruszok mondták, hogy náluk is voltak hasonló esetek a 2010-es "választásokat" követően, és hogy az orosz különleges egységek módszere ez, a Kaukázusban is ezt csinálták. Janukovics politikáját, az embereit ismerve nekem nincs kétségem, hogy működnek itt orosz speciális alakulatok. Orosz részről voltak olyan hivatalos közlemények - utoljára Szergej Lavrov külügyminiszter szájából hangzott el -, hogy nekik támogatniuk kell a legitim ukrán kormányt.
MN: Lehetett arra számítani, hogy ilyen tragikus fordulatot vesznek az események?
KK: Én nem gondoltam, de egy hete voltak itt EP-képviselők, akik azt mondták, elvisznek Brüsszelbe, kapok menedéket, meg ilyenek. Nem értettem, hogy miért mondják ezt, még nevettem is rajtuk. 'k már sejtettek valamit, de én örülök, hogy nem mentem el.
MN: A kezdetektől a téren van? Gyakorlatilag percről percre tájékoztatja a világot. Hogy lett a Majdan sajtófelelőe?
KK: November óta ott vagyok. Én voltam az első, aki angolul kezdett tudósítani, szinte az első naptól kezdve. Eleinte szórakoztató volt, jópofa híreket írogattam, pozitívak voltak a visszajelzések is, hogy Ukrajna is Európa stb. Később, ahogy rosszabb lett a helyzet, láttam, mennyire nehéz ez. Ott ülsz, nincs infód, mindennek utána kell nézni, egy csomóan olyat írnak, aminek nincs alapja. Ismerősöktől, hírügynökségektől próbálok tájékozódni, újságírókkal is dolgoztam, kommentáltam. De az elmúlt napokban minden ilyen ajánlatra nemet mondtam, csak ültem, és írtam, hogy mi van a Majdanon. Éjszaka rosszabb, főleg, hogy volt egy időszak, amikor mínusz 25 fok volt. Sajnos a média úgy működik, hogy látványos fotókra van inkább szüksége. Addig a pillanatig, amíg le nem döntöttük a Lenin-szobrot, szinte semmit nem írtak rólunk. Írtunk külföldi újságíróknak, de ők csak annyit adtak tovább, hogy na, itt a következő gyülekezés. Amikor ledőlt a szobor, rögtön odafigyeltek, hogy mi történik az Euromajdanon.
MN: Bárki bemehet a Majdan térre? Tudják ellenőrizni, hogy valóban az önök emberei vannak-e ott, vagy simán bejuthatnak Janukovics provokátorai is?
KK: Nem lehet kontrollálni, ki jön be, sokan mondják is, hogy akik először dobtak Molotov-koktélt, azok nem a Majdan emberei voltak, az tiszta provokáció volt. Most csak kelet felől lehet bejutni, tegnap például sorba kellett állni, hogy bejussanak az emberek a térre, még azok is, akik ételt, meleg holmit hoztak. A Majdan nem is tudna ezek nélkül az emberek nélkül működni.
MN: Kik vannak a Majdanon? Gyakran hallani, hogy tele a tér szélsőségesekkel, és ők okozzák a zavargásokat.
KK: Sokan mondják, hogy rosszak azok emberek, akik a Majdanon vannak, én viszont kezdettől ismerem őket, hiszen én is onnan jövök. Nem fontos, hogy ki honnan jön, mindenki tenni akar valamit Ukrajnáért; csak jobban akar élni. Ukrajnában most korrupció, pénz és kapcsolatok nélkül nem érsz el semmit. Azt mondják, hogy csak nácik, fasiszták, antiszemiták vannak a téren, hogy szélsőségesek és terroristák. Tegnap (február 19-én) Lavrov orosz külügyminiszter is a szélsőségesek cselekedeteiről beszélt, pedig itt csak Janukovics a szélsőség. De hát látjuk, honnan ered ez a propaganda. Persze, vannak radikálisok is a téren, ezt nincs értelme tagadni. Vannak afganisztáni veteránok, kozákok, diákok, nyugdíjasok, de mind magától jött oda, mert jobb életet akarnak. Az európai Ukrajna igen messzire került: embereket ölnek, börtönöznek be, a bíró mobilon olvassa be az ítéletet, és rendőr tanúk bemondása elég ahhoz, hogy valakit elítéljenek. Egy 92 éves bácsit például egy évre ítéltek, mert állítólag megvert egy berkutost: ezt három másik rendőr tanúsította. Azt is felolvasták, hogy a berkutos majd' két méter magas volt, közben a bácsi meg olyan apró, hogy engem se tudott volna megverni. Janukovics mindent és mindenkit a markában tart: az mese, hogy Ukrajna egy független állam.
MN: Mi változott a lövöldözések kezdete óta? Félnek az emberek?
KK: Pszichológiailag a legroszszabb pillanat az volt, amikor meghalt az első ember. Ilyenkor vagy visszahőkölsz, vagy mész tovább. Nekünk nincs hova viszszafordulnunk. Vagy mindenkit bebörtönöznek - két hétig én is bűnöző voltam, mert tudósítottam arról, hogy mi történik Ukrajnában. De nem félnek az emberek. A Majdanon mindenki tudja, hogy meg kell védeniük a gyerekeiket, a családjukat: ez motiválja őket. Nem olyan emberek vannak ott, akiknek fizettek azért, hogy ott álljanak: azért jönnek, mert nincs más választásuk. És tudva, hogy milyen kegyetlen ez a rezsim, mire képes, az emberek ki fognak tartani a végsőkig. Időnként van egy-egy kisebb pánik, ha nyugalmi időszakban robban egy gránát, vagy eldördül egy lövés, és nem tudjuk, mi történik. De abban a pillanatban, hogy megindul egy támadás, már nincsenek érzések, csak cselekvés: vagy segítesz a körülötted lévőknek, vagy informálod a világot. Időnként kedvem lenne kidobni a telefont és a tabletet, és a két kezemmel csinálni valamit, akár csak egy szendvicset. Olyan érzésem van, hogy a tudósítás nem hasznos, nem fontos - miközben persze tudom, hogy szükség van rá.
MN: Hogy lehet ezt kibírni?
KK: Ha veszélybe kerül az életed, teljesen megváltozik a hozzáállásod. Akkor tapasztaltam ezt először, amikor még novemberben egy békés tüntetésen az első sorban álltam a Berkuttal szemben: könnygázgránátokat dobtak ránk. Ilyenkor remegni kezd kezed-lábad, nem tudod, mit csinálj magaddal. És még inkább azután, ha éles fegyverrel lőnek: akkor teljesen megváltozik az ember pszichéje, fekete-fehérben kezd gondolkozni, csinálom, nem csinálom, megyek, nem megyek, dobom azt a követ, vagy nem dobom. Nem elemzed a helyzetet, nem gondolkodsz előre. Nem azon gondolkozol, hogy mi lesz Ukrajnával, csak túl akarod élni. Én például ma dupla adag nyugtatót vettem be, mert már nem bírom máshogyan. Lehet, hogy az ismerőseim is meghaltak, nem lehet tudni. Azt sem tudjuk, kik égtek bent a Szakszervezetek Házában, amelynek, hogy biztosra menjenek, a Janukovics-pártiak az első és az ötödik emeletét gyújtották fel. Találunk összeégett holttesteket, de felismerhetetlenek.
MN: Január 28-án kezdődött az úgynevezett antimajdan tüntetés. Lehet tudni, hogy kik állnak emögött?
KK: A Majdannal ellentétben az antimajdan szervezett akció volt, Janukovics újabb provokációja: fizettek az embereknek, hogy ott legyenek. Kíváncsi voltam, hogy milyen emberek, kik vannak ott, hát átmentem. Gyakorlatilag csak alkoholistákat, iskolázatlan csavargókat, hajléktalanokat láttam, akiket beszerveztek. Ha olyan emberek lennének, akik valóban támogatják Janukovicsot, azzal nem is lenne baj, mert legalább akarnak valamit, csak mást, mint mi.
MN: Mi a helyzet a "háromfejű" ellenzékkel? Ott van egyrészt a börtönből frissen kiszabadult néhai miniszterelnök, Julia Timosenko pártja, az Aszenyij Jacunyek vezette Batykviscsina (Haza), aztán az exbokszoló, Vitalij Klicsko nevével fémjelzett Udar (Ütés), és az Oleh Tyahnibok vezetése alatt álló Szvoboda (Szabadság). Tőlük mire lehet számítani, kit támogatna leginkább a nép? Van-e arra esély, hogy közösen hozzanak létre valamit?
KK: Közösen semmiképpen sem, nagyok a különbségek. A Batykviscsina a legkisebb, de azt a legkönnyebb megállapítani, hogy ide kik tartoznak: ők tradicionális jobboldaliak. De amikor például aktivizálni kell az embereket, akkor a Szvoboda jár az élen. Nekik biztosan megvannak a megfelelő kapcsolataik, és valószínűleg ellenőrzésük alatt tartják a Jobb Szektort. Az Udar élesen szemben áll a Szvobodával, mert az előbbiek túl liberálisak, túl EU-pártiak, nincs is nagyon kapcsolat közöttük, a Batykviscsina és a Szvoboda az elmúlt napokban valahogy össze tudott játszani. Az a közös az ellenzékben, hogy mindenkinek hatalmas ambíciói vannak, mindenki elnök akar lenni. Klicskónak is az elnöki szék a legfontosabb, Jacunyek is arra pályázik, többek között ezért is utasította vissza a miniszterelnökséget. Tyahnibok csak azért nem gondolkodik ilyesmiben, mert tudja, hogy nem számíthat semmire. Kicsit olyan egyébként, mintha a Majdan egy külön ellenzék lenne, ez viszont nem fog örökké fennállni. Az ellenzékiekkel az a baj, hogy nem lehet tudni, hogyan tovább, mi lenne, ha valamelyik hatalomra jutna. Nincsenek tisztában azzal, hogy a Majdan nélkül nem lennének sehol. A Majdan az egyetlen erejük: ha ez nincs, Janukovics röhögve elveszi a mandátumokat, bebörtönzi őket, és akkor még jól jártak. De úgy igazából az emberek nem támogatják az ellenzéket.
MN: A Szvoboda érdekes jelenség, amelyről nem sokat tudunk. Egy kelet-közép-európai skálán hol lenne a helyük?
KK: Az utóbbi időben sokat változott a Szvoboda. Most azt mondanám, hogy leginkább a lengyel Jog és Igazságosság Pártjához lehet őket hasonlítani: annyira nem szélsőségesek, mint mondjuk önöknél a Jobbik. Sokat enyhült mostanság a régi radikalizmusuk, vannak is, akik ezért támadják őket.
MN: Azt mondja, hogy a nép a végsőkig elmegy, de nagy valószínűséggel Janukovics is. Mik a kilátások, hogyan tovább?
KK: Nem tudom. A teret nem hagyjuk el, ez biztos. Mert afelett még szemet hunyhatunk, hogy ellopják a pénzünket, a bizniszeinket, de azt nem hagyhatjuk, hogy megöljék a gyerekeinket. Ez most már minden ukrán személyes ügye, itt senki sem lehet biztonságban, amíg Janukovics van hatalmon. Ezek mindenre képesek, volt, hogy egy kiváló újságírónkat, egy kétgyerekes anyát agyonvertek. Akkor jöttem rá, hogy ha a kezükbe kerülsz, semmi sem ment meg: nem segít se pénz, se kapcsolat. Ez a legrosszabb. Azzal is tisztában vagyunk, hogy Janukovics sem adja fel könnyen, de előbb-utóbb győznek az emberek, ez mindig is így volt a történelemben. Csak sajnos még több áldozat árán. Ukrajna most az emberek kezében van. Lengyelországban és Magyarországon tanultam, bejártam Európát, nekem egyértelmű, hogy Ukrajna is Európa része, nem tudok rá másképp tekinteni, európainak tartom magam. Nem hiszem, hogy jobb vagy rosszabb vagyok, mint bárki más, ezért is mentem ki már az elején az Euromajdanra.
