Mégsem lesz központosítva a kultúra - senkinek se tetszik a törvény

  • narancs.hu
  • 2024. július 18.

Belpol

Jóllehet Csák János kedvence volt, valószínűleg azt sem éri meg az új kulturális törvény, hogy az Országgyűlés elé kerüljön. A szakmában senkinek sem kell.

Lekerül a napirendről az erősen központosító szándékú új kulturális törvény tervezete az Index információi szerint. A Nemzeti Kulturális Tanács 2024. július 17-i ülésén ugyanis a lap szerint egyértelművé vált, hogy amit Csák János korábbi miniszter pályája csúcspontjának tart, az valójában senkinek se jó, senkinek se kell.

A tanácskozást Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és egyben a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke vezette, az eseményen részt vett Hankó Balázs frissen kinevezett kulturális és innovációs miniszter is, aki azt kérte a résztvevőktől, augusztus közepéig dolgozzák ki, hogy a saját területükön milyen stratégiai törvényi szabályozást tartanának jónak. Ez azért kell, mert a Csák fémjelezte törvénytervezettel a kulturális intézmények vezetőinek jó része nem ért egyet. Ez azt is jelenti, hogy a tervezet lekerül a napirendről, be sem nyújtják azt az Országgyűlésnek.

A készülő új kulturális törvény (kulturális feladatellátásról szóló törvény) egységesítés címszóval példátlan központosítást hozna: a kormányzat kulturális stratégiáját a Nemzeti Kulturális Tanács alakítaná, ez pedig az úgynevezett kultúrstratégiai vagy nemzetstratégiai intézményeken keresztül valósulna meg megyei szinten. A gyakorlatban ez azt jelentette volna, hogy a kulturális élet szereplőinek munkáját a nemzetstratégiai intézmények felügyelik, vagyis a megyei hatáskörű kulturális szervezeteknek meg kell küldeniük az éves munkatervet, üzleti tervet, szolgáltatási tervet és beszámolót véleményezésre.

A színházi szervezeteknek például a Nemzeti Színháznak kellett volna ezeket a dokumentumokat megküldeni, és hasonló feladatot látott volna el a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Táncszínház és a Petőfi Kulturális Ügynökség is. Az új törvény a tervek szerint 2025. január 1-jén lépett volna hatályba. A szakma azonban nem fogadta kitörő örömmel az ötletet, alapvetően azért, mert a modellt egyszerűen működésképtelennek találta. A végső döntés persze nem az övék, hanem Hankó Balázsé, pontosabban a kormányé.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.