A szerk.

Futott két kört

A szerk.

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

A szélhámoskodás lendülete már Kínában megtört, amikor az egyébként feltűnően rövid, s a kormány vendégházában (vö. panzió) tartott csúcstalálkozót követően a semmiről számoltak be a felek az entretien tartalmát illetően; még közös sajtótájékoztató sem volt. Úgyhogy a béke barátainak legfeljebb Orbán Viktor ama bizalmas közlésével kell beérniük, hogy meglátása szerint Trump elnökjelöltnek kész tervei vannak. Ebben lehet valami, sokan tartanak is tőle, jelesül attól, hogy ha Trump győz, az új kormányzat ellép Ukrajna mellől, vagy azért, mert Oroszországot így gondolnák leválaszthatónak az Amerika fő ellenségének tekintett Kínáról, vagy a jó öreg amerikai izolacionizmus visszatérése okán. De ennek az ellenkezője is bekövetkezhet, végül is Trump elnökként derekabbul viselkedett a világpolitikában, mint az elődje; és hát Trump győzelmére se vennénk így július közepén mérget.

Azt tehát le is szögezhetjük, hogy a „békét” a misszió semmilyen értelemben nem hozta közelebb. Sem a szó valódi értelmében, sem úgy, ahogy Orbán használja, Ukrajna kapitulációjának szinonimájaként. Putyin Orbán látogatásának másnapján gyerekkórházat bombázott Kijivben, a kínai vezetés érdektelenséget nyilvánított, a NATO pedig a washingtoni csúcson újfent erőteljesen elkötelezte magát Ukrajna hosszú távú támogatása mellett.

De azért azt sem állíthatjuk, hogy ne maradt volna a küldetés következmények nélkül. Nem akadt ugyanis olyan instanciája az Európai Uniónak, amelyik a moszkvai vizitről értesülvén ne dobta volna el az agyát. Azon, hogy az Európai Tanács soros elnökségét betöltő ország miniszterelnöke váratlanul beköszön Putyinnál, a látogatással szinte egy időben háborodott fel Josep Borrell, az unió külügyi képviselője, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, az unió teljes külügyminiszteri értekezlete (mínusz a szlovák kormány), és még sokan mások. „Orbán miniszterelnök semmiféle mandátumot nem kapott az Európai Uniótól arra, hogy Moszkvába látogasson” – szögezte le Borrell.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.