Film

A szellemek ereje

Erica Tremblay: Fancy Dance

  • - turcsányi -
  • 2024. július 17.

Kritika

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

1969-ben ő is ott volt, amikor az egyesült törzsek képviselői elfoglalták az Alcatraz-szigetet – ő volt a szóvivőjük. Aztán a Berkeley egyetemmel együttműködve elindított egy éjszakánként sugárzó rádióállomást, a Free Alcatrazt. A megszállás közel két évig tartott – a kormány nem teljesítette az indiánok követeléseit. Johnny Lobo (polgári nevén John Trudell) ezután az American Indian Movement elnöke lett (elődjét épp mozgalmi tevékenysége miatt zárták börtönbe), s ebbéli mandátumát egészen 1979-ig viselte. 1979 februárjában Johnny Lobo Washingtonban, a Capitolium lépcsőjén felgyújtotta a nemzeti lobogót (anno még a magyar tévé is beszámolt erről), másnap viselős feleségére, három gyerekére és anyósára rágyújtották a házukat a Duck Valley-i rezervátumban, az ajtókat kívülről rájuk zárták, mind meghaltak. A rendőrségi vizsgálat szerint a tűz merő véletlenségből ütött ki, de ezt körülbelül senki nem hitte el.

Johnny Lobo már 1979-ben Jackson Brownenal zenélt (sűrű éve volt), s ebbéli – nem is sikertelen – karrierjét a későbbiekben sem adta fel, nálunk protest songnak nevezték az olyan dalokat, amelyeket ő írt és énekelt. Nem adta fel, még akkor sem, amikor már a film felé fordult (bár nyilván mondhatnánk úgy is, hogy Hollywood fordult őfelé). 1989-től jó néhány filmben játszott, volt köztük komoly költségvetésű stúdiófilm, számos indie mű, de még Hallmark-sorozat is (ez itt a kötelező fanyalgás helye, de az Álomőrzők korántsem érdemtelen munka), vagy mondok jobbat, benne volt egy Steven Segal-filmben is, a Lángoló jégben. Általában önmagának valamelyik verzióját adta, indián jogvédőt, vietnami veteránt, rádiós disc jockey-t vagy éppenséggel szellemet… Johnny Lobo 2015-ben adta fel a rákkal, az alkohollal és a szeretett hazájával folytatott nyomorúságos küzdelmét. Johnny Lobo egy legenda, akiről dalokat írtak; Johnny Lobo szelleme máig ott van minden, de minden indián filmben – a jobbakban jobban látszik, de átsuhan a gyengébbeken is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.