Választás előtt Csehország - Kicsi kezekben a jövő

  • - turcsányi -
  • 2010. május 27.

Külpol

Vasárnap este ezrek tombolnak az Óvárosi téren, nemzetiszín zászlók lobognak, patakokban folyik a pezsgő, a sör - mindenki boldog, hajnalig tart az örömünnep. Hétfő reggel nyilvánosságra hozzák az alsóházi választások előtti utolsó közvélemény-kutatási adatokat. Aki azt hiszi, e két hír között nincsen összefüggés, lehet, hogy téved.

Vasárnap este ezrek tombolnak az Óvárosi téren, nemzetiszín zászlók lobognak, patakokban folyik a pezsgő, a sör - mindenki boldog, hajnalig tart az örömünnep. Hétfő reggel nyilvánosságra hozzák az alsóházi választások előtti utolsó közvélemény-kutatási adatokat. Aki azt hiszi, e két hír között nincsen összefüggés, lehet, hogy téved.

*

A karnevál természetesen a jéghoki-világbajnokság eredményének szólt, a cseh csapat öt év után lett újra világbajnok, megakadályozván az ősi ellenfelet a mesterhármasban. De hol ebben a politika? Nos, az oroszok kétségkívül fontos (mellék)szereplői a kampánynak, s a hokisták egynémely hérosza szintúgy. Jaromír Jagr a Polgári Demokrata Párt (ODS; Obcanská demokratická strana - a kékek) egyik legbőkezűbb támogatója, míg Jirí Slégr, a naganói győztes Arany Gyuri pedig a fő vetélytárs, a szociáldemokraták (CSSD; Ceská strana sociálne demokratická - a narancssárgák) képviselőjelöltje, ugyancsak készségesen nyíló (bár egy számmal kisebb) bukszával. Mindebből az derül ki, hogy az elmúlt húsz esztendőben nagyot változott ugyan a cseh politikai térkép, de valójában semekkorát sem, hisz még mindig a két mamut véget nem érő harcáról szól az egész; bár a körülöttük sürgölődő hátramozdítók képe még soha nem volt ennyire színes és érdekes, mint az idén. Kezdjük is velük!

A nagyon kicsik

A politikai extremitások jelenléte mindig is bevett volt a '89 utáni cseh politikában, így idén is bőséggel van szerencsénk olyan szépreményű alakulatokhoz, mint például a Koruna ceská (Cseh Korona), ami referendummal vetne véget a köztársaságnak, s egy Habsburgot ültetne a trónra (vagy valaki mást, ebben elég megengedőnek tűnik). S nem kell hiányolnunk a korábbi formációjával a parlamenti jelenlétig jutó részeges nácivezért, Miroslav Sládeket sem, aki republikánus pártja (SPR-RSC) élén 75 százalékkal több pénzt adna a tűzoltóknak, rendőröknek, tanároknak és egészségügyieknek, aminek a fedezetét azon vállalatok brutális megadóztatásából állná, amelyek bevándorlókat foglalkoztatnak. Komolyabban vehető erőnek számíthat az egykori kommunista államfőjelölt, Jána Bobosíková Suverenitá nevű pártja, ami nemes egyszerűséggel újraírná a lisszaboni és maastrichti szerződéseket - essenek le a székről, a tavaszi közvélemény-kutatások 3 százalékon mérték őket: több néz ki nekik, mint az összes törpének együtt. Melyek közül még a Nyugathoz való felgyorsult csatlakozás jegyében meg kell említsük az olykor ugyancsak mérhető kalózokat (Ceská pirátská strana), akik a maguk sajátságos eszközeikkel védenék a szerzői jogokat, s rögtön a második intézkedésük lenne a marihuána gyógyszerré nyilvánítása. És - szerencsére - nem kell említenünk a Szabad Polgárok Pártját, a Szociális Igazságosság Munkáspártját (ők idén a nettó nácik), a Szavazzon a Jobb Blokkra nevű egyletet és pár hasonlót. Mindüknek nyilvánvalóan a következő négy esztendőben beseperhető pénzmag a tét: Csehországban 1,5 százaléktól felfelé jár minden szavazóért évi 100 Kc, 3 százaléktól pedig egyben hatmillió.

A kicsik

Az 5 százalékos küszöb fölött vagy a hibahatáron belül sem kevés csoportot mérnek - az ő kezükben a jövő. Meglehet, búcsúzni kell egyik régi kedvencünktől, a nagy kormányzati tapasztalattal rendelkező lidovciktól (népiek; KDU-CSL), akik a mérleg hol jobb-, hol baloldali nyelvét képviselték az alsóházban (első és második Klaus-kormány, Spidla/Gross/Paroubek-kabinet és a Topolánek-rezsim), mondhatni e szerep maga a programjuk, most is ezt ajánlják választóiknak. Az ő amúgy sem túlzott népszerűségének egy tavaly induló, s villámgyors karriert megfutó formáció tett be, Karel Schwarzenberg herceg, mágnás és felsőházi tag, egykori külügyminiszter pártja, a TOP 09 (a Topka). Pár napja még 14 százalékkal hasított hajójuk a szélben, ebből mára némileg visszacsíptek, de a helyük biztosnak látszik. Schwarzenberg hallatlanul népszerű politikus, amit feltehetően avval ért el, hogy a választók sűrűn látták bóbiskolni a szenátusban, miért is a nép szeretete a Schlafenberg nevet ragasztotta reá. Ezt ő bölcs nyugalommal menten a maga javára is fordította: a kampány egyik legszellemesebb gesztusa az az óriásplakát, melyen az aláírásával csak annyi áll, hogy "Ahol hülyeségekről locsognak, én elalszom." Ugyancsak komoly szakértelemre utal kampányklipje is, ami egyenesen admirálisként ábrázolja, amint hajójával kilövi a narancssárga kalózokat, fülön csípi a rejtelmes sziget kék maszkos fosztogatóit, és kisepri a vörös patkányokat a fedélzetről - a Karel Zeman hatvanas évekbeli Verne-adaptációinak zsánerében fogant mű angol nyelvű változatát mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe a YouTube-on, aki szerint lehet más a politikai marketing, mint minálunk. Egyébként a TOP 09 nem sok jót ígér, inkább megszorításokat, spórolást, egyszerűsített adózást, nyugdíjreformot, a szociális juttatások megnyirbálását, továbbra is fizetős egészségügyet és nagy költségvetési fegyelmet. Tipikus jobboldali populizmus, hangzik a baloldali kritika, aminek mérlegelésekor azt is számításba kell venni, hogy a TOP 09 kizárta az együttműködést a szocdemekkel.

Ugyancsak frissen színre lépő társaság a Veci verejné (a Közügyek pártja; VV), dettó valamivel 10 százalék fölött. A népszerű, ám korábban obskúrus pénzügyi machinációival is figyelmet keltő (szintén dúsgazdag) televíziós személyiség, Radek John pártja biztosra megy: leginkább a két nagy ekézésével kampányol. "Hagyjátok elmenni a dinoszauruszokat!" - harsogják.

Már nem egészen új, de nem is régi csapat a Zöldeké (SZ; Strana zelenych), akik viszont nagy valószínűséggel búcsút vesznek a parlamenti padsoroktól, lévén a Václav Havel által is támogatott művész-értelmiségi párt hiába ígéri a korrupció végét vagy az okos gazdaság hamari eljövetelét, továbbá egészséges környezetet és dúsan támogatott oktatást, a Topolánek-kormány tagjaként keresztbe szalmát sem tettek mindezért.

Maradnak még a veterán komcsik (KSCM), a maguk sztenderd 12-13 százalék közeli eredményével, de ha hihetünk az ígéreteknek, továbbra is benne a húsz éve köréjük vont politikai karanténban. Pedig ők is áramvonalasítottak valamelyest, az új elnök, Vojtech Filip még egy rockbandában is játszott valaha.

És végül a bónusz: a nemzet nyugdíjasa, Milos Zeman mérnök úr a Polgárok Jogainak Pártja - Zemanék (SPOZ; Strana práv obcanu· - zemanovci) élén. Nos, Zemanék kitolták a garázsból a régi kampányok hősét, a legendás Zemák nevű autóbuszt, s a cseh politikai élet ma is harmadik legnépszerűbb figurája azzal járja az országot, hogy főként az egykor övéi, a szocdemek ellen kampányoljon, meg persze munkahelyteremtéssel, progresszív adózással, az állami kiadások csökkentésével. Evvel együtt a SPOZ aligha kerül be a törvényhozásba.

A nagyok

Szimpátiák ide vagy oda, ígérgetni még mindig megéri, a napnál is világosabban igazolja ezt a szocdemek vezető pozíciója, amihez persze nagyban járult hozzá az előző (Mirek Topolánek vezette) jobboldali kormány dicstelen produkciója is. Meg Topolánek mester személyes varázsa, aki ugye egy szál szerszámban fényképezkedett anno Berlusconi valamelyik hasziendáján, de végül idén márciusban egy kiadósabb nyilvános(ságra került) buzizás, zsidózás és katolikusozás nyomán volt kénytelen elcsapni őt az ODS. Mindazonáltal a hétfői közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy a két nagy amúgy meglehetősen durva, mocskolódásoktól és pofonoktól sem mentes kampánya ismét fordulatot vett, új vezetőjükkel, Petr Necasszal az élen jönnek fel a polgári demokraták, s apad a szocdemek öt százalék fölötti előnye. S hogy ezen még mit varr a vasárnap lezajlott televíziós vita a Príma csatornán Petr Necas ODS-es és Jirí Paroubek szocdem elnökök felléptével, nos, azt a közvélemény-kutatásra vonatkozó, kedden életbe lépő kampánycsend miatt már csak a pénteken és szombaton lezajló választásokon tudjuk meg.

Mindazonáltal nem árt rögzítenünk, mi is - legalább címszavakban - a különbség a két nagy párt politikájában. Az ODS egyszerűsített adózást, a szocdemek 100 ezer Kc felett progresszívet akarnak. Az ODS tandíjat, a szocdemek nem. Az ODS új egészségügyi járulékokat már nem vezetne be, de megtartaná a vizitdíjat, és megpróbálna új forrásokat bevonni, a szocdemek eltörölnék a vizitdíjat. Az ODS nyugdíjreformot ígér a mai fiatalok védelmére, a szocdemek ragaszkodnak a nyugdíjrendszerhez, mondván, nem engednek több pénzt kivenni belőle. Az ODS szorosabban kötődne az EU-hoz, a szocdemek nyitnának Moszkva felé is. Az ODS támogatja a külföldi katonai missziókat, a szocdemek berzenkednek ellene, de a szinten tartásnál messzebbre ők sem merészkednének.

De ezek nem sokat számítanak, mint ahogy a csehekre jellemző pontossággal bemért várható eredmények sem. Mert kábé az a helyzet, hogy a szocdemek, ha kis előnnyel is, vélhetően megnyerik a választásokat, viszont abszolút többséget biztosan nem szereznek. Szabad vegyértékek meg csak a pálya jobbfelén cirkulálnak, ráadásul az ODS-nél is nagyobbat jött fel hétfőre az ODS B-nek is becézett VV, s enyhe visszaesése ellenére biztos lábon áll az TOP 09 is. Ha fogadni kéne, szerintünk Petr Necas alakíthat kormányt hamarosan "északi szomszédainknál". Vagy jön a nagykoalíció?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.