Az egyiptománia esetében tényleg igaz, hogy már a rómaiak is… A szuvenírként hazavitt obeliszkek a Római Birodalom bukása után a középkoriak érdeklődését is felkeltették. A reneszánsz pápák több ilyen régi emléket restauráltattak, és ők is folytatták az Egyiptom-imádatot. Ez hullámokban végigvonult az egész európai kultúrán és történelmen.
Mindez különösen nagy lendületet kapott Napóleon egyiptomi hadjáratának hatására, ahonnan a császár jó néhány műtárgyat magával hozott. „Emellett az expedícióra művészeket, természettudósokat vitt magával, hogy lerajzolják Egyiptom tájait, műemlékeit, látványosságait. A tapasztalataikat összegyűjtő Description de l’Égypte című munka sok olyan alkotó számára is forrásként szolgált, akik maguk nem jutottak el az országba” – világít rá Napóleon kulturális hatására Feró Eszter, a tárlat egyik kurátora. „A hieroglifák írásmódja, jelentéstartalma azonban elveszett, folyamatosan kutatták, hogyan lehet őket olvasni.” A művészetben tendenciaként jelenik meg, hogy az egyiptomi motívumok mindent sejtelmesebbé, misztikussá tesznek. Az egzotikus Kelet számos formában felbukkan a francia kultúrában a hölgyek ruhájától a szfinxlábú bútorokig. A misztikus vonalat képviseli a szabadkőművesség, ahol a szertartások, a ceremoniális tárgyak, illetve jellemzően az építészet kapcsolódik össze az egyiptomániával.
Az 1920-as években Tutanhamon sírjának felfedezése pörgette fel az egyiptomi témák iránti keresletet. Ez azonban csak egy volt az újra és újra fellángoló egyiptomán divathullámok közül. A Zsolnay-gyárban mindez kerámia macskaszoborként, illetve lótuszvirág formájú készletben jelent meg. Ez a két elem keltette fel a szakemberek gyanúját, hogy a „Tutanhamon-sorozat” – amelyet a testvére árnyékában maradó Zsolnay Teréz és fia, Mattyasovszky Zsolnay László tervezett –, nem ötletszerűen, pusztán divatból használta ezeket a mintákat. Hogy valójában mi a kapcsolat Tutanhamon sírja és a Zsolnay-gyár között, annak két egyiptológus, Feró Eszter és Fullér Andrea, az egyiptománia első hazai kutatói jártak utána.
A titokzatos egyiptomi szál
A két kutató azonban más-más szálon jutott el a Zsolnayakhoz. Feró Eszter a gyár virágmotívumot formázó készleteinek egyik leghíresebbike, a Lótusz-sorozat ókori egyiptomi forrásaival, illetve Zsolnay Miklós még kiadatlan egyiptomi útinaplójával foglalkozott, Fullér Andrea pedig a kutatásai során akadt rá egy Zsolnay-macskaszobrocskára, amelyen első pillantásra látszott, hogy a Szépművészeti Múzeum egyik high-lightja, az egyiptomi szaiszi kori macska alapján készült. A kérdés az volt: ki, mikor, hogyan készíthette el ennek az ókori egyiptomi macskaszobornak a Zsolnay-másolatát. A szobor formaszáma alapján ráadásul a terv a gyár korai időszakából származik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
