Csabai Máté

Hegemónia orrvérzésig

A kulturális törvény tervezetéről

Publicisztika

Jobb, ha előre szólunk: bürokráciába fullad majd a kulturális forradalom. Néhány zászlóvivője pedig közpénzbe. De ha valóban megszavazza az új kulturális törvényt az Országgyűlés, akkor még magasabbra emelkedhet az erős emberek, Demeter Szilárd, Vashegyi György és Vidnyánszky Attila csillaga.

A nemzeti ünnep után vagyunk egy hónappal: amikor Petőfi Sándor pörgőrúgással irtja a labancokat, a kivezényelt iskolások álmélkodva nézik. A filmet egy Széchenyi-díjas történész is bírálja ugyan, de Rákay Philip kivágta magát egy Kovács Ákos-dalszöveggel. A Zeneakadémia dolgozói egymás után hagyják ott az egyetemet, új rektort még nem sikerült kinevezni, az összeférhetetlen kancellárt pedig felfelé buktatta a minisztérium. De mi más fejezte volna ki szemléletesebben a NER áramvonalasított kultúráját, mint Cillei Ulrik, a Hunyadi László ármánykodója, aki a Don Giovanni el nem bontott díszletei között tévelyegve, zongorakísérettel döngte basszusáriáját. Az Operaházban sztrájk volt, szerencsétlen énekesek kornyikáltak a foghíjas nézőtérnek, miközben a főigazgató úr a mikrofonba sóhajtozott: el lehet menni, ha nem tetszik, haza vagy a hírhedett büfébe.

Ezekben a napokban szivárgott ki az új kulturális törvény tervezete, amely a városi színházak, a zenekarok és az alkotóművészetek totális központosítását és egységesítését célozza meg. Az erőszakos centralizálás, einstandolás, a libsinek, globalistának, megrontónak, öncélúnak bélyegzett művészek elzavarása, lejáratása nem egyszerűen megszokott része a kultúrpolitikának, hanem a lényege; így aztán nem lepődik meg rajta senki, hogy Csák János törvénytervezete alapján még nagyobb hatalmat kapnak az eddig sem nagyon visszafogott kultúrkomisszárok.

A törvénytervezet hármas jelszava az egyszerűsítés, egységesítés és átláthatóság lenne, de úgy tűnik, elsősorban egységesítést eredményez majd, és a lesből támadó cenzoroknak kedvez. A tervezet „kiemelt ágazati intézményeket” jelöl ki: a megyei hatókörű városi színházak a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház, a zenekarok a Vashegyi György dirigálta Nemzeti Filharmonikusok, az alkotóművészetek pedig a Demeter Szilárd által létrehozott Petőfi Kulturális Ügynökség alá fognak tartozni. De megnövekedik a Nemzeti Táncszínházat igazgató Ertl Péter és az Országos Széchényi Könyvtárat vezető Rózsa Dávid szerepe is a saját szakmájában (előbbi Vidnyánszky, utóbbi Demeter szövetségesének mondható). Bár a pontos részletek még alakulhatnak, úgy tűnik, ezek a szervezetek, amelyekbe a kőszínházaktól a külföldi magyar intézeteken át a kulturális örökségvédelemig szinte minden beletartozik, három Aczél György-epigonnak fognak felelni. Hogy miről? Elsősorban arról, amit ezek az erős emberek előírni óhajtanak: műsorpolitikát, pénzügyi stratégiát, szolgáltatási tervet, s nyilván nemzeti érzületet. Annyiban a lépten-nyomon „1984-ezőknek” is igazuk lesz, hogy ez a szűk kör bárkit eltörölhet, ellehetetleníthet, aki kultúrát csinál és állami hozzájárulásban is reménykedik. A miniszter és keretlegényei ad absurdum arról is dönthetnek, milyen könyvek álljanak a falusi kiskönyvtárban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.