Kiállítás

Egy macska, egy lótusz

Tűzben született lótuszvirágok – Egyiptizáló alkotások a Zsolnay-gyárban

Kritika

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Az egyiptománia esetében tényleg igaz, hogy már a rómaiak is… A szuvenírként hazavitt obeliszkek a Római Birodalom bukása után a középkoriak érdeklődését is felkeltették. A reneszánsz pápák több ilyen régi emléket restauráltattak, és ők is folytatták az Egyiptom-imádatot. Ez hullámokban végigvonult az egész európai kultúrán és történelmen.

Mindez különösen nagy lendületet kapott Napóleon egyiptomi hadjáratának hatására, ahonnan a császár jó néhány műtárgyat magával hozott. „Emellett az expedícióra művészeket, természettudósokat vitt magával, hogy lerajzolják Egyiptom tájait, műemlékeit, látványosságait. A tapasztalataikat összegyűjtő Description de l’Égypte című munka sok olyan alkotó számára is forrásként szolgált, akik maguk nem jutottak el az országba” – világít rá Napóleon kulturális hatására Feró Eszter, a tárlat egyik kurátora. „A hieroglifák írásmódja, jelentéstartalma azonban elveszett, folyamatosan kutatták, hogyan lehet őket olvasni.” A művészetben tendenciaként jelenik meg, hogy az egyiptomi motívumok mindent sejtelmesebbé, misztikussá tesznek. Az egzotikus Kelet számos formában felbukkan a francia kultúrában a hölgyek ruhájától a szfinxlábú bútorokig. A misztikus vonalat képviseli a szabadkőművesség, ahol a szertartások, a ceremoniális tárgyak, illetve jellemzően az építészet kapcsolódik össze az egyiptomániával.

Az 1920-as években Tutanhamon sírjának felfedezése pörgette fel az egyiptomi témák iránti keresletet. Ez azonban csak egy volt az újra és újra fellángoló egyiptomán divathullámok közül. A Zsolnay-gyárban mindez kerámia macskaszoborként, illetve lótuszvirág formájú készletben jelent meg. Ez a két elem keltette fel a szakemberek gyanúját, hogy a „Tutanhamon-sorozat” – amelyet a testvére árnyékában maradó Zsolnay Teréz és fia, Mattyasovszky Zsolnay László tervezett –, nem ötletszerűen, pusztán divatból használta ezeket a mintákat. Hogy valójában mi a kapcsolat Tutanhamon sírja és a Zsolnay-gyár között, annak két egyiptológus, Feró Eszter és Fullér Andrea, az egyiptománia első hazai kutatói jártak utána.

A titokzatos egyiptomi szál

A két kutató azonban más-más szálon jutott el a Zsolnayakhoz. Feró Eszter a gyár virágmotívumot formázó készleteinek egyik leghíresebbike, a Lótusz-sorozat ókori egyiptomi forrásaival, illetve Zsolnay Miklós még kiadatlan egyiptomi útinaplójával foglalkozott, Fullér Andrea pedig a kutatásai során akadt rá egy Zsolnay-macskaszobrocskára, amelyen első pillantásra látszott, hogy a Szépművészeti Múzeum egyik high-lightja, az egyiptomi szaiszi kori macska alapján készült. A kérdés az volt: ki, mikor, hogyan készíthette el ennek az ókori egyiptomi macskaszobornak a Zsolnay-másolatát. A szobor formaszáma alapján ráadásul a terv a gyár korai időszakából származik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.