MaNcs 36. évf. 29. sz. (2024-07-17)
Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.
A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.
A veterán autókkal nem lehet mellényúlni. Legyen szó esküvőről, céges buliról vagy nemzetközi konferenciáról, a siker garantált, ha régi kocsival dobják fel.
A 2010 óta hatalmon lévők egyoldalúan a konzervatív, autoriter hagyományt népszerűsítik, azt is rendkívül leegyszerűsítő módon. Márpedig a magyar történelemből nem lehet egész korszakokat kimetszeni – bárhogy is fogalmaz erről az Alaptörvény preambuluma. Erről is beszélt nekünk a történész akadémikus, aki új könyvét (Hérodotosztól Harariig, Helikon, 2024) a nyugati történeti gondolkodás iskoláiról írta.
Mészáros Lőrinc az idén annyi pénzt vehetett ki osztalékként a cégeiből, hogy az már a magyar állami költségvetésben is szemmel jól látható tétel lenne. A közbeszerzések csupán ebben az évben is sokmilliárdos osztalékokat fialtak más NER-közeli vállalkozóknak is.
Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.
Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.
A Londonban élő magyar neuropatológus és Alzheimer-kutató a minap elnyerte a brit művelődési szövetség díját (UKLA Book Award). Az ifjúságnak szánt A fiú, aki nem akart meghalni című művében a szerző a holokauszt során gyerekként átélt megpróbáltatásairól és családja történetéről ír.
A július elsején elhunyt albán Ismail Kadare nemzetközi viszonylatban is a legismertebb kortárs írók közé tartozott. Műveit negyvenöt nyelvre fordították le, számos nagy presztízsű díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Man Booker- és az Asztúria hercegnője díjat, és az elmúlt harminc évben szinte folyamatosan az irodalmi Nobel várományosaként tartották számon.
Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.
A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.
Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.
„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.
Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött.
Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.
Tinédzserként, nyelvtudás nélkül ment ki szerencsét próbálni Amerikába, és ma már az egyik legnépszerűbb metálzenekar, a Five Finger Death Punch vezetője. De nemcsak erről beszélgettünk vele, hanem a dzsúdzsucúról, a háborús veteránokról és a járműmániájáról is. Az interjú mintegy 95 százaléka angol nyelven zajlott.
Jó ügyvéddel sosem hálunk – ezt az alapigazságot felejti el Carolyn Polhemus, a chicagói főügyészség üdvöskéje, aki maga is sikeres ügyész lévén kollégájával, a nős Rusty Sabich-csel keveredik kalandba.
Amióta Kim Kardashian 2016 karácsonyán sarló-kalapácsos pulcsiban jelent meg, a nemzetközi sajtó felkapta a „kelet-európai esztétika”, a keleti blokk” és a „posztszovjet” kifejezéseket. De mit is jelent ez valójában?
Fehéregyensúly DJ-pultja előtt, a „Legyen végre béke” feliratú narancsszín molinója mellett ott van „szponzorként” a Puskás Akadémia logója, mellette árpádsávos zászló képe.
Egy igazi macsó film fő jellemzője (túl a durvaságon, agresszivitáson, szexizmuson stb.) az, hogy a szcenárióban felvetett konfliktus megoldása mindig erőszakos.
Katie Robbins a legjobbkor adaptálta Colin O’Sullivan The Dark Manual című regényét: tetőfokára hág a mesterséges intelligencia térnyerése feletti szorongás.
A legendásan termékeny Neil Young egy ideje nemcsak új dalokkal jelentkezik, hanem időről időre évtizedek óta a fiókban porosodó felvételeket is megjelentet.
Az utóbbi időkben mintha megsokasodtak volna a gyereküket kétségbeesetten kereső apák a streaming szolgáltatóknál, de lehet, hogy csak Benedict Cumberbatch Ericje miatt tűnik így.
Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.
A fűszerek felhasználásának egyik rafinált, mind többek által ismert és alkalmazott trükkje a használat előtti lepirítás. A legtöbbnek valóban jót tesz a hőkezelés.
Városi rangot Újpest csak 1907-ben kapott, bár a hetedhét országra szóló „városházát” már hét évvel korábban felavatták, és a villamosközlekedés is kiterjedtebb volt, mint Budapest bizonyos pontjain.
