"Ott nőttem fel én / A város peremén / De nem volt József Attila / Sem úszó dinnyehéj" - visszhangzik a fejemben a Hétköznapi Csalódások nevezetű punkegyüttes száma, ahogy egyre messzebb jutok a Soroksári úton a 23-as buszszal; előbb Művészetek Palotája és Nemzeti Színház, utóbb fegyvergyár és - stílszerűen - az Arzenál áruház szegélyezi az utat. Sorrendben a százhatvannegyedik kapualj, amit keresek: az emögött elterülő, tekintélyes méretű gyártelep rejti a Bakelit Multi Art Centert is. Sötétben, a feketén ásító, szétzúzott ablakok előtt elhaladva ki-ki újraélheti ifjúságát, már amennyiben működött valaha házfoglalóként vagy hobóként; világosban élettel telibb a hely, legfeljebb az jut néha az eszembe a tolató kamionok elől félreszökdellve, targoncák és raklapok erdejében, hogy vajon nem büntet-e meg a munkavédelmis, ha észreveszi, hogy nincs rajtam sisak.
Kovács Bálint